10. Mi történik velem?

 

Reggel az ébresztőm hangos sípolására keltem. Kidugtam a fejem a takaró alól s fáradtan másztam ki az ágyból. Az órára néztem. Fél hetet mutatott. A még mindig nyárias idő miatt magamra kaptam egy lenge öltözéket s a tükörhöz kullogtam. Kifésültem kócos hajamat majd feltettem egy enyhe sminket s lementem a konyhába. Anya még nem kelt fel, így készítettem gyorsan egy szendvicset s megettem.

10 percem maradt beérni. Kiléptem a csendes utcára s elindultam. Szinte csak egyedül voltam. Egy lélek sem mászkál ilyen korán.. Pontosan hét órára értem a bolthoz. Benyitottam az ajtón s az idegesen ide-oda mászkáló Taylort pillantottam meg.

-Hát itt vagy.. késtél.-mondta dühösen

Az órámra néztem. Hét óra egy percet mutatott.

-7 óra 1 perc van...-néztem rá értetlenül

-1 perc ide vagy oda késtél. Menj igazítsd meg a ruhákat aztán mosd fel a padlót.-utasított

 Azt hittem hogy ezek után kedves lesz, de úgy látom, hogy nagyot tévedtem. Nem volt kedvem a veszekedéshez, úgy sem az én műfajom. Összehajtottam a széttúrt ruhákat, majd megfogtam a felmosót. Mikor végeztem kifulladva ültem le az egyik székre. Taylor abban a pillanatban érkezett meg.

-Kész vagy?-kérdezte fellengzősen

-Igen.

-Akkor állj be a kasszába. Kinyitunk.-sétált a táblához s az 'open' feliratot hajtotta kívülre.

Megint csak engedelmeskedtem neki hiszen egy vitából úgy is én kerülnék ki vesztesen.

Lassan megérkezett az első vásárló. Két cipővel jött a pénztárhoz. Sikeresen teljesítettem a rám szabott feladatot s büszke is voltam magamra. Nem volt nagy forgalom ezért nyugodtan leülhettem. Előkaptam a telefonom. Lara nevét ütöttem be s a hívás gombra kattintottam.

-Liz de jó hogy hívsz! Hogy vagy?-szólt bele 

-Szia. Megvagyok. Éppen dolgozom. És te hogy vagy? Mi van veled?

-Nagyon unatkozom mióta nem vagy itt. És képzeld ki keresett..-mondta izgatottan

-Ki?-kérdeztem vissza

-Luke itt volt nálam itt nálam érted? Majdnem elolvadtam... de téged keresett.. mondtam hogy hazautaztál.. mondhatni.. nem volt boldog.

-Mi-miért? Mit mondott?

-Amint kimondtam, hogy  hazautaztál.. egyszerűen elfutott, nagyon ideges volt.

-Nem tudod hová ment?

-Fogalmam sincs viszont elejtett egy papírt. Rá volt írva a neved és asszem a címed de itt hagyta.
Még beszélgettünk pár percig. Elmondtam neki az új munkám, s hogy ki is az a Taylor..

*

-Liz. Dolgozz nem azért vettek fel hogy telefonálj!-vágott bele beszélgetésünkbe Taylor

*

 -Figyelj Lara beszélünk még később oké?

-Rendben menj csak. Jó munkát. Szia.

-Szia.

Kinyomtam a telefont s becsúsztattam a zsebembe.
A munkaidőm 2 óráig tartott. Háromnegyed kettő volt már s alig járt valaki a boltban.
Taylor kijött a raktárhelyiségből s leült mellém.
-Nem voltak ma túl sokan..
-Nem...-mondtam unottan
-És mesélj milyen volt Sydney? Luke-al hogy találkoztál?
-Megmentettem Ashtont egy lesifotóstól aztán ő mutatott be neki.-mosolyodtam el a szép emléken
-Ashtonnal is találkoztál?-csodálkozott
-Luke-al, Calum-al, Mike-al és Ashtonnal is.-mosolyogtam rá bár nem viszonozta
-Hmm érdekes.. és hol készült a kép amin Luke-al vagy?-már nem volt olyan kedves mint a beszélgetésünk elején
-Egy liftben. 
-Az meg hogy? Mit csináltál vele egy liftben?-kérdezte lenézően
-Elkísért a szállodáig s beragadtunk több mint 5 órát ott töltöttünk..-bámultam a földet
-Aha.. és ezeket mikor találtad ki?-húzta fel a szemöldökét
-Mit?-csodálkoztam el rajta
-Ezt a kis sztorit.. azt várod hogy bevegyem?
-Nekem mindegy, hogy elhiszed-e vagy nem.. de az a lényeg, hogy én tudom mi történt és nem érdekel a véleményed.-álltam ki most először magamért, s felálltam.
Gúnyosan nevetett egyet majd visszavonult a aktárhelyiségbe. 
10 perc volt még zárásig.  Nagyon unatkoztam egyedül. Ekkor lépett be az ajtón egy fiú. Az arcát nem láttam. mert baseball sapka és kapucni volt a fején. 
-Jó napot. Segíthetek valamiben?-álltam fel
A fiú elindult felém, nem tudtam mit akar. Nagyon féltem. 
-Liz..-suttogott
-Honnan tudod a nevem?-kérdeztem kétségbeesetten
Ekkor levette a sapkáját. A szemem kikerekedett, a lábam a földbe gyökerezett s nem tudtam megszólalni.
-T-tte hogy kerülsz ide?-dadogtam össze vissza
-Hozzád jöttem.-mosolyodott el
-De.. hogy és miért?
-Nem búcsúztál el tőlem.
-Talán mert elrohantál.-közöltem vele szemrehányóan
-Sajnálom. Nagyon kiborultam. Tényleg sajnálom..-láttam a szemében hogy bántja a dolog
-Semmi baj csak nem értem, miért jöttél utánam..
-Én sem tudom.. amikor a barátnőd közölte velem hogy hazajöttél én egyszerűen csak jöttem és valahogy itt kötöttem ki... látni akartalak.-nézett rám csillogó kék szemeivel. Rájöttem, hogy a szemei... a szemibe, nem szabad, nem szabad belenéznem, mert egyszerűen elveszek bennük. Annyira gyönyörűek..
-Mindjárt lejár a munkaidőm.-mondtam zavartan s a kezeit fürkésztem amit a pulton pihentetett
*
-Lizzey én elmente... úristen.... Luke?-dermedt le Taylor
Luke elvigyorodott a látványtól s köszönt neki.
-Szia.-vigyorgott rá
Taylor még mindig ott állt tátott szájjal s a szemeit egyszer rám, egyszer Luke-ra szegezte.
-Luke.. mehetünk?-mosolyogtam rá kedvesen
-Menjünk.-mondta csodálkozva
Felvettem a még reggel a fogason felejtett farmerdzsekimet majd elindultam az ajtó felé. Luke szorosan mellettem jött. Mielőtt kimentem volna gúnyos pillantást vetettem Taylorra, amit egy sóhajtással viszonzott.

