12.Még is van értelme..

 

Igazából elég jó film volt és jól is szórakoztunk közben... Sajnáltam amikor vége lett.Lassan haza kellett mennünk mert kezdett sötétedni. Luke hívott egy taxit és azzal utaztunk ismét.

Mikor a ház elé értünk Luke hirtelen megtorpant. Nem értettem mi baja míg meg nem szólalt.

-Liz.. még van egy kis dolgom.. 15 perc és jövök.-mondta majd elfutott

Egészen addig néztem utána míg el nem tűnt a félhomályban. Nem tudtam hogy mit akar, bár elég sejtelmesen beszélt. Bekullogtam a házba s leültem a kanapéra. Anya valószínű éjszakás a munkahelyén El pedig ilyenkor a nagyinál alszik. Egyedül voltam a házban.. Egyszer csak kopogást hallottam. Nagyon megörültem, hogy Luke végre megérkezett s boldogan szaladtam az ajtóhoz. 

Nem egészen erre számítottam, s mosolyom leszáradt arcomról. Taylor állt ott kisírt szemekkel.

Csak álltam s néztem rá...

-Taylor mi a baj?-vontam össze a szemöldököm

-Összevesztem a szüleimmel..-mondta szipogva

-Gyere be nyugodtan..-esett meg rajta a szívem

-Nem maradhatnék ma éjszakára? Nincs hová mennem..-kérdezte s az elfolyt sminkjét törölgette

-De persze.. maradj nyugodtan..-mondtam

Leültünk a kanapéra. Ekkor nyitott be Luke.

-Megjö...öö helló.-vigyorodott el

-Szia.-mondta szipogva Taylor

-Mi a baj?-ült le Taylor mellé

-Összevesztem a szüleimmel..

-Az rossz.. de ezen könnyen segíthetünk egy jó filmmel.-mutatott fel egy dvd-t, mire én megrémültem... már a borítója is ijesztő volt

-Liz le kell győzni a félelmed.. meglátod jobb lesz.-sétált a dvd lejátszóhoz

-Luke én nem...-mondatomat nem tudtam befejezni

Luke egyre közelebb jött hozzám, megfogta a derekam s a szemembe nézett.

-Jobb lesz. Hidd el..-suttogta

A szemeibe néztem s fogalmam nem volt mit beszélek... lassan bólogatni kezdtem. Gyomromban pillangók röpködtek. A szemembe lógó tincset a fülem mögé tűrte. Még közelebb lépett s orra majdnem az enyémhez ért. 

-Khhmm.-krákogott Taylor, mire Luke elugrott tőlem
Mi lett volna ha Taylor nincs itt? Soha nem fogom megtudni. A gyomrom liftezett s nem mertem ránézni Luke-ra.
Luke a kezébe vette a távirányítót s el akarta indítani a filmet. Nagy meglepetésemre a képernyő elment s a fények is elillantak.
-Az áram.. elment.-nyeltem egy nagyot
-Úgy tűnik..-sóhajtott Luke
A fiókhoz szaladtam s kivettem a zseblámpát. Abban a pillanatban hálát adtam az égnek hogy nem kellett megnéznem azt a filmet.
-Srácok lassan 8 óra és én álmos vagyok.-szólalt meg Taylor
-Rendben. Taylor már csak itt van hely a kanapén szóval remélem megfelel.-nyomtam a kezébe egy párnát és egy takarót
-Igen jó lesz köszönöm.-mondta
Bekapcsoltam a zseblámpát majd elindultam a lépcsőn. A szobámba mentem s előkaptam a pizsimet ami egy rövidnadrág és egy atléta volt. A fürdőszobába vonultam s átvettem a ruhám. 
Mire a szobámba értem Luke megint egy alsógatyában álldogált. Ránézni nem mertem.
Úgy láttam, hogy a fotóimat nézegeti.
-Ő ki?-mutatott egy fényképre
-Hát ő..ő a  volt barátom..-mondtam szomorúan
Akivel azon a képen vagyok... ő volt az első barátom, s az egyetlen..
-Ha a volt barátod miért tartod kint a képét?-húzta fel a szemöldökét
-Hülyén hangzik, de tudod szerettem őt.-bámultam a földet
-És miért szakítottatok?-kérdezte
Ránéztem. A szemem könnybe lábadt. Ő még nem érthette, hogy miért. Az ágyra ültem s sírásom erőteljesebbé vált.
-Liz... nyugodj meg.. ha nem szeretnéd nem mondj semmit.. csak ne sírj.
Felemeltem a fejem s rá szegeztem tekintetem. Erőt vettem magamon s visszafojtottam sírásom.

