2014. április 29., kedd

26.Bad dreams


Helló:) Mivel holnap nem fogok tudni új részt hozni ezért ma kárpótlásul megírtam a követezőt:)
I hope you enjoy it!:)xx

 Untitled

Félve húztam magamra a takarómat. Mit akar tenni velem? Ez a kérdés járta át az agyamat újra és újra. Szememet lehunytam, de álom nem jött a szememre. Mikor végképp nem tudtam elaludni a fülembe tettem a fülhallgatómat s beindítottam azt a dalt ami szinte mindig segít elaludni.
Nem csalódtam. Pár perc múlva elnyomott az álom.


"A kanapén ültem mikor anya besétált s leült mellém. Szeme piros volt a sírástól. Rám nézett.
-Kicsim, El...-hangja elcsuklott
-Mi a baj anya?-néztem rá kétségbeesetten
-El már nincs többé..-zokogott
-Hogy mi? Anya mi történt?-néztem rá értetlenül
-Csak sétáltunk. Az oviból hoztam haza.-szipogott-És egyszer csak egy fiatal fiú elkapta őt. Nem tudtam mit tenni. Egy pisztoly volt nála.. fejbelőtte.-sírt tovább
-Úristen.
Megdermedtem. El a kishúgom nincs többé.. a gondolat felfoghatatlan. 
Sírva fakadtam. 
Anya megölelt s úgy maradtunk pár percig. Mikor elváltunk felállt azzal, hogy még el kell intéznie a temetéssel kapcsolatos dolgokat. Elindult a konyha felé. Ekkor pillantottam meg egy fiút az ablakban. 
Őt láttam. Gonoszan elvigyorodott s egy pisztolyt láttam meg a kezében. Felemelte s anya felé irányította.
Észbe kaptam.
-Anya vigyázz!!-kiáltottam ahogy csak bírtam
Késő volt. Az ablaküveg darabokban hullt le a padlóra. A golyó talált.
Anya dermedt arccal rogyott a földre. Könnyeim kiszöktek. Kétségbeesetten rohantam az eszméletlen testhez. Már nem volt pulzusa. Sírva rogytam a holttest felé s suttogtam: -Miért hagytál itt?
Mire az ablak felé néztem nem volt ott senki. Lassan felálltam s a telefon felé nyúltam. 
A rendőrség számát kezdtem tárcsázni.
-Nem ajánlom.-hallottam magam mögül a férfi hangot
Megfordultam. Ott állt velem szemtől szemben a fegyverrel a kezében. Rám emelte. Nem mozdultam. 
A ravaszt meghúzta. Lelassítva figyeltem a felém érkező golyót amikor........"

-Liz, Liz kelj fel.-rázogatott valaki
Zihálva ültem fel az ágyon. Amint visszaemlékeztem a történtekre sírva fakadtam.
-Nyugodj meg, csak egy álom volt.-zárt védelmező szorításába
Még nem tudtam ki az. Számomra ismeretlen parfümöt éreztem bőrén. Lassan elvált tőlem s megláttam az arcát.
-Liam.. mit keresel itt?-kérdeztem
-Most tudtam meg a többiktől hogy mi történt. Meg szerettem volna nézni, hogy vagy..-mondta mosolyogva
Az órára néztem ami 7-et mutatott. Az éjszaka elsuhant. Hamar véget ért.
-Tehát, jobban vagy már?-kérdezte komolyan
-Igen. Egészen jól vagyok már.-válaszoltam
Kezem még mindig remegett. Ezt ő is észrevette.
-Mondd el hogy mit álmodtál. Sokkal jobb ha kimondod. Hidd el nekem is volt már ilyen.-tanácsolta
Liam-et nagyon megbízható fiúnak ismertem meg. Mindig kedves volt mindenkivel. megbíztam benne.
-A családom.. mindenkit megöltek. Először a húgom aztán anya és utána engem is. Liam, szörnyű volt.-temetem fejem a tenyerembe
-Tudom.-ölelt meg
Igaza volt. Sokkal jobban éreztem magam hogy kiadtam magamból. 
-Mikor lesz a koncertetek?-jutott eszembe
-Holnapután. Addig még gyakorlunk.-válaszolta mosolyogva
-Lehet, hogy már én is ott lehetek.-mosolyodtam végre el én is
-Örülnénk neki.-mondta kedvesen
-Luke bejön ma?
-Igazából meg fog ölni, hogy nem ébresztettem fel, ugyanis a lelkemre kötötte, hogy reggel azonnal keltsem fel. De nem volt szívem.-nevetett
-Semmi baj. Tudom milyen aranyosan alszik.-válaszoltam s én is elnevettem magam

A telefonom újra jelzett. A jó kedvem abba maradt amit a mellettem ülő fiú is észrevett. Felnyitottam a telefont majd megnéztem az üzenetet.

Látom van ki pátyolgasson. Sok sikert a felépüléshez. Ne aggódj meg fogom keseríteni az életed.. szeretettel C'

-Liz mi a baj?
-S-semmi.-csuklott el a hangom
-Liz amint megjött az az üzenet ledermedtél. Mintha tudtad volna mi áll benne. 
Eszembe jutottak az előző sms szavai: "Ha valakinek szólni mersz az sms-ekről annak a kis barátaid isszák meg a levét.xx C'"
 Elharaptam a számat s hallgattam.
-Liam nincs semmi.-próbáltam kiadni egy erőltetett mosolyt
-Liz mondd el. Tudod hogy bennem megbízhatsz...
Nem tudtam mit csináljak itt van Liam aki nagyon kedves meg minden, de mégsem veszélyeztethetem a családom és a barátaim életét. Választanom kellett..