-Hol alszol?-kérdeztem Luke-ot
-Majd kiveszek egy hotelszobát.-mosolygott rám
-Jöhetsz nálunk is.-csúszott ki a számon teljesen véletlenül, amiért elszégyelltem magam
-Nem szeretnék zavarni.-mondta
-Nem zavarnál, és legalább nem kéne fizetned a szállásért.
-Rendben de csak ha tényleg nem zavarok.-mondta mosolygósan
-És honnan tudtad, hogy itt dolgozok?-kérdeztem kíváncsian
-Felhívtam Lara-t akinek persze már beszámoltál róla.
-Ügyes..-nevettem
-És kivel élsz?-kérdezte
-Anyámmal és a húgommal.-válaszoltam 
-Hány éves a húgod? Csak mert tudod....
-Nyugi még csak 5 éves..mondtam nevetve

Odaértünk a házunk elé, s az anya kocsiját pillantottam meg. Hazajött..-gondoltam magamban

-Gyere.-engedtem előre
-Anyaa megjöttem!-kiáltottam be
Lehúztuk a cipőnket s elindultunk a nappali felé. El és anya valami mesét néztek a tévében. 

-Anya..-szólítottam meg, mire hátranézett
Csodálkozó arccal állt fel.
-Jó napot.-köszönt illedelmesen Luke
-Anya ő itt Luke, Ausztráliából jött utánam.-mutattam be
-Örvendek.-mondta anya mosolygósan s rámkacsintott egyet
Értetlenül néztem rá.
-Maradhatna itt, hogy ne kelljen szállodába mennie?
-Persze nyugodtan maradhatsz.-mondta anya

-El gyere.-szóltam a húgomhoz aki gyorsan odafutott hozzám
-Ő itt Luke. Most itt fog lakni egy ideig.
-Szia.-ölelte meg
IGen a húgom elég közvetlen személyiség. 
Ismerkedés után felvezettem Luke-ot a szobámba. Mivel nincs vendégszobánk egy szobában, egy ágyon kell nyomorognunk. 

-Ez lenne a szobám. Nincs vendégszobánk szóval itt kell aludnod. Nem gond?-kérdeztem
-Nem dehogy. Jó lesz.-mondta aranyosan, s féloldalas mosolyra húzta a száját
-Merre találom a fürdőszobát?
-Folyosó végén jobbra. Amíg bent vagy én lemegyek.
-Rendben.-kiabált mivel már úton volt a zuhanyzó felé

Lelépkedtem a lépcsőn s anya mellé ültem. 

-Ki ez a fiú?-mosolygott rám
-Csak egy barát.-mondtam
-Ühümm..-nevette el magát anya
-Anya ő... egy hogy is mondjam. Ő egy világhírű énekes.. van egy bandája amit a világ minden táján ismernek.-nyögtem ki végre
-És akkor te hogy barátkoztál vele össze?
-Majd elmesélem, de most felmegyek.-álltam fel
-Várj, de te és ő akkor..
-Jajj anya csak barátok vagyunk..-forgattam meg a szemem
-Szerintem szeret téged.-szólalt meg El
-Jajj El...
Nem tudom, hogy ezt El honnan veszi. Én Luke-ot amióta ismerem még nem gondoltam rá úgy.. De még is. lehet hogy érzek valamit iránta.. ha jobban belegondolok. A gyomrom liftezik amikor meglátom, ha a szemeibe nézek elveszel bennük... mi történik velem?

9.Újra itthon

 

 Ezek után úgy döntöttem hogy nem maradok tovább s az esti géppel hazautazom. Luke elment s azóta sem jelentkezett. Rosszul éreztem magam miatta s úgy gondoltam hogy már nem kíváncsi rám. Este szomorúan indultam a repülőtér felé. Könnyes búcsút vettem Lara-tól majd eltűntem a tömegben. Mire felszálltam a gépre teljesen sötét volt. Könnytől nedves szemem megtöröltem egy zsebkendőben majd lassan lecsukódott. Álmodtam.. valami teljesen más világba csöppentem bele ahol mindenki boldog s kedves, segítőkész a másikkal. Az emberek mind mosolyogtak s mindenki mindenkinek illedelmesen köszönt. Nagyon más volt, mint a valóság. Gyönyörű álmomból a földre érkezés zaja zökkentett ki.
Kinyitottam a szemem s el sem hittem.. itthon vagyok. Örültem s egyben boldogtalan is voltam. Annyira jól éreztem magam Ausztráliában. Talán egyszer visszamegyek.-elmosolyodtam
A gép megállt s a tömeg kezdett eloszlani a lejáratnál. Utoljára hagytam el a járművet. Csöndesen kullogtam a repülőtér kijárata felé. Anya nem tudott róla, hogy itthon vagyok, így hívtam egy taxit. Nem kellett sokáig várni rá. Betettem a csomagom elmondtam a címet s elindultunk. Csodálkozva figyeltem Chicago kivilágított utcáit. Régen nem láttam már. A taxi a házunk előtt állt meg. Kivettem a csomagom, kifizettem s elindultam a ház felé. A csendes utcán csak egy árva bőrönd nyikorgása hallatszott. Az ajtó előtt állva mély lélegzetet vettem, majd benyitottam. Sötétség lepte el az előszobát. 
Sehol senki. A nappaliba kullogtam s a bekapcsolt tévé előtti kanapén ülő anyát pillantottam meg. 
-Anya.-szóltam halkan
Hirtelen hátrakapta a fejét s rám nézett.
-Kicsim.-állt fel a kanapéról s felém futott
Hosszas ölelés után elváltunk egymástól.
-Hogyhogy itthon vagy?-nézett rám kíváncsian
-Meg akartalak lepni.-erőltettem egy mosolyt 
-Hát sikerült.-mondta nevetve-Gyere csak ülj le.-fogta meg a kezem s húzott a kanapéhoz
-Mesélj milyen volt?-kérdezte izgatottan
Bár semmi kedvem nem volt beszélgetni nem tehettem meg anyával hogy nem beszélek vele. Gyorsan elmeséltem a Lara-val kialakult barátságomat, s hogy milyen helyeket látogattam meg.Luke-ról s a bandáról nem mondtam semmit. Nem tartottam lényegesnek hiszen úgy gondoltam hogy úgysem fogom őket látni többet.
-Anya, én most elmegyek aludni mert elég fáradt vagyok.-álltam fel a kanapéról
-Rendben kicsim. Pihenj csak. Jó éjt.-adott egy puszit
A bőröndömet megfogva sétáltam el a lépcsőfeljárón szobámig. Jó volt újra látni. Bedőltem az ágyamba s hamar elaludtam.

***

Másnap reggel fáradtan keltem ki az ágyból. Elvégeztem a reggeli teendőket, majd felöltöztem.

 

A szobámba finom illatok szűrődtek be.  Leszaladtam a lépcsőn s a konyha felé vettem az irányt. Anya egy éppen egy tányér palacsintát tett az asztalra.

-Jó reggelt.-köszöntem, egy erőltetett mosollyal

-Neked is. Csináltam reggelit, gyere egyél,-mondta kedvesen anya

Leültem az asztalhoz s a tányéromra tettem egyet. Nem volt nagy étvágyam de nem akartam anyát megbántani. 

-Köszön szépen.-álltam fel miután megettem egyet

-Nem eszel még?-kérdezte anya

-Nem kérek már köszönöm.-mondtam 

Úgy döntöttem hogy ma keresek egy állást, Nem ülhetek itthon egész életemben. Felvettem a cipőmet s indultam volna.

-Mész valahová?-kérdezte anya

-Gondoltam keresek valami állást.-válaszoltam

-Az jó ötlet menj csak.

