Chapter 48./HappyEnd/

Sziasztok. Hát itt van :)
Megírtam nektek a boldog befejezést is. Nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!
Mivel a legtöbb szavazat Ash-re jött így ő lesz a következő történetem főszereplője!:)
Remélem, hogy azt is legalább ennyire fogjátok majd szeretni! Hamarosan hozom a linkjét addig is jó olvasást és köszönök mindent!:)<3 xx



...

 

Kedves Luke!

Mikor ezt a levelet olvasod,én már Londonban leszek. Nem akarom, hogy az én problémáim miatt veszítsd el a rajongóidat és azt sem, hogy ez a banda kárára menjen. Hidd el, hogy nagyon szeretlek. Kérlek, hogy ne keress, ne gyere utánam. Bárcsak máshogy alakult volna ez az egész..

xxLiz

A ceruzát az asztalra tettem s könnybe lábadt szemmel meredtem az írományomra. Tényleg ezt akarom?

Nem.. nem akarom, de ha szeretem őt el kell engednem. Nélkülem sokkal könnyebb lesz neki.

Bőröndöm fogantyújába kapaszkodva húztam fel a fekete Vans cipőmet. Egy utolsó pillantást vetettem szülőházamra s csöndesen zártam be magam mögött az ajtót. 

A kapunkhoz érve megtorpantam. A távolban egy ismerős alakot véltem felfedezni. Szőke haját fújta a hűvös chicago-i szél. Tekintete rajtam akadt meg s eszeveszettül rohant felém. Szám akaratomon kívül is egy kisebb mosolyra húzódott.

-Lara..-szorítottam magamhoz-Hogy kerülsz ide?-engedtük el egymást

-Amint megtudtam, hogy mi történt úgy éreztem, itt kell lennem melletted.-felelte

-Köszönöm..-eresztettem egy fájdalmas mosolyt

-De, mi ez a bőrönd?-nézett rám értetlenül

-Elmegyek.-mondtam letörten

-Mégis hova?-kerekedett ki a szeme

-Londonba.-mondtam kicsit halkabban

-És Luke?

-Jobb lesz neki nélkülem. Én mindenkinek csak a problémát jelentem.. inkább felszívódom.-néztem a szemeibe

-Liz. Luke szeret téged és a többi srác is, én is... nem teheted ezt velünk.-kérlelt

-Lara sajnálom, de én már döntöttem.-mondtam határozottan

-Kérlek Liz, gondold át még egyszer.-mondta reménykedve

-....Odaadnád ezt Luke-nak?-nyújtottam át a levelemet kis habozás után

-Igen.-vette át a papírt-Sajnálom Liz. Nagyon fogsz hiányozni.-ölelt át

-Te is nekem Lara.

Egy utolsó ölelés után gyalog indultam a reptér irányába, mivel a taximra hiába vártam.

Szerencsére csak 15 percre van. Még volt annyi időm.

Mikor megláttam a reptér bejáratát, kicsit gyorsítottam a tempón s beléptem a nyüzsgő emberek közé.

Fél óra. Ennyit kellett várnom a csomagok leadásához. Addig egy üres székre ültem s a twitter-t böngésztem. 

Hamar eltelt az a kis idő s a székemből felállva indultam az első kapuhoz.

Luke Hemmings

A szobában ülve sok mindenen átfutottak gondolataim. Visszaemlékeztem az első találkozásra, amikor Ash bemutatta nekem.. vagyis nekünk Liz-t. Mikor megláttam, egyszerűen elfelejtettem levegőt venni. A mosolya már akkor is észveszejtő volt. Bár újraélhetném ezeket a pillanatokat..

 Elővettem a telefonom s a régi képeket kezdtem nézegetni, amik a liftben készültek. Ekkor akadtam rá a kedvencemre, amikor Liz a karjaim között aludt el. Fájdalmas volt újra átélni ezeket a pillanatokat.

Még is valamiféle boldogság öntötte el a szívem.. 

Bár ott lehetnék mellette és foghatnám a kezeit. Nehéz lehet ez neki..

Gondolatmenetemet kopogás szakította félbe. Talán ő az?-futott át az agyamon

Nyeltem egyet s elindultam az ajtó felé. Kezeimet a kilincsre tettem, majd lenyomtam az 

előbb említett tárgyat.