***

Új: 2 megjegyzés után!:)

25.Sajnálom

Nézzetek be ide:)-------> Katt!;)



Egyedül ültem a kórteremben. Nem tudtam mit csináljak.... csak arra tudtam gondolni, hogy még ebben a pillanatban is figyel. Beleborzongtam. Előkaptam inkább telefonom s a twitteremet böngésztem. Több ezer gratulációt találtam, mai rendkívül jól esett. Nem hittem, hogy a rajongók valaha is megszeretnek majd. 
Ekkor nyitódott az ajtó. Valaki lenyomta a kilincset. A szívem hevesebben dobogott. Pár másodpercig úgy tartotta, majd bejött. A mint megláttam a göndör fürtöket megnyugodtam. Próbáltam olyan arcot is vágni ami többé-kevésbé sikerült. 
-Szia.-ült le a székre Harry
-Szia.-mosolyogtam rá
-Hogy vagy?-kérdezte még mindig komor arccal
-Egész jól vagyok...-válaszoltam
-Ennek örülök.-húzódott sovány mosolyra a szája
-Te viszont nem vagy túl jó passzban... mi történt?-érdeklődtem felőle
Tényleg nem nézett ki valami jól. A haja kócos, csapzott volt. Arca lefehéredve. Azon agyaltam, hogy vajon mi történhetett. Miután beláttam hogy a gondolkodásommal nem megyek semmire megkérdetem.
A válasz egyben meglepett s felháborított.
-Tudod, nem értelek...-nézett rám zöld szemeivel
-Hogy-hogy nem értesz?-értetlenkedtem
-Megbocsájtottál Luke-nak?
-Ezt hogy érted? Miért kellett volna nekem megbocsájtani neki?
-Hiszen miatta van ez az egész ha nem visz el lovagolni akkor most te nem fekszel itt.. Annyira felelőtlen!-emelte fel a hangját
-Harry állj le. Luke csak örömet akart okozni nekem. Ez nem az ő hibája.-mondtam teljesen nyugodtan
-De igenis az ő hibája érted? Ha nem tér le az ösvényről akkor most nincs semmi bajod fel tudod fogni?-kiabált

Ez a látvány sokkolt. Harry Styles szinte dühöngött a kórteremben. Az egészet nem értettem. Mi baja van Luke-al? Nekem ez egyszerűen túl sok volt.

-Harry te teljesen hülye vagy.. kérlek ne kiabálj velem. Mi történt veled? -kérdeztem tőle már szinte sírva
-Sajnálom.-túrt bele a hajába
-Mi van veled? Annyira megváltoztál..-mondtam ki az igazat
-Liz nem tudom, hogy mondjam el..-hajtotta le a fejét
-Nekem elmondhatsz bármit. Hátha tudok segíteni..-kérleltem
-Ezen nem tudsz segíteni. Tudod amikor először megláttalak, már akkor megakadt rajtad a szemem. Amikor Luke azt mondta, hogy a barátnője vagy akkor eltört bennem valami. És azon a bizonyos éjszakán, muszáj volt átmennem. Egyszerűen csak látni akartalak. Az ami akkor történt.. egész nap az eszemben van. A nap minden órájában, minden percében arra gondolok. A közelséged.. megbabonázott. Nem tudtam parancsolni magamnak... sajnálom.-mondta ki ezeket a szavakat

Miközben beszélt, az én könnyeim olyan tempóban gördültek le az arcomon. Próbáltam visszatartani de nem ment. A szavai a szívemig hatoltak. Mintha egy lándzsát döftek volna a mellkasomba. Harry Styles volt az.. az a Harry akiről pár éve otthon a puha ágyamban fantáziáltam. Az ő nyugtató hangja volt az amire nem is olyan régen elaludtam. Milyen meglepetéseket hozhat még az élet? Anno azért szerettem ki belőlük, mert tudtam, hogy soha nem fogok velük találkozni. Rácáfoltam. Méghozzá elég erősen. Nem tudtam mit feleljek.

-Harry..-hangom szinte remegett a sírástól-Bocsáss meg, de én Luke-ot szeretem. Bevallom régen többet éreztem irántad de ez az érzés idővel elmúlt. Nagyon sok lány vár még rád.. de nem én leszek az... Sajnálom..

Sajnálom, sajnálom, sajnálom. Ez a szó megőrjített. Miért? A kérdés mindig felmerül. Az életem állandó miértekből áll. 
Harry szomorúan távozott tőlem amit megértettem. Az este lassan közeledett Luke-ot hazaküldtem. Nem engedhettem meg neki hogy megint itt töltse az éjszakát s egy cseppet sem aludjon. Este 8 óra volt. Csak a plafont bámultam, amikor hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Félve nyitottam fel. Sejtettem.. nem.. tudtam kitől jött.

Sajnálom, hogy nem tudtam benézni hozzád. Talán majd holnap. Alig várom hogy lássalak.;) A kicsi Harry nagyon ki van de ne búsulj majd én eljátszok vele is egy kicsit. 
Ui.: Ha valakinek szólni mersz az sms-ekről annak a kis barátaid isszák meg a levét.xx C'

........