Kiléptem az ajtón s elindultam a zsúfolt utcán. Bejártam szinte az összes üzletet, de sehol nem kaptam munkát. Mikor már kellően elfáradtam, leültem egy padra a park szélén. Jó volt kicsit pihenni. Ekkor megpillantottam egy lányt. Ő volt az. Az osztályomból. Ő keserítette meg az életem. Amikor csak tehette cikizett s nem foglalkozott az érzéseimmel. Egyedül sétált a járdán. Egyszer csak rám szegezte tekintetét. Először csodálkozást fedeztem fel az arcán aztán elmosolyodott s felém közeledett. Fogalmam nem volt mit akar. Talán megint bántani?

-Szia Lizey.-becézett kényesen

Lesepergette a padot majd leült mellém. 

Értetlenül néztem rá.

-Na már meg sem ismersz?-nevetett

-Szia Taylor.-mondtam egyhangúan

-Jajj ne legyél már ilyen..mi lenne ha elfelejtenénk az elmúlt négy évet és barátnők lennénk?-kérdezte nyálasan s közben a haját tekergette

Erre nem akartam válaszolni. Képtelen lettem volna  ezek után barátkozni vele. És mitől lett ennyire kedves?

-Hallom voltál Ausztráliában.-mondta kedvesen(?)

-Igen ott voltam.-mondtam még mindig egyhangúan

-És milyen volt?-kérdezte

-Nagyon jó volt.-eresztettem egy enyhe mosolyt

-Képzeld. Láttam a twittered. Te komolyan találkoztál Luke Hemmings-el?-kérdezte izgatottan

Most esett le. Hát innen fúj a szél.. Nagyon jól tudtam hogy bele van habarodva. A barátnőivel mindig róla beszéltek csak én akkor még nem tudtam hogy ki ő.

-Igen.. találkoztam.

-Úristen. És élőben is olyan helyes?-vigyorgott

Nem tudtam megszólalni.

-És fogtok még talizni?-halmozott el újabb kérdéssel

-Nem tudom.-hajtottam le a fejem

-Értem. Amúgy mit keresel itt?-kérdezte még mindig normál hangnemben

Nem értettem, hogy miért olyan kedves velem. Azért mert találkoztam Luke-al? Nem tudom.

-Munkát voltam keresni., de nem jártam sikerrel.-mondtam szomorúan

-Úúú én tudok neked ajánlani. Én is ott dolgozom. Gyere.-ráncigált fel a padról

Öt percet sétáltunk amíg egy ruhabolt elé értünk. 

-Én itt dolgozom. Gyere bemutatlak a főnöknek. Úgy is keres még egy eladót.

Odavezetett egy ajtóhoz majd bekopogott. Egy rekedt női hang szűrődött ki. 

Taylor benyitott s húzott magával engem is.

-Jó napot.-köszöntem

-Jó napot főnök. Ő itt Liz. Nagyon szeretném ha velünk dolgozna.-mondta hízelgően

-Helló Liz. Szóval. Van valami tapasztalatod?

Mire megszólaltam volna Taylor válaszolt.

-Nem még nincs neki de én megtanítom mindenre.

-Hmm rendben Taylo akkor mától a te felelősséged. Felveszlek.-mondta vigyorogva a nő

-Köszönjüük.-húzott ki az irodából. 

-Szóval holnap kezdesz, és legyél itt 7-re.-mondta Taylor majd elviharzott

Annak örültem, hogy van állásom de hogy mi fog ebből kisülni az még nem tudom. Taylor kedvesebb mint volt. Remélem ilyen is marad. Elindultam haza.

Jókedvűen közöltem anyával, hogy van munkám. Este fáradtan dőltem az ágyamba. Beállítottam az ébresztőmet s álomba merültem. Elalvás előtt egy valaki járt az eszemben.....Luke..

***

8.I can't wait to see you again

 

-Hol van?-kérdeztem

-A szobájában.-mutatott egy ajtó fel Ash

Lassan kezdtem lépkedni felé s kopogtattam....

*** 

-Nem kell semmi!-hallottam a rövid választ majd újra próbálkoztam

-Hagyjatok..-kiabált az ajtó mögül

-Nyiss be nyugodtan.-mondta Ash
Remegő kézzel nyúltam a kilincs felé s lenyomtam. Az ajtót csak résnyire nyitottam, s ránéztem Ashtonra aki biztatásként bólintott egyet. Beléptem a szobába. Luke az ágyon feküdt jobb kezében a rajzommal. A másik kezében a telefonja volt amit hevesen nyomkodott. Egy pillanatig álltam s néztem őt. Nem nézett fel, csak annyit mondott:
-Ash menj már ki.
Még mindig nem látott. Bátorságot vettem s megszólaltam.

-Szia..-remegő hangom a szó végére elcsuklott
Tekintete ledermedt s lassan felemelte a fejét. Szeme megakadt rajtam.
-Liz..-ugrott fel az ágyról, s a haját igazgatta, mire elillant a félelmem és mosolyra húztam a számat, hogy még ilyen helyzetben is csak azzal foglalkozik hogy hogy áll a haja.. 
Újra rámnézett s mosolyomat látva ő is elmosolyodott. Lassan indult el felém, a lábam pedig a földbe gyökerezett. Elém állt s szorosan magához szorított. Ölelése őszinte volt s nagyon jól esett. Úgy éreztem hogy soha nem szeretném elengedni. Nem tudom meddig lehettünk összefonódva, de lassan elengedett, s mélyen a szemembe nézett.
-Miért tűntél el?
-Én nem...-mondatomat félbeszakította
-Kerestelek..
-Tudom.
-Miért nem válaszoltál az üzeneteimre?
-Nem tudom.-néztem le a földre a szemkontaktust megszakítva
Hátralépett egyet s az ágyára ült. Utána lépkedtem s melléültem.

-Sajnálom.-sütöttem le a szemem
-Ne sajnáld. Hisz igazad volt, nem is ismerjük egymást.
-De akkor sem kellett volna ezt csinálnom.-mondtam szomorúan
-És most miért jöttél ide?-emelte fel az állam, hogy a szemébe nézzek
-Ashton mondta, hogy nem vagy jól s eljöttem.
-Értem. Nincs kedved elmenni valahová?
-...de végül is.-mosolyogtam 
-Akkor gyere.-állt fel s nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam
Kisétáltunk az ajtón. Ashton, Calum és Mike tátott szájjal néztek minket ahogy mosolyogva sétálunk végig a szobán.
Egy nyugis cukrázdánál kötöttünk ki ami az Ashtonnal való találkozásomra emlékeztetett. Leültünk egy asztalhoz majd beszélgetni kezdtünk. 
-Miért.. zavart téged ennyire, hogy nem beszéltem veled?-kérdeztem kicsit félve a választól
-Nem is tudom.. tudod én... nagyon megszerettelek az együtt töltött idő után és meg szerettelek volna jobban ismerni, és fájt, hogy te ezt nem szeretnéd...
Jól esett amit mondott, az hogy megszeretett meg minden de el kellett mondanom neki, hogy hamarosan haza kell mennem. Fogalmam nem volt, hogy hogy fogja fogadni.. de nem hazudhattam neki.
-Luke, el kell mondanom valamit.
-Modd nyugodtan.-nézett rám kíváncsian
-Szóval én.... hamarosan hazautazom..holnapután indulok...-nem mertem a szemeibe nézni
-Hazautazol?-kerekedett ki a szeme-Nem lehet, hogy maradj még?
-Sajnos nem. A nyár végéig maradhattam, és igazából el kéne búcsúznunk..
-Figyelj valahogy megoldjuk, hogy maradhass...hidd el megoldjuk.-mondta zavartan
-Nem Luke.. nem lehet.-hajtottam le a fejem
-Francba..-idegesen az ütött bele az asztalba majd felállt s elrohant.
Értetlenül bámultam magam elé.. Ez most mi volt?