-Most még hülyébbnek fogsz tartani..-mondtam még mindig könnyes szemmel- Valamelyik nap.. még akkor, megláttam őt egy másik lánnyal.-szemem lecsuktam, hogy ne törjön elő belőlem a zokogás-amikor megmondtam neki, hogy láttam őket.. közölte velem, hogy soha nem kellettem neki, csak játszott velem. Az elejétől ezzel a lánnyal volt. Azt mondta, hogy csúnya vagyok, azt hogy soha nem fogok kelleni senkinek, és hogy nézzek tükörbe.. megtettem.

-Liz..-húzott magához
-Sajnálom, hogy ezzel terhellek.-váltam el tőle-hisz igaza volt mindenben, soha nem fogok kelleni senkinek..-kicsordult egy könnycsepp ismét
-Ne mondj ilyeneket, Liz.-törölte le hüvelyk ujjával a cseppet, s felemelte kezével az állam-Te gyönyörű vagy.-mondta halkan s közben mélyen a szemembe nézett..úgy mint lent
Az arca közelített az enyémhez. Homlokát az enyémnek döntötte. A kis pillangók megint felszálltak a hasamban. Ekkor döbbentem rá.. szeretem őt. Mindent szeretek benne. Hogy hogy nem vettem eddig észre? Fogalmam sincs. De akkor már tudtam.. De nem akartam, hogy ez történjen, hisz ő úgysem érzi ugyan ezt. El akartam kerülni a csalódást. Arca még közelebb jött. Nem tudtam mit csináljak, hirtelen elkaptam a fejem, s felálltam. 
-Luke..-suttogtam s újabb cseppek gördültek le az arcomon, háttal álltam neki
Éreztem, hogy már a hátamnál van. Megfordultam. 
-Miért csinálod ezt?-kérdezte
-Mit?
-Miért nem engeded, hogy megcsókoljalak?
A gyomrom még mindig görcsben volt.Azon gondolkodtam, hogy jól értettem-e? 
-Miért nem válaszolsz?-hangja szomorú volt
-Én... csak nem akarom, hogy.. sajnálj..csak azért csinálod nem igaz? Megsajnáltál.. Nem kell senkinek a sajnálata. Ilyen az életem.. elfogadtam.-szinte ordítottam.
Luke nem mondott semmit. Csak Odalépett hozzám, megfogta a derekam, magához húzott. 
A szája az enyémet érintette. Csókban forrtunk össze. Nem tudom hány percig lehettünk így, de elengedett. Csillogó szemeivel az enyémbe nézett.
-Most már elhiszed.. hogy nem sajnálatból akartam?-kérdezte halkan
Nem hittem el hogy ez tényleg velem történik.. Szeretem őt.. az érzés erősebbé vált.
Válaszként kisebbet bólintottam s elmosolyodtam.
Az ágyra ültünk. 
-Egészen addig amíg meg nem láttalak... nem hittem a szerelem első látásra.. illúzióban.. de akkor rádöbbentem, hogy van ilyen. És ez az érzés azóta csak sokkal erősebb..-mondta az ágyon fekve
Megfogta a kezem. 
-Jó éjt.-adott egy puszit, majd átölelt
-Neked is..-mondtam mosolyogva
Abban a pillanatban éreztem azt, hogy az életnek még is van értelme....

***