Bocsi egy kicsit rövid lett.:/ Megígérem a következő hosszabb lesz:)

Új: 1 megjegyzés után!:)

2014. április 28., hétfő

24.Threat

 I fucking need you - image #1707720 by saaabrina on Favim.com

-Mi történt velem?-nézett végig a kórtermen, majd saját magán
-Elmentünk lovagolni.. emlékszel?
Kis gondolkodás után megszólalt.
-Azt hiszem igen...-mondta s lesütötte szemét
Jobb kezére pillantott, ami be volt gipszelve.
-Mi történt a kezemmel?-nézett most már rám
-A ló... összecsuklott alattad te pedig.. a földre estél. A jobb kezed eltört, kisebb agyrázkódásod van.közöltem vele
-Miért mondtad azt, hogy sajnálod?-kérdezte gyenge hangján
Teljesen ledöbbentem, hisz' még kómában volt mikor ezt mondtam. Hogyan hallhatta meg? Talán igazak a pletykák, hogy amikor az ember nincs eszméleténél, mindent hall? Furcsa, eddig nem hittem benne.
-De.. hogyan hallottad meg?-néztem rá értetlenül
-Nem tudom. Mindent hallottam ami körülöttem folyt, de közben pedig nem voltam magamnál..
-Értem.
-Szóval?-kérdezte elhaló hangján
Jól tudtam mire céloz.
-Úgy érzem, hogy az én hibám volt ami történt.. ha nem térek le arról az ösvényről akkor....-mondandómat nem tudtam befejezni
-Luke. Ez nem a te hibád. Ne mondj butaságokat.
-De én még is úgy érzem..hajtottam le a fejem
-Luke semmi baj, hiszen meggyógyulok. Ez a lényeg.. nem?
-Mindennél fontosabb.-simítottam meg az arcát, mire kisebb mosoly ült ki rajta
Ekkor egy nővér lépett be az ajtón. Ledöbbenve vette észre, hogy Liz ébren van. Eddig sem voltak túl kedvesek, de ez mindenen túl tett a nő szinte kiabált velem, mert nem értesítettem egyből a személyzetet. 
Kitessékelt az ajtón ő pedig bent maradt. Tíz perce ülhettem kint a széken mikor végre kisétált az ajtón. Szúrós pillantása szinte égetett. Nem értettem mi baja velem, de nem is érdekelt. Sietve léptem be újra az ajtó.
-Mit mondott?-kérdeztem kíváncsian
-Azt mondta, hogy nemsokára hazamehetek. Ha nem lesz komplikáció akár 3 nap múlva, de a kezem 6 hétig lesz még gipszben.-húzta el a száját
-Az a lényeg, hogy minél hamarabb meggyógyulj.-mosolyogtam rá
-A telefonom nálad van?-jutott eszébe
Igazából észre sem vettem, hogy a baleset óta egész végig az ő táskáját szorongatom a kezemben. Belenyúltam s kivettem neki a készüléket, majd a kezébe nyomtam. 
-Ugye anyának nem szóltatok?-arcán reménykedést láttam
-Nyugodj meg, nem tud róla senki, csak mi.-mosolyodtam el
-Köszönöm.-mondta halkan


Liz szemszöge

Nagyon megijedtem mikor számomra ismeretlen helyen nyitottam ki a szemem, de amint megláttam Luke-ot tudtam, hogy biztonságban vagyok. Halkan megszólítottam. Látszott rajta, hogy nem számított rá.
 Először fogalmam sem volt róla hogy miért fekszek egy kórházban, de  miután szó esett a lóról minden beugrott. Szörnyű volt visszaemlékezni. És a legrosszabb az egészben, hogy a legjobban szegény állatot sajnáltam. Végignézve magamon elszörnyedtem. Egy ócska kórházi köntösben voltam, bal kezembe infúzió kötve s amikor a jobb kezemet megláttam még jobban megijedtem. Emlékeztem mindenre. 
Arra is amit a mentőkocsiban mondtak, amikor szállítottak. Mindenre.. de a legjobban arra amikor Luke bocsánatot kért. Nem értettem ezért meg kellett, hogy kérdezzem. Válasza megdöbbentett. 
Megtudtam, hogy az egészért magát okolja. Pedig nem ő a hibás.. tudom. 
Ez akkor is megtörtént volna, ha a másik irányba megyünk, hisz az a vadász akkor is ott lett volna. Határozottan tudtam, hogy Luke nem tehet semmiről. Próbáltam megnyugtatni, de még mindig a megbánást láttam rajta. Ekkor nyitott be a nővér. Megdöbbentem, mikor leordította Luke-ot majd szinte kilökdöste az ajtón. Nem tudtam, hogy miért ilyen durva vele. Velem viszont roppant kedves volt. Megkérdezte, hogy vagyok s az emlékezeti képességeimet, reflexeimet vizsgálta. Közölte velem mikor távozhatok s hogy mikor vehetik le a gipszet. Miután megbizonyosodott róla, hogy minden rendben van mosolyogva távozott. 
Luke megint bejött s leült a székre. Reménykedtem benne, hogy anyának nem szóltak, de Luke megnyugtatott. Ha anya megtudta volna ezt az egészet azonnal haza rendelt volna, amit egyáltalán nem szeretnék. Láttam Luke szemei alatt a karikákat. Nem tudom, hogy aludt-e valamit de merem állítani, hogy egész éjjel gondolkozott. 