***

Bocsi kicsit rövid lett! De holnap folytatom:)

7.One more time

Mikor felértem a szobámba szomorúan ültem le a kanapéra. Úgy összezavartak. Luke-al nagyon jól éreztem magam, de nem tudom megfejteni, hogy mit akar.. és nem szeretnék kötődni hozzá mert tudom hogyha sok időt töltenék vele egyre jobban kezdenék kötődni hozzá és a végén csak pofára esnék. Nem, ezt nem akarom. Várjunk.. egyáltalán miért is akarna annyi időt tölteni pont velem? Ott van neki több millió lány miért pont velem akarna több időt tölteni?

Két hónap lassan eltelt. Luke többször is keresett. Twitteren és személyesen is. De én nem válaszoltam neki és nem nyitottam neki ajtót. Nem akartam vele beszélni, mert tudtam hogy összezavarna ez az egész. És a gyűlölködő levelek. Rengeteget kaptam amiatt az egy kép miatt. Két hónap folyamán találkoztam egy lánnyal akivel nagyon jól összebarátkoztam. Lara-nak hívják. Egyedül lakott egy albérletben és szívesen felajánlotta, hogy legyek a lakótársa. Elfogadtam s oda is költöztem. Persze Lara imádja a 5 Seconds Of Summer-t de még soha nem találkozott velük. Amikor elmeséltem neki a kis történetemet simán lehülyézett, de én ezt tartottam helyesnek. Így Luke már személyesen sem kereshetett. Twitteren szinte minden nap kaptam egy üzenetet. Szörnyű volt kibírni, hogy ne válaszoljak, hisz nagyon megszerettem őt azon az egy napon. 

Augusztus 25. volt. Elmélkedtem magamban. Visszagondoltam az első napomra. 27.-én haza kell mennem. Lara-val nagyon jól éreztem magam s úgy gondoltam, hogy ez egy életre szóló barátság lesz. De emellett minden nap gondoltam Luke-ra s a többi srácra is. Rossz volt belegondolni, hogy talán soha nem fogom Lara-t viszontlátni ha hazamegyek. De bele kellett törődnöm mert nem maradhatok egész életemben. 

Augusztus 25.

Lara-val úgy döntöttünk hogy az egész napot shoppingolással és egyéb csajos dolgokkal töltjük. A nap elején egyből a plázába vettük az irányt s bementünk az első boltba. 
4 óra körül lehetett mikor beültünk egy kávézóba. Sok dologról beszélgetünk de valahogy szóba került a Luke-os téma.

-Azért beszélsz még vele mielőtt hazamész?-kérdezte Lara

-Nem.. akkor mégjobban fájna elmenni innen. Kétlem, hogy elbúcsúzom tőle. Fogadok már nem is emlékszik rám.-kortyoltam bele a kávémba

-Hogyha elfelejtett volna nem írogatna neked minden egyes nap.-mosolyodott el Lara

-Nem megyünk haza?-próbáltam terelni a szót, mikor Lara tekintete elsápadt

-Hé Lara, Lara mi a baj?-estem kétségbe

Csak ennyit tudott kibökni:

-O-ott.. j..-értetlenül néztem rá s hátra fordultam

Ugyanúgy ledermedtem ahogy ő. Ashton abban a pillanatban lépett be a kávézó ajtaján. Tekintetét hirtelen rám szegezte. Nem akartam hogy észrevegyen de már késő volt. Gyorsan visszakaptam a fejem. Reménykedtem, hogy nem ismert fel s nem fog idejönni. Zavartan iszogattam a kávémat mikor egy kezet éreztem meg a vállamon. Hátranéztem.

 -Liz.. akkor jól láttam, hogy te vagy..-nézett rám komoran 

Én nem tudtam megszólalni, Lara pedig izgatottan méregette Ash-t.

-Tudunk beszélni egy kicsit?-kérdezte egyhangúan mire én csak bólintottam, s kivonultuk a helyiségből

-Miért tűntél el?

-Nem tűntem el...-mondtam zavartan

-Luke nagyon aggódott miattad és mi is. Luke teljesen ki van fordulva magából s nem tudjuk hogy mi van vele. 

-Ezt hogy érted?-néztem értetlenül

-Egész nap a szobájában ül bezárkózva, alig eszik valamit s a kép amit adtál neki.. szinte egész nap a kezében van.. bárhová megy. 

Nem tudtam mit mondani erre. Annyira meglepett. De miért csinálja ezt?

-És mit vársz tőlem?

-Hogy mit várok? Tudod te hány napja szenved? Szerintem a minimum hogy találkozol vele. Hátha te jobb kedvre tudod deríteni.

Hosszabb habozás után eldöntöttem, hogy elmegyek s beszélek vele, ha utoljára is. 

-Rendben, elmegyek.-mondtam

Útközben szóltam Lara-nak hogy ne várjon, s elindultam Ashtonnal.

A házuk előtt megtorpantam egy pillanatra, s elgondolkodtam a döntésemen. Mi van ha rosszabb lesz? Vagy ha már elfelejtett? De úgy döntöttem, hogy ennyit megteszek, s félve léptem be a házba. 

-Hol van?-kérdeztem

-A szobájában.-mutatott egy ajtó fel Ash

Lassan kezdtem lépkedni felé s kopogtattam....

***

6. Vajon mit akar?

 

Reggel arra lettem figyelmes, hogy valaki lassan leszáll az ágyról.Talán erre még nem is keltem volna fel, ha hirtelen nem hallok egy óriási zajt. Kómás fejjel ültem fel az ágyon s néztem a padlón ülő Luke-ot aki háttal ülve szedegetett valamit a földről. Az éjjeli szekrényemre néztem, majd gyorsan kiugrottam az ágyból majd rávetettem magam Luke-ra. Ő a földön kötött ki s zavartan bámult rám.

-A rajzaim..-mondtam kétségbeesetten

Szoktam néha rajzolgatni, de soha senkinek nem mutattam még meg ezeket. Hisz nem nagy számok és amúgy is.. csak cikiztek volna érte a régi sulimban.

-Liz.. ezek nagyon jók..-vitte rám a tekintetét

-Ezek csak... csak amatőr próbálkozások.. semmi több.-vontam meg a vállam

Összeszedtem az összes képet s visszatettem őket a szekrényre. 

-Ez nagyon tetszik. Hogy csináltad?-mutatott felém egy képet amit még tavaly  rajzoltam egy szerelmespárról

 

-Ceruzával.-mosolyodtam el

-Nekem adod?-húzta vigyorra a száját

-Miért?-néztem rá értetlenül

-Mert nagyon tetszik.-mondta még mindig vigyorogva

Egyáltalán nem értettem, hogy minek kell neki az én ócska kis rajzom, de mit mondhattam volna?

-Rendben.. a tied.-néztem le a földre

-Én visszamegyek a srácokhoz, már biztos aggódnak...-szólt hirtelen

-Rendben.-mondtam szomorúan

-Nem jössz velem?-kérdezte

Hogy én menjek vele? Elég jóban lettünk a liftes dolog után de nem gondoltam, hogy akar még velem lenni. Nem tartom magamat jó társaságnak..