-Szia Luke!-mosolygott Lara, bár láttam rajta, hogy nem túl őszinte az öröme

-Szia.-öleltem át, bár egy kicsit csalódott voltam

-Ezt Liz küldte..-nyújtott át egy borítékot

Szemeimmel fürkésztem pár másodpercig a fehér lapot, de végül elvettem.

Nem jutott eszembe, hogy bemenjek vagy hogy behívjam Lara-t csak az járt a fejemben,

 hogy mit is rejthet ez a boríték. Gyorsan felszakítottam a tetejét, majd kivettem belőle egy 

világos rózsaszín, kisebb méretű papírt. Olvasni kezdtem...

Mintha mellkason döftek volna.. Londonba ment. Semmit nem tehetek. Miért ilyen kegyetlen az élet? Miközben én azt várom, hogy hirtelen betoppanjon és bocsánatot kérjen majd átöleljen és ezután 

boldogan éljünk ő elmegy Londonba. 

Összehúzott szemöldökkel meredtem a papírra.. majd feleszméltem. Hátha utol érhetem. Pulcsimat lekaptam a fogasról s eszeveszettül rohantam lefelé a szállodai lépcsőn.

Az utcára érve egy taxit pillantottam meg az utca túloldalán. Az sem érdekelt, hogy akárki elüthet, csak átszaladtam az úton. Kaptam pár dühös megjegyzést ezek érdekeltek a legkevésbé.. oda kellett érnem.

 -A reptérre, de sürgősen!-mondtam 

-Egy lány?-mosolygott hátra a középkorú férfi

-Igen.-nevettem el magam

-Akkor húzzunk bele.-mondta s a gázra lépett

A megengedett sebességnél biztos, hogy gyorsabban mentünk. Kevesebb mint 10 perc alatt ott voltunk. Kiszálltam a járműből s futva indultam az önműködő ajtó felé.

Az emberek nyugodtak voltak, nem úgy mint én. Kerestem őt.. mindenhol, de mikor a táblára néztem megláttam. A londoni gép 5 perce szállt fel.

El sem tudom mondani hogy mik kavarogtak az agyamban akkor. Csalódás, szomorúság s talán egy csöppnyi düh. Talán soha nem látom többet? Kósza könnycsepp gördült le a futástól piros arcomon.

Visszamentem a taxihoz. Beszálltam az autóba s a sofőr együtt érző sóhajjal beindította a motort.

-Sajnálom.-mondta elkeseredetten

-Én is.-töröltem meg a szemeim

Akkor még a szálloda lépcsői is ellenem voltak. Mintha soha nem lenne vége az utamnak. A negyedik emelet. Láttam a táblát. -Végre-sóhajtottam

Fejemet lehajtva közelítettem a folyosó végét. A sarkon befordulva valami különöset vettem észre. 

A könnyektől nem láttam tisztán, de ki tudtam venni a fekete ember alakot. Tudtam, hogy Lara nem lehet, hiszen ő piros pólóban volt. 

szemeimet megtöröltem pulcsim ujjába s megláttam őt. Ott ült összeroskadva az ajtóm előtt, mellette a bőröndje.

Kicsit lefagytam. Azt sem tudtam mit csináljak. Ő nem vett engem észre, hiszen a folyosó másik végén gubbasztott.

Vettem egy nagy levegőt s elindultam. 

Meghallhatta a lépteim, mert fejét lassan felemelte.

Néztük egymást, miközben ő felállt én pedig elé érkeztem.

-Liz.-mondtam halkan

-Sajnálom.-suttogta

Könnybe lábadt szemeimmel bámultam őt.

-És mi van Londonnal?-néztem a szemibe

-Nélküled az sem lenne igazi.-felelte-Meg tudsz nekem bocsátani-kérdezte miközben a pulóvere ujját piszkálta

-Nézz rám!-mondtam halkan

Kék szemeit rám szegezte. 

-Kérlek.. ne hagyj el többé, mert azt már nem élném túl..

Megfogtam a kezét s magamhoz húztam. Ölelése olyan volt nekem, mint nyári zápor után a szikrázó napsütés.

-Szeretlek.-mondta a szembe nézve, szája mosolyra húzódott

-Én is szeretlek.

Ajkaink csókban forrtak össze.. újra és újra. Erre vágytam egész életemben, hogy megtaláljam azt akit őszintén szerethetek..

Liz Betsey

Emlékeztek még a történetem elejére? A tortámra? Na és a gyertyákra amiket elfújtam? Hát teljesült a kívánságom. Megkaptam ŐT!