-Luke, te mennyit aludtál az éjszaka?-kérdeztem gyanakvóan
-Hogy őszinte legyek.. igazából semmit.-válaszolta
-Menj haza Luke, pihenj egy kicsit.-próbáltam rávenni
 -Nem szeretnélek egyedül hagyni.-válaszolta
-Nem leszek egyedül, itt vannak a nővérek s ha valami baj lenne azonnal hívlak. Csak pihenj, menj haza..-mondtam neki
Nehezne, de sikerült rábírnom, hogy kicsit hazamenjen. Persze megígérte, hogy nem marad otthon sokáig. Erre csak a fejemet ráztam. Egyedül maradtam a szobában. Fejem a párnára hajtottam s a telefonomat a kezembe vettem. Meglepettem vettem észre, hogy van egy üzenetem. Gondoltam Harry az. Boldogan kattintottam rá a kis ikonra de arcomról hamar leolvadt a mosoly s helyére csaknem könnyek szöktek.

Ez még csak a kezdet kicsim.;) Remélem élvezed a kórházi ellátást..xx

Ledermedtem. Valaki szándékosan tette ezt velem? Kezemet a szám elé tettem. Ki akarhat nekem rosszat? 
Gondolkodni kezdtem. Bármelyik rajongó lehetne de mégsem tudtam egyikőjükről sem elképzelni, hogy a halálomat kívánják. Ekkor jött egy újabb üzenet. Félve nyitottam meg.

Hamarosan benézek hozzád ne aggódj;) Ui:  Addig megfésülködhetnél.xx C.

C' betű. Ez mindent elárult. Tudtam, hogy ki az. A félelem újra előtört. Féltem attól, hogy beállít hozzám. Figyel engem. Ijedten néztem körbe, de senkit nem láttam. Miért teszi ezt velem?...
*** 


Új: Egy megjegyzés után!:)

2014. április 27., vasárnap

23.Hope

 Tumblr

A kórházba érve az ott dolgozók felkapták a hordágyat s az épületbe vitték. 
mentem utánuk míg egy kórteremhez nem értünk. Be akartam menni.. de sajnos nem lehetett. Idegesen ültem a széken s az eredményt vártam. Iszonyat rossz volt ott ülni tudatlanul. Csak abban reménykedtem, hogy nem lett semmi komoly baj.Egy fél órája ültem ott mikor eszembe jutott Lara. 
Tudnia kell hisz' ő a legjobb barátnője. Gyorsan tárcsáztam a számát s a hívás gombra nyomtam. Beszámoltam neki a történtekről ő pedig ijedten nyomta ki a telefont azzal a zárószóval hogy siet. 
Utána Mike-ot hívtam aki szintén azt mondta hogy hamarosan itt lesz. Csak ültem és vártam... 
Csaknem 10 perc múlva érkezett Lara aki futva jött hozzám.
-Luke, van már valami eredmény?-ült le mellém lihegve
-Nincs.-hajtottam le a fejem
-Ez szörnyű.-mondta könnyes szemekkel
-És mindez az én hibám.-mondtam csaknem én is sírva
-Luke dehogy.. te csak örömet akartál neki szerezni, ne mondj ilyeneket.
-Ha nem térek le arról az ösvényről, talán nem történik meg ez az egész...
-Luke, ez nem a te hibád hidd el. Csak azért történt meg mert a vadász nem törvényesen járt ott.-érintette meg a vállam
-Még is bűntudatom van..-válaszoltam
-És a ló? Vele mi van?
-Teljesen elfelejtettem. Talán hívjuk fel az állat mentőket.. hátha tudnak még segíteni rajta.-vetettem fel az ötletet
Lara helyeselt s egyből tárcsázni kezdte a számot. 
Bejelentette az esetet s letette a mobilt. Ekkor érkezett meg Mike, de nem egyedül... Harry jött mellette.
-Sziasztok.-köszöntem nekik lesütött fejjel
-Hogy van Liz?-kérdezte Mike
-Semmit nem tudunk róla. Már háromnegyed órája bent vannak.-válaszoltam
-Miért nem tudsz vigyázni Luke?-emelte fel a hangját Harry
Egyáltalán nem értettem a kirohanását és azt sem hogy miért emeli fel a hangját velem szemben. 
-Harry nyugodj meg.-állította le Mike
Vett egy nagy levegőt, majd leült.
Ebben a pillanatban lépett ki az orvos. Felálltam a helyemről s kíváncsian néztem rá, ahogyan a többiek is.
-Doktor úr, hogy van Liz?-kérdeztem félve
-Most már minden rendben van nyugodjanak meg, rendbe fog jönni.-tájékoztatott
-És megsérült valamije?-kérdezte Harry
-Egy kisebb koponya alapi töréssel és agyrázkódással megúszta, de a jobb keze eltört. 
De ezek nem maradandó sérülések. Pár hét és meggyógyul. Ne aggódjanak. Viszont nekem mennem kell. Viszlát...
-Várjon!-állítottam meg-Bemehetünk hozzá?-kérdeztem reménykedve
-Még nem ébredt fel, de hamarosan kijön a nővér és tájékoztatja magukat.-mondta, majd elment
-Basszus.-hallottam Harry hangját
A nővér akkor lépett ki az ajtón.
-Bemehetünk?-rohantam le a kérdéssel
-A beteg még nem ébredt fel, kérem egyszerre csak egy ember menjen be, 
nem szeretnénk ha a beteg nem pihenné ki magát s komplikációk lépnének fel.-felelte s ő is elment
 