-Végül is.. ha megvársz..!?-mosolyodtam el ismét

-Használhatom a laptop-od?-nem tudom de nekem nagyon sunyinak tűnt ez a kérdés.. de gyorsan elhesegettem a hülye gondolatomat s odaadtam neki a készüléket, majd bementem a fürdőszobába.

Nem bírtam ki hogy ne keressek rájuk a neten. Mégis mennyire lehetnek híresek? Előkaptam a telefonom s rámentem az internetre. Beírtam azt a bizonyos nevet, majd vártam amíg betölt az oldal. 

A csodálkozástól szinte mozdulni sem tudtam. Találtam német, spanyol, amerikai, magyar sőt még izraeli rajongói oldalakat is. Szinte minden országnak van 5SOS rajongói oldala. Ezek a lányok mind velük akarnak találkozni. És még csak akkor döbbentem rá.. én egy világsztárral aludtam? És még csak nem is ismertem őket. Ez nagyon gáz. Több milliárd lány arról álmodozik, hogy csak egy percre is de találkozhasson velük én meg a súlyát sem fogtam fel ennek az egésznek. De hogy is fogtam volna fel amikor azt sem tudtam hogy kik ők.. És most azt akarja hogy menjek vele? Ledermedtem. 

Hirtelen eszembe jutott, hogy ott vár kint, és gyorsan elkezdtem készülődni. Mivel tegnap nem volt lehetőségem zuhanyozni, így letusoltam, majd felvettem a már kikészített ruhámat. 

 

Feltettem egy alapsminket összefogtam a hajam s kiléptem az ajtón. Luke még mindig a laptopomat bújta. Így, hogy tudtam, hogy kivel vagyok már nehezebb volt hozzá szólni. Fura volt. Nem akartam, hogy rám nézzen. Amikor felnézett hirtelen megjött a bátorságom.

-Na, így jó leszek?-pördültem meg

-Tö-tökéletes.-dadogott(?)

-Akkor felőlem mehetünk. Csak hadd nézzek meg még valamit.-sétáltam oda hozzá

-Bocsi de már kikapcsoltam.-nyomta meg gyorsan a kikapcsoló gombot s sunyi mosollyal nézett rám

-Te most szórakozol?-nevettem el magam

Nem tudom miért kapcsolta ki a gépet, talán csak bosszantani akart. Pedig csak a twitterem szerettem volna megnézni.

Elővettem a telefonom majd a "kis kék madár" ikonra kattintottam.  

Nem hittem a szememnek. több mint 5ezer plusz követő.. de hát hogyan? 

Aztán megláttam egy tweetet amiben meg voltam jelölve.

@lizzey16 Jó volt összezárva!;) xox @luke5sos

Fél szemmel felpillantottam Luke-ra aki önelégült mosollyal bámult.

Nem bírtam ki hogy ne válaszoljak rá.

@luke5sos Inkább állj fel és menjünk!;)xo @lizzey16

Véletlenül rákattintottam Luke profiljára s meglepő dolgot láttam.

-Luke, a profilképed...-néztem rá 
-Tetszik?-vigyorgott
A képen ketten voltunk, de nem azok a képek amiket csináltunk. Ezt akkor csinálhatta amikor elaludtam a mellkasán. Talán mindenkivel ezt csinálja? Vagy ha nem akkor miért pont engem fotózgat amikor alszok? Jó így más hogy ő is rajta van de akkor is. Miért állította be profilnak? Ez fura.
-Miért nem tudtál beállítani egy olyat amin én is ébren vagyok?-vontam össze a szemüldököm
-Mert ezen olyan aranyos vagy.-mosolygott édesen(?)
-Na persze....menjünk.-nyitottam ki az ajtót
Kiléptünk rajta s megintcsak sétálva mentünk le.
Egész úton azon gondolkoztam, hogy miért.. miért állította be profiljának? És miért akarja hogy vele menjek? Azt hittem, hogy csak egyszeri alkalom lesz ez a találkozás és utána elfelejtenek. Nem tudom hogy mit akar.. ez annyira zavar..
Megérkeztünk a házuk elé s beléptünk az ajtón. A nappaliba érve a srácok valami hülye horror filmet néztek. Ashton fordult hátra először s gyorsan felállt. Calum megállította a filmet. Mindenki köszöntött minket, majd leültünk a kanapéra. 
-Szóóval...mit csináltatok az éjszaka?-húzogatta a szemöldökét Calum
Én erre csak a szemeimet forgattam.
-De most komoly, hol voltatok?-nézett kíváncsian Ashton
-Beragadtunk a liftbe.-mondta Luke
-Beragadtatok a liftbe? Találjatok ki valami jobbat.-mondta Calum
-Szóval, hogy tisztázzuk.. tényleg beragadtunk a liftbe. Ott töltöttünk több mint 5 órát. Utána meg nem szerettem volna egyedül maradni így Luke ott maradt velem. Ennyi.-mondtam kicsit idegesen Calum felé nézve
-Jó jó csak ne harapd le a fejem.-emelte fel a kezeit
-Rendben most hogy tisztáztuk én inkább hazamennék.-álltam fel a kanapéról
-Most miért?-háborodtak fel
-Mert még sokmindent meg szeretnék nézni a városban..
-Azt velünk is megnézheted.-vágta rá Mike
-Nem is ismertek..
-De megismerünk. Nem sok embert engedünk be magunk közé de téged beengednénk. Miért utasítasz vissza?-kérdezte Luke
-Sziasztok.-mondtam kétségbeesetten s tehetetlenségemben kiszaladtam az ajtón
Még hallottam Luke kiabálását de nem érdekelt. Visszamentem a szállodába.

5. Összezárva

 Luke és én kimentünk az ajtón, majd elindultunk. Meglepődtem amikor hirtelen azt mondta hogy elkísér hiszen nem is ismer. De igazából nem érdekelt mert legalább nem kellett egyedül mennem.
-És miért akartál ennyire elkísérni?-kérdeztem mosolyogva
-Csak nem akartam, hogy egyedül menj és úgy sincs más dolgom.-nevetett
-Értem.-mondtam lehangoltan, hisz nem erre a válaszra számítottam. Hogy mire? Magam sem tudom, és azt sem, hogy miért szomorított el ennyire ez a válasz.
-És, hogy volt ez az egész Ashtonnal?-kérdezte
-A találkozásunk?
-Igen.
-Úgy ahogy Ashton elmesélte. Ennyi volt.
-Itt élsz?-kaptam egy újabb kérdést
-Nem. Ma jöttem ide és most járok itt először.-rámosolyogtam, amit viszonzott
-Honnan jöttél?
-Chicago-ból. Már régen szerettem volna eljönni ide. Ez volt a szülinapi ajándékom.

