30. Help

Sziasztok!:) Először is köszönöm a 11 nyilvános és a 3 rejtett feliratkozást is..<3
Köszönöm a megjegyzéseket, nagyon jól esnek.:) Nem is írok többet itt a 30. rész:) Remélem tetszik bár nem a legjobb rész amit eddig írtam..:) xxo <3

 

Csak álltam ott megdermedve míg ő egyre közelebb jött. Mintha a lábam a földbe gyökerezett volna.
Szemeim az övét nézték. Már csak pár centi volt közöttünk. Ajkai rohamosan közelítettek az enyémekhez. Ekkor észbe kaptam s elrántottam a fejem. Hátat fordítottam neki. Nem akartam a szemeibe nézni. 

-Miért kerestél meg?-próbáltam erős lenni
-Mert szeretném tudni, hogy mi ez az egész..-hallottam a választ
-Írtam, hogy ne keress.-vettem egy mély levegőt
-Nem bírtam ki.-mondta 

Még mindig háttal voltam neki. 

-Mit akarsz?-szörnyen éreztem magam hogy így kell beszéljek vele
-Én.. én csak.. tudni akartam hogy jól vagy-e és.....-hangján hallottam a meglepettséget, de félbeszakítottam
-Jól vagyok. Látod?-fordultam meg s csípőre tettem a kezem
Luke csak megdöbbenve állt s hirtelen körülnézett a szobában. A szeme megakadt az a ágyamon.
-A francba.-suttogtam magamnak
-Mi ez a rengeteg vér?-kérdezte aggodalmas arccal
-Ööhm csak elvágtam az.. az ujjam.-mondtam ki a hülye választ
Mégis hogy hinné el hogy elvágtam az ujjam? Hülye, hülye, hülye.... 
Luke összevonta a szemöldökét a padlóra pillantott. Tudtam, hogy mit néz. A földön hevert a véres olló amit tegnap éjszaka hagytam ott. 
-Liz, te...?-elhallgatott
Gyors léptekkel közelített felém. Szívverésem egyre gyorsabb lett. Ellőttem állt s kezem a kezébe vette. Gyengéden felhúzta a pulóverem ujját. A tegnap este nyomai virítottak a karomon. Még én magam is elszörnyedtem mikor magamra néztem. Végigsimított az alkaromon. Tekintetét rám szegezte. 

-Miért teszed ezt magaddal?-szemeiben könnyeket láttam
-Luke hagyj.. kérlek..-szemeimet elárasztottak a sós cseppek
-Liz, én szeretlek...-nézett a szemembe

Nem válaszoltam. Kikészített, hogy nem mondhattam azt neki hogy "Én is, Luke", az, hogy nem ölelhettem át. Nem tehettem.

-Liz te szeretsz engem?-tette fel a kérdést

A kérdés meghökkentett. Tétován álltam, s a földre meredtem. Választ kerestem. Annyira szívesen mondtam volna, azt hogy igen, s csókoltam volna meg, de nem lehetett. Csak egy szót mondhattam.

-Nem.-rövid mondatom után a számba haraptam s kifújtam a levegőt 
Ránéztem az előttem álldogáló fiúra. Remegő kézzel hajába túrt s szemiben láttam a csalódottságot s már-már könnyei is előszöktek. 

-Rendben.-mondta suttogva s kisétált az ajtón

Néztem őt ahogy lassan eltűnik a falak között. Ajtómhoz sétáltam s teljes erővel bevágtam. Kulcsot elfordítottam s neki támaszkodtam. 
-Nem lehet...-csúsztam le az ajtón egészen a padlóig

Zokogásom erőteljesebbé vált. Mit tettem? Eltaszítottam magam mellől azt az embert akit a legjobban szerettem. 
Úgy éreztem, hogy élni már nincs értelme... Újra a kezembe vettem az ollót. Remegő kezemmel érintettem az alkaromat s újabb csíkokat húztam magamon...........

Ashton

Mikor Luke elhúzott nem értettem, hogy miért olyan ideges. Akkor sétáltam le a lépcsőn mikor éppen becsapta az ajtót. 

Viszont amikor visszaért elmagyarázott mindent. Nem értettem mi van Liz-el. Nem ilyennek ismertem meg. 

Luke teljesen össze volt törve. Nem bírtam ki hogy ne lépjek közbe. Mikor Luke felsétált a szobájába, felhúztam a cipőmet s Lara házához siettem....

Lara nyitott ajtót s kedvesen köszöntött. Megkérdeztem merre van Liz s az ajtójához lépkedtem. 

Kopogtattam. Mikor nem kaptam választ megszólaltam.

-Liz, Ash vagyok kérlek engedj be!-kiabáltam

Pár másodperc múlva a zár elfordult s az ajtó kinyílt. Liz állt előttem. Szemei pirosak volta a sírástól s ami nekem a legmeglepőbb.. a kezéből csorgott a vér. Csak nézett engem tengerkék szemeivel s közelebb jött. Kezeit a derekam köré fonta s szorosan megölelt. Nem tudtam meddig álltunk ott, de sokáig nem engedett el.  Mikor elvált tőlem hátrálni kezdett.

-Sajnálom. Összevéreztelek.-szipogott

-Semmi baj.-zártam be az ajtót majd közelebb mentem

-Liz te vagdosod magad?-kérdeztem értetlenül

-Ash.. én nem bírom.-rogyott le a padlóra

Soha nem láttam még így őt. Rossz volt. Mellé ültem s átöleltem. Nem tudtam, hogy min megy keresztül, de szörnyű dolog lehetett.

-Liz, mondd el kérlek, miért csinálod ezt magaddal s Luke-al?-kérdeztem, mikor már egy csöppet lecsillapodott

-Ash tudod mennyire szeretném elmondani? De nem lehet..-hajtotta le a fejét

Fogalmam nem volt hogy mi történhetett vele.

-Itt nem hall senki. Bennem megbízhatsz.-simítottam meg a haját.

Liz

 Mikor az ajtó mögül meghallottam Ashton hangját, valamiért úgy éreztem, hogy ő tud rajtam segíteni. Kinyitottam neki az ajtót s szorosan átöleltem. Nem bírtam tovább magamban tartani a történteket, de viszont a családom épségét sem akartam kockára tenni. 
Ash azt mondta hogy benne bízhatok.. nem tudtam mit tegyek. Vagy elmondom, s talán tényleg nem történik semmi, vagy pedig hallgatok s akkor én őrülök bele ebbe az egészbe... Döntenem kellett, de sürgősen..

***

Új: Két megjegyzés után!:)