Nem túl kedvesek.. de nem érdekelt. Halkan nyitottam be a kórterembe s amint megláttam eszméletlen testét már-már a sírás kerülgetett. Mellé ültem s megfogtam a kezét. Fejem lehajtottam s csak ennyit mondtam: -Sajnálom Liz..-ekkor egy könnycsepp gördült végig az arcomon
Néhány percig fürkésztem az arcát. Még is annyira.. annyira gyönyörű volt. Nagy nehezen álltam fel mellőle s vetettem rá egy utolsó pillantást, majd kimentem. 
-Be szeretnétek menni?-kérdeztem a többieket, akik nemleges választ adtak 
Azért, mert nem bírták volna a látványt.. igazából nem értettem őket. 
-Luke.. haza kéne menni. Holnap reggel visszajövünk.-mondta Mike
-Menjetek nyugodtan. Én maradok.-válaszoltam neki
-Pihenned kell.-szólalt meg Lara
-Itt is tudok pihenni.. menjetek.
Nem szerettem volna egyedül hagyni. Még ha egy ajtó el is választ miket.. nem érdekelt csak vele legyek. Miért nem velem történt? Miért pont vele? Ő annyira jó ember.. a bűntudat egyre jobban felemésztett. 
Idő közben a többiek elmentek. A kávé automatához lépkedtem. 
Visszaültem a székre a forró itallal s szomorúan kortyoltam bele. 
Teltek az órák s én egyre rosszabbul voltam. Egyre jobban magamat okoltam a történtekért. 
Hajnali egy óra volt már. Senki nem mászkált a sötét folyosókon. Én még mindig éberen ültem s bámultam magam elé. Álmos nem voltam. Felemésztett a szomorúság s a düh. 
Dühös voltam. Dühös arra a férfira. Miért tette?Valószínűleg soha nem fogják megtalálni a tettest. 
Hamarosan világosodni kezdett. Az órámra néztem ami 6-ot mutatott. 
Egy cseppet sem aludtam s még akkor sem voltam fáradt. A gondolataim felemésztettek. 
Hiányzott az ölelése, a csókja, minden apró kis mozzanata. Nem bírtam ki, hogy ne menjek be. 
Lassan nyitottam ki az ajtót, s az ágya melletti székre ültem. Szőke haja elterült a párnán, szemei csukva voltak. Kezeit szorítottam. 
-Liz, sajnálom..-tört elő belőlem megint
A földet bámultam.. szeretem őt, mindennél jobban. Nem tudom, mi lenne velem nélküle. 
-L-Luke..-hallottam meg a gyenge suttogó hangot
A fejem felkaptam. Szemei kinyitódtak. Kezemet megszorította....


 ***


Új: Egy megjegyzés után!:)

2014. április 26., szombat

22. "Bárcsak, egy rossz álom lenne ez az egész"

 Al

"Valahogy le kellett állítanom..."
Erősen szorította a kezemet amitől nem tudtam megmozdítani.
-Harry kérlek...-suttogtam-Ne csináld ezt..-nem bírtam a könnyek előszöktek a szememből
Láttam rajta, hogy megbánta.. Lassan elengedett s felállt
-Bocsáss meg nem tudom mi történt velem..-mondta s könnytől csillogó szemeivel s engem nézett
Nem tudtam mit mondani. Csak bámultam ahogyan könnyedén elindul s kilép az ajtón. Az órára nèztem. Hajnal 4 órát mutatott. Befordultam s a párnát ölelve gondolkoztam. Hogy fogok Harry szemébe nézni ezek után? Miért nincs most velem Luke? Hiánya nagyon fájt. Egyszerűen csak át akartam ölelni, semmi mást. Ez volt minden vágyam. A párnán éreztem Luke édes illatát. Nagy nehezen sikerült álomba merülnöm.