Közben megérkeztünk a hotel elé.Szerencsére senki nem támadott le minket út közben, aminek kifejezetten örültem. A recepcióhoz sétáltam, s elkértem a kulcsomat. Luke persze mindenhova követett. Beszálltunk a liftbe s megnyomtam a 15. gombot. Csöndben figyeltem a kijelzőt ami az emeleteket mutatta. 9...10...11... abban a pillanatban a lámpák egyszerre kezdtek vibrálni, a lift egy hatalmasat rezzent, aztán megálltunk. Félelmemben nem tudtam mit csináljak. Semmit nem láttunk.
-Luke..-suttogtam
-Itt vagyok.-érintette meg a vállam
-Én félek... mi történt?-szinte remegett a hangom
-Nem tudom. Nyugi nem lesz semmi baj.-ölelt meg
Bár nem láttam semmit, nagyon jól esett ez az ölelés. Nagyon féltem. Finom illatát magamba szívtam. Nem akartam elengedni, de muszáj volt. Lassan eltávolodott tőlem. Én a lift ajtaján lecsúszva ültem le a földre. Éreztem ahogy ő is leült mellém. Ekkor jutott eszembe...
-A telefonom..a zsebemben van.-csúsztattam ki gyorsan
-Tényleg az enyém is.
Luke elővette felállt s a gombokhoz sietett. Megvilágította, majd megnyomta a vészgombot.
Ekkor már én is ott álltam mellette. Csöndben bámultuk a hangszórót, ami hamarosan meg is szólalt.
"Kérem őrizzék meg nyugalmukat, a lift javítása akár órákig is eltarthat."
Kikerekedett a szemem. Órákig.. a liftben. De a gondolat hogy Luke is itt van megnyugtatott.

-Ezt nem hiszem el.. órákig be leszünk zárva egy liftbe?-tettem fel a költői kérdést 
-Nagyon úgy tűnik.-mondta Luke
-Nem tudnád felhívni a többieket? Csakhogy ne aggódjanak?
-De, megpróbálom..-vette elő a telefonját megint

A füléhez tette s várt.

-Na?-néztem rá kíváncsian
-Nincs térerő..
-Ez nem lehet igaz...
-Semmi baj a liftet megcsinálják és legalább nem vagyunk egyedül.-próbált felvidítani

-Ezzel nem segítesz.-csúsztam le a földre majd ő utánam.
-Hé ...van nálam gumicukor...-világította meg a kis csomagot a telefonnal majd vágott egy hülye grimaszt
-Oh Luke..-nevettem el magam
-Végre nevetsz. Meglátod nem lesz olyan kín szenvedés.-mondta vigyorogva
Kibontotta a kis csomagot majd elkezdtük enni. Közben Luke kitalálta hogy a sötétben próbáljuk meg egymás szájába dobni a kis édességet. Mivel amúgy sem volt más lehetőség és legalább szórakozunk így belementem. Persze soha nem találtunk bele egymás szájába. De ezen csak nevetni tudtunk. 
Lassan a gumicukor is elfogyott.
-Luke, hány óra van?-kérdeztem fáradtan
-Fél 8 múlt.. elég régóta bent vagyunk.
-Álmos vagyok..-mondtam ásítva
-Nem örökítjük meg ezt a pillanatot?
-Ezt hogy érted?-húztam fel a szemöldököm
-Csináljunk képeket.-húzta elő a telóját
-Úgy sincs jobb dolgunk.. mondhatnék nemet?-nevettem el magam
 Még mindig a liftpadlón ültünk. Odabújtam Luke-hoz s csináltunk egy teljesen normál mosolygós képet.
-Most vágj hülye fejet.-szólt Luke
Mivel eléggé fel voltam pörögve engedelmeskedtem neki. Kicsit be bandzsítottam ő pedig csücsörített.
Nem mondom de gyönyörű képek lettek. Csináltunk körülbelül 20 képet de szerintem egy sem lett normális.

-Luke én azt hiszem hogy el fogok aludni.-mondtam kómásan.
-Gyere bújj ide én is álmos vagyok.
Lábát felhúzva feküdt a padló, ráhajtottam a fejem a mellkasára ő pedig egyik kezével átkarolt.
Lassacskán elaludtam. Nem tudom meddig nem voltam magamnál, de egy nagy rezzenésre és hirtelen fényre ébredtem fel. Gyorsan felugrottunk mindketten. 

-Azt hiszem elindultunk.-mondta Luke
-Hány óra van?-kérdeztem
-Kilenc óra múlt tíz perccel.-halottam a meglepő választ

A lift elindult s a földszinten kötöttünk ki. Az ajtó kinyílt és a hotel személyzete fogadott minket. Elnézést kértek a kellemetlenségért majd elmentek. Ránéztem a mellettem álló fiúra.

-Én biztos nem szállok be megint ebbe.-mutattam a lift felé
-Akkor menjünk lépcsőn.-mondta nyugodtan
-Luke.. a 15. emeleten van a szobám.
-Van más választásunk?-kérdezte
-Nincs.-sóhajtottam

Elindultunk a lépcső felé de ő megtorpant.

-Nekem haza kéne mennem.-mondta zavartan
-Kérlek ne menj.-csúszott ki a számon hirtelen
Az arcát nézve nagyon meglepődött.
-Szeretnéd ha itt maradnék veled?-nézett rám
-I-igen.-válaszoltam
-Akkor menjünk.-indult fel a lépcsőn

Mire felértünk már a lábam sem éreztem de szerintem Luke sem. Bementünk a szobába s fáradtan dőltem le az ágyba, mellém pedig Luke. A vállára hajtottam a fejem s elaludtam.

***

Luke szemszöge

Bevallom én nagyon élveztem a liftben töltött pár órát. Amikor kimehettünk  liftből s Liz kérte, hogy maradjak vele, a szívem majd kiugrott a helyéről. Nem számítottam rá, hogy ilyesmire kér.
Először kicsit zárkózottnak láttam de bezárva töltött idő alatt nagyon felszabadult. És nagyon tetszett ez az énje(is).

A lépcsőn felérve az ágyra dőltünk. Liz rámhajtotta a fejét s elaludt. Én gyorsan írtam egy sms-t a fiúknak aztán átkaroltam Liz-t és én is elaludtam. 
A srácoknak csak ennyit írtam:  "Sajnálom, majd holnap mesélünk."

4. Megismertem

Sziasztok.:) bocsi a rövidségért, de ma két részt is írtam szóval jó olvasást:) xo
 

Félve léptem be az ajtón. A küszöbre lépve szörnyű kiabálás ütötte meg a fülem. Ashton visszanézett rám s megnyugtatott.
-Nyugi.. kicsit hülyék.. de jófejek.-röhögött
Zavartan lépkedtem a folyosón, fogalmam nem volt mi folyik bent. A nappaliba érve 3 fiút pillantottam meg. Az egyik nyugodtan ült a kanapén s a telefonját nyomkodta. Egy fekete hajú fiú egy banánnal a kezében kergette a másik fiút akin egy göndör paróka volt s két csomag chipssel rohant a banános fiú elől. A gyümölcsöt előtte futó fiúnak dobta majd kiabált.
-Lukeee add vissza a chips-em!!! 
Ledermedve álltam, majd Ashtonra néztem. Ő nyugodtan állt s röhögte őket.
A fiúk még nem vettek észre minket így mit sem zavartatták magukat. 
A parókás fiú ledobta a banánt a földre amin a másik srác sikeresen elcsúszott. Ezen már én is elnevettem magam. A kanapén ülő fiú lassan felállt s tekintetét rám helyezte. Meglepődés fedeztem fel az arcán. Lassan odasétált a parókás srác mellé s a fülébe súgott valamit. Hirtelen rám kapta a tekintetét. Gyorsan levette a parókát s megigazította a haját. Nem bírtam ki hogy ne nevessek rajta. Zavartan borzolta fel a haját majd rám mosolygott. Bevallom aranyos fiúnak találtam őt. Lassan odament a még mindig a földön fekvő fiúhoz s a kezét nyújtotta felé. Ő háttal állt nekem. Felállt s elkezdett beszélni.
-Miért vagy ilyen kedves velem?-kérdezte, majd a másik fiú felém mutatott mire ő is megfordult s rám nézett.  
Ashton megfogta a kezem s feléjük vezetett. A fiúk értetlenül néztek rám.

-Srácok. Ő itt Liz.
-Hello.-mosolyogtam rájuk
-Szia. Köszöntek egyszerre majd mindannyian bemutatkoztak.
Tényleg nagyon kedvesek voltak. Megtudtam, hogy a kanapén ülő srácot Michael-nek, a banános fiút Calum-nak a parókás srácot pedig Luke-nak hívják.

Leültünk a kanapéra s 'beszélgetni' kezdtünk.

-Liz ti akkor most jártok?-nézett rám kíváncsi szemekkel Calum, mire a mellette ülő Michael rávágott egyet a fejére
-Ne figyelj rá.-vigyorgott 
-Amúgy hogy találkoztatok vagy mikor?-kérdezte Luke
-Éppen egy fotós elől bujkáltam egy kuka mögött amikor Liz észrevett és segített elüldözni.-mondta Ash
-Akkor még most találkoztatok először?-nézett felváltva rám és Ash-re Luke
-Igen.-mondtam mosolyogva
-Várj, akkor nem jártok?-nézett ránk Calum, de most Luke állította le
-Nem Calum, nem járunk.-szólalt meg Ashton
-Hé ki akartunk menni a strandra nem jöttök?-kérdezte Luke
Ashton rám nézett.
-Van kedved?
-Nem is tudom..
-Naa gyere máár.-mondták mind a négyen egyszerre
-Na jó legyen.. de akkor vissza kell mennem a hotelhez.-mondtam
-Majd én elkísérlek.-vágta rá Luke
-Rendben akkor menjetek itt megvárunk.-mondta Ashton

3. Ki ő?:)

 

Nem volt kedvem a hotelszobában ücsörögni sokáig. Gondoltam sétálok egy kicsit. Lementem a hallba, leadtam a kulcsot, s kimentem az utcára. Nem tudtam merre menjek így lefordultam balra gondolván hogy lesz ami lesz. Öt perc séta után egy parkot pillantottam meg. Átmentem az utcán s leültem egy padra. Olyan nyugodt volt az egész nem volt körülöttem senki. Jó volt egy picit elgondolkodni.

 

Egész jól éreztem magam. Csak ültem ott egyedül és senki nem zavart..... Gondolatmenetemet hangos lábdobogás zavarta meg felkaptam a fejem s egy fiút láttam aki kétségbeesettem rohan valahová. Furcsálltam a dolgot. A srác a közeli kuka mögé bújt s onnan néha kikukucskált. Nem bírtam ki, hogy ne menjek oda. Felálltam a padról, megigazítottam a ruhámat, majd elindultam a pár méterre lévő szemeteshez. A fiú felhúzott lábakkal ült a földön. Még nem vett észre. Ekkor megszólítottam.

-Khmm...-a srác hirtelen megugrott, s rám kapta a tekintetét

-Úristen.. nagyon megijesztettél..-mondta megkönnyebbülten

-Neked is Szia.-mondtam mosolyogva

-Szia.-mosolygott vissza

-És amúgy bocsi, hogy megkérdezem de... miért ülsz a földön egy kuka háta mögött?-vontam össze a szemöldököm

A fiú hirtelen kinézett a kuka mögül s gyorsan visszakapta a fejét.

-Légyszi.. tegyél úgy mintha itt sem lennék, ott jön egy ember egy fényképezővel a kezében, ha megkérdezi hogy nem láttál-e egy bizonyos Ashton-t mondd, hogy nem. Rendben?-nézett rám

-Ööö okés..-azzal arrébb sétáltam

Vissza akartam menni a padhoz de az a férfi tényleg megállított.

-Szia. Nem láttál egy fiút, aki látszólag nagyon sietett valahová?-kérdezte

-Hello. Ööö de asszem arra futott valaki..-mutattam a másik irányba

-Oh köszi..-azzal elszaladt abba az irányba amerre mutattam

Na jó ez nagyon fura volt.-gondoltam magamban Visszamentem a padhoz s leültem. 

Akkor láttam, hogy a srác feláll, körülnéz majd elindul felém.

Kicsit zavarban voltam. Lassan odaért mellém s leült. Rám nézett.

-Köszi, ez kedves volt tőled.-mondta vigyorogva

-Nincsmit.-mosolyogtam rá

-Amúgy, hogy hívnak?

-Liz vagyok.-mondtam zavartan
-Én Ashton.
-Örülök.-mosolyogtam
-És mit csinálsz itt.. egyedül?-kérdezte

-Nemrég érkeztem Chicago-ból. Kicsit ismerkedem a várossal.
-Szóval, most jársz itt először?-lepődött meg
-Igen.
-Egyedül jöttél?-kérdezte
-Igen. Tegnap volt a 18. szülinapom.. anyától kaptam a jegyeket szóval nyárra maradok.-mosolyogtam rá
-Oh akkor boldog szülinapot. Megmutassam neked a várost?
-Nem is tudom.. biztos van jobb dolgod.
-Ha le akarsz rázni mondhatnád úgy is.-röhögött
-Ja nem dehogy, csak gondoltam hogy biztos van annál jobb dolgod mint hogy engem kísérgess.
-Akkor? Rendben?
-Oké, menjünk.-adtam meg magam

Felálltunk s elindultunk.

-Nézd, az ott a Harbour Bridge.-mutatott egy híd felé
-De szép.. te egyébként itt élsz?
-Születésem óta.-nézett le rám (mivel kb fél fejjel magasabb)
-Az jó. Már régen szerettem volna eljönni ide.. csak eddig még nem volt rá lehetőségem.
-De most itt vagy.. és ez jó.-nevetett
-És az ott mi?-mutattam egy fura kinézetű épületre
-Az az operaház. De gyere velem...-fogta meg a kezem s húzott maga után

Egy cukrászda előtt álltunk meg, s be is mentünk. Ashton egy asztalhoz vezetett. Én leültem, ő pedig elment a pulthoz. Nem tudtam mit akar, mert meg sem szólalt. És még mindig nem, tudtam a választ arra, hogy miért kellett futnia. Nagyon kíváncsi voltam a történetre. Nemsokára két turmixszal a kezében tért vissza.

 

Elém tette az egyiket, majd ő is leült. 

-Még mindig nem árultad el, hogy miért kelle....-a mondatomat nem tudtam befejezni

Abban a pillanatban egy csapat lány rohant be a cukrászdába s felénk jöttek. Semmit nem értettem. Felénk tartottak és Ashton nevét kiabálták. Fogalmam nem volt hogy honnan ismerik. Olyan 10-en lehettek, de nem számoltam meg őket. Ashton felállt s a lányok szinte a nyakába ugrottak. Mindenki autogramot szeretett volna s kis cetliket nyomtak az orra alá.Mindenkinek aláírt majd az egyik lány megkérdezte, hogy csinálhat-e vele képet. Nekem elegem lett az egészből ezért felálltam és elindultam kifelé. Az egyik lány majdnem fellökött. Kimentem az ajtón. Nem nagyon érdekelt a dolog ezért úgy döntöttem, hogy visszamegyek a hotelhez. Már egy háztömbre lehettem mikor hangos lépteket s a nevemet hallottam meg. Hátra pillantottam s a felém rohanó Ashtont láttam. Nem foglalkoztam vele, így visszafordultam s tovább mentem. Tudtam, hogy még mindig utánam szalad de gondoltam, hogyha nagyon akar akkor úgy is utolér. Úgy is lett. Hamarosan lihegve állt meg mellettem.