***
Reggel a nap fényes sugara kellemesen melegítette bőröm. Kinyitottam a szemem s az üres szoba tárult elém. Lentről halk beszédet hallottam. Felálltam, megigazítottam a hajam s kiléptem az ajtón.
-Helló srácok.-köszöntem mosolyogva
-Jó reggelt.-köszönt mindenki kivéve egy embert
Szerintem magatoktól is kitalálnátok. Csak ült s a nadrágját babrálta. Nem foglalkoztam vele, tudtam hogy ő is zavarban van az éjszakai történet miatt. Minden esetre feltettem a számomra legfontosabb kérdést.
-Hol van Luke?
-Mike-al az udvaron vannak.-kiabálta Louis a konyhából
-Köszi.-mosolyogtam rá
Az udvar felé indultam. Felhúztam egy papucsot s kimentem. Luke és Mike háttal ültek nekem.
Halkan odalopóztam s befogtam Luke szemét. Rendesen meglepődött de egyből rávágta..
-Liz...-nevetett
Elengedtem a szemét, felállt s megcsókolt.
-Hiányoztál.-mondtam mosolyogva
-Te is nekem. Sajnálom hogy nem tudtam szólni.
-Semmi baj.-mondtam s adtam egy puszit
-Van egy kis meglepetésem.-mondta vigyorogva
-És mi az?-kíváncsiskodtam
-Ha megmondom nem lesz meglepetés..-mosolygott
-És mikor tudom meg?-kérdeztem
-Öltözz fel. Elviszlek valahová.
Izgatottan mentem a szobába és kotorásztam a bőröndömben. Nem válogattam sokáig. Egy fekete testnadrág, és egy fehér 'Yolo' feliratú rövid ujjú felső mellett döntöttem, mert nem tudtam hová megyünk s ez az öltözék bárhová megfelel. Gyorsan rendbe hoztam a hajam ami egy kis fésülködésből és egy hajgumiból állt, majd feltettem a mindennapos sminkem s leslattyogtam a lépcsőn.
Luke teljes "harci díszben" állt az ajtóban.
-Indulhatunk szépségem?-kérdezte aranyos mosolyával
-Indulhatunk.-mondtam s felhúztam a fekete Vans cipőmet
Kocsiba ültünk. Luke a gázra nyomott. Már olyan 20 perce mehettünk amikor hirtelen megállt az autó.
-Miért álltunk meg?-kérdeztem
Luke elkezdett kotorászni a kesztyűtartóban, majd hosszas keresés után végre előhúzott egy fekete kendőt.
-Fordulj meg.-utasított
-Mi? De miért?-értetlenkedtem
-Csak bekötöm a szemed.. tudod, hogy meglepetés legyen.-nevetett
Az indoklást hallva engedelmeskedtem neki hiszen így izgalmasabb az egész történet. Nagyon kíváncsi voltam. Ezek után újra elindultunk. Ha érzéseim nem csalnak csak pár utcányit mentünk, mikor újra megálltunk.
Hallottam ahogy kiszáll a kocsiból. Kinyitotta az ajtómat s megfogta a kezem. Így vezetett egészen a végállomásig. Akkor csapta meg az orrom az irdatlan bűz.
-Luke hol vagyunk? Nagyon büdös van.-mondtam s orrom elé tettem a kezem
Nem szólt semmit, csak a kendőmet babrálta amit sikeresen ki is kötött.
-3, 2, 1.-számolt vissza amikor hirtelen levette a kendőt
Amint megláttam hol vagyunk szám mosolyra húzódott s a szaggal nem is foglalkozva néztem körül a helyen.
Egy istállóban voltunk ahol négy lovat pillantottam meg. Annyira gyönyörűek voltak.
-Válassz egyet.-mondta Luke
-Rendben.-mondtam lelkesen
Elindultam a lovak között, de már akkor tudtam, hogy melyiket fogom választani. Egy gyönyörű hófehér ló volt kinek az ajtajára csak ennyi volt írva: Hópihe
-Őt szeretném.-mutattam a szépségre
-Oké.-mondta Luke majd kiengedte az állatot, majd elém vezette
Kicsit félve nyúltam hozzá s megsimogattam. Amint láttam, hogy milyen kedves elszállt a félelem. Megfogtam a kantárját s kivezettem az istállóból.
-És te kivel jössz?-kérdeztem Luke-ot
Ő csak oldalra biccentett. Oda néztem s megláttam egy teljesen fekete jószágot.
-Gyertek.-utasított Luke
Megálltunk a fekete ló mellett s Luke egyből felpattant.
-Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva
Már elég régen ültem lovon szóval nem tudtam, hogy megy-e még a lovaglás, de gondoltam megpróbálkozom vele. Felülni könnyedén sikerült aminek nagyon örültem. Luke előre ment a lóval s mi pedig melléjük ügettünk. Hosszasan lovagoltunk az erdőben. Jó volt kicsit a szabadban lenni s beszippantani a tiszta levegő illatát. A madarak kellemesen csicseregtek. 
-Luke egyébként hol vagyunk?-jutott eszembe a kérdés
-Egy erdőben.-válaszolt
-És azon belül?-tettem fel az újabb kérdést
-Azon belül egy erdőben.-nevetett
-Szóval nem tudod. Hát oké...-nevettem el magam
Sokáig lovagoltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Szóba került az első találkozás, a 3 hónap amikor nem látott s szinte mindenről annyira jól el tudtunk beszélgetni, hogy észre sem vettünk, hogy hol vagyunk s mennyi ideje lovagolunk.
-Kicsit elfáradtam. Nem kéne visszamenni?-kérdeztem Luke-ot aki helyeselt s visszafordultunk a lovakkal
Luke felvetette a lehetőséget hogy vágjuk le az utat a keskenyebb ösvényen s mivel már minél hamarabb vissza szerettem volna érni beleegyeztem a dologba. Luke ment elöl én pedig a hátánál. Csöndben mentünk, a beszélgetés elmaradt. Ekkor jobbra néztem s a távolban egy embert pillantottam meg egy puskával a kezében. Nem láttam teljes egészében, mert az ágak eltakarták, de ennyit tudtam kivenni belőle. Gondoltam, hogy egy vadász lehet. Nem foglalkoztam vele csak követtem az előttem haladó fiút. 
Ekkor egy nagy dördülést hallottam. Kétségbe estem. A lovam összecsuklott alattam.........s ezután minden elsötétült.