-Sa-sajnálom.-bökte ki zihálva

-Ki vagy te?-kérdeztem zavartan

Lassan sétáltunk egymás mellett amíg visszaértünk a parkig. Leültem a padra s ő mellém. 

-Szóval? Elmondod?

-Először csak azt hittem, hogy nem ismersz fel... de aztán amikor elmondtad hogy Amerikából jöttél akkor rájöttem, hogy lehet, hogy te egyáltalán nem ismersz. 

-A lényeget légyszi..-nem voltam ideges, csak nagyon kíváncsi voltam

-Ashton Irwin vagyok az 5 Seconds Of Summer-ből. Soha nem hallottál rólunk?

Ekkor leesett. Igazából sokszor hallottam ezt a nevet a régi iskolámban. A lányok folyton róluk beszéltek de engem soha nem foglalkoztatott. Talán azért is mert sohasem avattak be engem az ilyen dolgokba. 

Kicsit haboztam.

-Azthiszem hallottam már rólatok, a régi sulimban folyton rólatok beszéltek.. de engem sosem vontak be az ilyen beszélgetésekbe... szóval csak így hallásból ismerlek titeket..
-Értem. Sajnálom, hogy nem mondtam az elején csak olyan jó volt végre egy olyan valakivel beszélni, aki nem tudja hogy ki vagyok és nincsenek előítéletei.
-Semmi baj. Megértem.-mosolyogtam rá
-Akkor nem haragszol?-lepődött meg
-Dehogy.. csak tudod eléggé kíváncsi voltam a történetre.
-Akkor.. nem megyünk vissza?-kérdezte
-Ööö hát nem nagyon szeretném ha megint így letámadnának téged szóval én inkább visszamennék a hotelba.
-Ne már. Maradj velem.-vágott kiskutya fejet, amin elnevettem magam
-Na jó, rendben.-mondtam még mindig nevetve
-Van valaki akit ismersz itt?-kérdezte
-Nem... nem ismerek senkit...
-Akkor most már igen. Gyere menjünk.-mondta vigyorogva, majd felvett egy baseball sapkát
-Hová viszel?-húztam fel a szemöldököm
-Az titok.-mondta majd megfogta a kezem, felhúzott a padról, s elindultunk

Miközben sétáltunk sokat beszélgettünk és hülyültünk. Rengeteget nevettünk. 
Körülbelül 10 percet mentünk majd megálltunk egy óriási ház előtt.

-Gyere.-húzott maga után
-Várj, ez a te házad?-néztem értetlenül
-Együtt lakunk a srácokkal. 
-Muszáj bemennem?-kérdeztem
-Nyugi, csak bemutatom nekik a megmentőmet.-vigyorgott

Végül sikerült meggyőznie s bementem..

***

2. Utazás:)

 

Reggel a vekker hangjára ugrottam ki az ágyamból. Egy pillanatra megálltam s elgondolkodtam. Ezt nem csak álmodom? Ez a valóság? Tényleg indulok Ausztráliába? De amikor megláttam az összepakolt bőröndömet rádöbbentem. Ez a valóság. Örömömben ugrálni kezdtem az ágyamon. Mikor kiugráltam magam gyorsan felvettem a tegnap kikészített ruhámat, majd kimentem reggelizni.

Anya már az asztalra készített egy szelet pirítóst és egy pohár narancslevet. 

Pár perc alatt megettem majd az órára néztem. Fél nyolcat mutatott. Gyorsan beszaladtam a bőröndömért majd felvettem a cipőmet. Anya kivitt kocsival a reptérre. Mielőtt bementem búcsút vettem anyától s még egyszer végignéztem Chicago-t. Hiszen elég sokára fogom újra látni. Bemntem az ajtón. Az óriási reptéren hemzsegtek az emberek. Odamentem a megfelelő kapuhoz, leadtam a bőröndömet, majd tovább mentem. Mire készen lettem éppen megkezdődött a beszállás. Felmutattam a jegyemet s az útlevelemet, és nyugodtan végigsétáltam a kis 'folyosón' ami a repülőig vezetett. Megkerestem a megfelelő széket s beültem a helyemre. A jegyem pont az ablakhoz szólt. Soha nem utaztam még repülőn szóval nagyon izgultam. Egy idős néni és a férje ültek mellettem akik nem beszélték a nyelvet. Tíz perc múlva hallottam a hangosbemondón azt a jellegzetes hangot: Kérem kapcsolják be az öveiket, megkezdjük a felszállást. A gyomrom görcsbe rándult. Picit féltem s egyben vártam is hogy elinduljon a gép. Körülbelül fél perc múlva őrült sebességgel indult el a gép, majd lassan elkezdett emelkedni. A hasamban valami fura bizsergető érzést véltem felfedezni. Az ablakon bámultam a lassan távolodó Chicago-t. Még mindig nehezen hittem el, hogy ezt nem álmodom. Mikor elértük a megfelelő magasságot az ablakon kinézve a gyönyörű fehér felhőket láttam amik inkább fehér vattacukorpárnáknak tűntek. Lassan elálmosodtam. A mellettem lévő néni már aludt. Lehajtottam én is a fejem s nemsokára álomba merültem. 

Arra keltem, hogy a néni a vállamat rázogatja. Lassan kinyitottam a szemem és felemeltem a fejem. A stewardess közölte velem, hogy kapcsoljam be az öveimet, mert megkezdjük a leszállást. Engedelmeskedtem neki s a gép lassacskán lejjebb s lejjebb haladt. A táj ami elém tárult valami hihetetlenül szép volt. Sydney gyönyörűbb mit hittem.

 

A gép hamarosan földet ért s mindenki felállt a helyéről. Elég sokan voltak szóval eltartott pár percig amíg lejutottam a gépről. Megvártam amíg a csomagom odaér a szalagon s elindultam. Megláttam egy baseball sapkás fiút (olyan 30 év körüli lehetett) aki a kezében egy táblát tartott ezzel a felirattal:  Liz Betsey

Odasétáltam hozzá. Kedvesen köszöntött engem, s mondta hogy szálljak be a kocsiba. Betette a bőröndömet a csomagtartóba s elindultunk. Körülbelül 20 percet utazhattunk mikor megálltunk. Sejtettem hogy nem egy lepukkant hotelbe fogok menni de ez még a képzeleteimet is felülmúlta. 

 

A sofőr ideadta a csomagomat elköszöntünk majd besétáltam. A recepcióshoz mentem. Elmondtam a nevemet s egy gyors ellenőrzés után megkaptam a kulcsokat. A 15. emelet kaptam szobát. Beszálltam a liftbe s elindultam felfelé. Kinyitottam az ajtót s még a szám is tátva maradt. Nem csalódtam anyában. A szoba legalább olyan jól nézett ki belülről mint kívülről.

 Letettem a csomagomat majd nagy lendülettel ugrottam az ágyra. Jó érzés volt. Ezután gondoltam felhívom anyát hogy minden rendben van és, hogy megérkeztem.