Luke szemszöge:

Hihetetlen jó volt együtt tölteni a napot Liz-zel. Békésen tartottunk vissza az istállóhoz. A rövidebb utat választottuk ezért én mentem elől. Most már tudom, hogy nagy hiba volt. Amikor éppen egy kanyarba fordultam, egy iszonyat nagy lövést hallottam. Először ledermedtem, s nagyon megijedtem, Tekintetem hátra kaptam s ami fogadott szörnyű volt. Abban a pillanatban összecsuklott Liz alatt a ló ő pedig a földre zuhant. Ijedségemben lepattantam a lóról s oda szaladtam. Fogalmam sem volt hogy mit tegyek. Előttem feküdt az az ember akit a legjobban szeretek s egy szegény sebesült állat aki szenvedett. Nem tudtam mit tenni. Az ölembe vettem Lizt s szaladtam ahogy csak bírtam. Tudtam hogy nincs messze a célpont mert már láttam a kertet ami az istálló előtt van. Csak futottam s futottam. A "ház" elé érve letettem Lizt a puha fűbe s a telefonomért nyúltam. Beütöttem a mentők számát s hívtam is. Elmondtam a címet s kétségbeesetten vártam hogy ideérjenek. A kezét szorítottam s az eszméletlen arcát néztem amin egy két karcolást véltem felfedezni. Csak reménykedni tudtam, hogy nem történt semmi baja...Féltem. A mentők csaknem 10 perc múlva megérkeztek s szirénát kikapcsolva álltak meg s siettek a hordággyal.
Szomorúan néztem végig ahogyan a hordágyra teszik s úgy a mentőautóba. Azok az érzések amik bennem kavarodtak abban a pillanatban leírhatatlanok. Féltetettem. A mentőautóba ültem az pedig elindult a kórház felé. A kezeit szorítva, lehajtott fejjel ültem mellette. Mind ez az én hibám. Miattam történt az egész. Ha nem mondom hogy térjünk le az útról, ez nem történik meg. 
-Nyugodjon meg, nem lesz semmi baj.-próbált megnyugtatni a mentős
Nem szóltam semmit csak ültem s nem akartam elengedni. Bárcsak kiderülne hogy egy rossz álom az egész....
***



Új: 1 megjegyzés után!:)

2014. április 23., szerda

21.Why?

 Be strong

Lassan sötétedett és ezzel együtt előkerült a gitár és a tábortűz is. 
Esküszöm olyan volt mint valami filmjelenet. Én és a 8 fiú körbeültük a tüzet. Mike a gitáron játszott és közben énekeltek. A dal gyönyörű volt. Felismertem. A One Direction-tól volt az Irresistable. Csak ültem ott és csodáltam őket amikor a dalnak vége lett. Az órámra néztem. Pontosan 8 óra volt.
-Hé srácok, hol van Harry?-kérdezte Niall
Senki nem tudta a választ ezért felálltam.
-Majd én megnézem.-mondtam
Beléptem a házba. Azt hittem hogy a nappaliban lesz de nem találtam ott.
Miután mindenhol megnéztem feladtam és Lukey szobájába ballagtam. 
Mikor beléptem nem hittem a szememnek. A fiú akit már égen földön bekerestem ott ült előttem.
-Harry.. te mit csinálsz itt?-kérdeztem zavartan s mellé ültem
-Csak... körbenéztem a lakásban..-tudtam hogy hazudik de nem szóltam semmit
-És miért maradtál itt?-kérdeztem
-Mert gondoltam hogy utánam fogsz jönni.-mondta egy féloldalas mosollyal
-Hogy mi?-kérdeztem meg
-Semmi.-azzal felállt
Én is követtem a példáját. Csak állt s engem bámult. 
A falhoz mentem s nekidőltem. Vártam Harry reakcióját. 
Csak állt egy helyben és engem fürkészett, amikor hirtelen elindult felém. Rohamosan gyorsan jött. Fogalmam sem volt merre nézzek vagy hogy mit tegyek. 
És azt sem tudtam hogy Harry mit akar tenni.
Egyre közelebb került hozzám s meg sem állt egészen addig míg orrom az övét nem érintette. A szemembe nézett. Egy pillanatra elmerengtem zöldes szemeiben, de az eszemre hallgattam és hirtelen eltoltam magamtól.
-Harry mit csinálsz?-emeltem fel a hangomat
-Nem tudom..-mondta hevesen s kirohant a szobából

Mégis mi volt ez?-kérdeztem magamtól
Mi a jó büdös francot akar tőlem Harry Styles? 
Mi történt az előbb? Az nem lehet hogy képzelődtem.
Itt állt előttem s majdnem... majdnem... de nem.. nem történt meg. Ez még nem ok arra hogy bűntudatom legyen. Egyébként is ellen álltam s eltoltam magamtól. Luke jutott eszembe. 
Melegség öntötte el szívemet.
Egyszerűen nem lehet, hogy egy Harry Styles tönkre tegye a legeslegboldogabb kapcsolatomat. Nem! És abban a pillanatban megparancsoltam magamnak: Megtartom a tisztes távolságot magam és Harry Styles között különben baj lesz. 
De ha még is közeledne felém ellen állok neki. Igen könnyű ezeket mondani.
 Miközben imádom Luke-ot féltem attól, hogy Harry bezavar majd. Hiszen amit tett az nem utal másra csak ara hogy..... de lehet hogy csak képzelődök és teljesen baráti szándékból tette ezt. Nem tudom Semmit sem értek.
Ezek után nem volt másra szükségem csak egy forró zuhanyra. Felkaptam minden cuccomat és  fürdőszobába igyekeztem.
Benyitottam s fejem teljesen elvörösödött. Akkor azt éreztem, hogy nem fogom túl élni. A ruhám a földön landolt ami a legkevésbé érdekelt. Ott állt előttem. Hogy hogyan került ide?
 Fogalmas sincs. Ott álltam s bámultam mint valami ágrólszakadt ő pedig csak vigyorgott. Harry Styles állt előttem teljesen meztelenül s csurom vizesen. Nem zavartatta magát csak engem fürkészett. Zavaromban kinyögtem egy sajnálom-ot s kapkodva szedegettem a leejtett ruhadarabokat. 
Mikor végeztem, hangos ajtócsapódással futottam vissza Luke szobájába. 
Egy elég hangos káromkodás jött ki belőlem, majd lehuppantam az ágyra. 
Azt már nem is részletezném, hogy milyen gondolatok járták át az agyamat. 
Végül úgy döntöttem hogy Luke fürdőjét fogom használni. 
Benyitottam s egy átlagos kép tárult elém. 
Letettem a ruháimat egy polcra s bemásztam a zuhanyzófülkébe. 
Nagyon jól esett a víz ezek után. Sokáig állhattam a víz alatt. Kiszálltam megtörölköztem s akkor jutott eszembe.. nem hoztam pizsamát. Magam köré tekertem a törölközőmet s kisétáltam. Kivettem Luke szekrényéből egy egyszerű fehér felső, alá egy franciabugyit s lefeküdtem az ágyra. Elég későre járt már. Elővettem a telefonom s anya nevét ütöttem be. 
Miután közöltem vele, hogy minden rendben letettük a telefont.
 Luke sehol nem volt így gondoltam lemegyek és megnézem mit csinálnak. A nappaliba érve csak az 5 1D-s fiút láttam.
-De szexi itt valakii.-szólalt meg Zayn, mire csak megforgattam a szemeimet
-Nem tudjátok hol van Luke?-kérdeztem
-Ó igen valami haverjának mentek segíteni mert költözik és ott alszanak. Sajnálja hogy nem búcsúzott el. -mondta kedvesen Liam
Kicsit elkeseredtem a hallottak után. Pillantásunk összeakadt Harry-ével. Az a mosoly olyan nem is tudom valamit sugallt. Komótosan végigmért s tarkóra tett kézzel hátradőlt. Hülyén éreztem magam ezért felmentem. Az ágyra dőltem. Hamar elálmosodtam. Luke takaróját magamra húztam. Annyira jó illata volt. Hogy is mondjam.. olyan Luke-os. Hamarosan elaludtam. 
Szörnyű álmom volt. Egy ijesztő résznél felugrottam s alig kaptam levegőt. 
Oldalra néztem és egy alakot láttam.
-Jézusom!-ugrottam fel az ágyról-Kihh-ki van ott?-nagyon meg voltam ijedve
-Csak én vagyok.-hallottam a rekedtes hangot
-Úristen.-könnyebbültem meg-Te hülye vagy? Halálra rémisztettél.-mondtam miközben visszaültem az ágyra
-Nem akartalak.-mondta
-Egyáltalán mit keresel itt.... hajnal 3 órakor?-néztem rá az órára
-Csak... kíváncsi voltam rá, hogy hogy vagy.-mondta elég zavartan
-Hogy mi van? Szerinted mégis hogy vagyok hajnal 3 órakor ember?-kicsit elegem lett belőle
-Jól van. Tényleg nem ezért jöttem. 
-Akkor? Miért?-lettem most már kíváncsi
-Fogalmam sincs. Egész éjjel egész este te jársz az eszemben nem tudtam aludni.-mondta lehajtott fejjel
Csak néztem a sötét alakot aki felém közeledett. 
Ennyit arról hogy elkerülöm. Lassan fölém hajolt s ajkai enyémhez közeledtek. Tudtam hogy nem tehetem meg.
-Harry ezt most fejezd be.-löktem el magamtól-Szeretem Luke-ot. Ő az életem. Ne akard ezt az egészet tönkre tenni.
De Harry nem tágított visszajött és újra abban a pózban találtuk magunkat. 
Újra felém hajolt s közeledett...
Nem hittem el. A kezeimet nem tudtam mozgatni, ugyanis lefogta őket. 
Nem tudtam mit tegyek. Göndör haja az arcomat csikizte. Nem.. nem csinálhatja ezt... Annyira szeretem Luke-ot és úgy döntöttem hogy ezt a kapcsolatot nem ronthatja el Harry kibaszott Styles. Valahogy le kellett állítanom.....

*** 
Új rész 1 megjegyzés után:))xo

2014. április 22., kedd

20.Újabb bonyodalmak

 Helló:) Tudom eddig egy kicsit uncsi volt a történet, de most már kezdődnek az igazi bonyodalmak. Remélem továbbra is tetszeni fog:) A huszadik rész alkalmából egy nagyon hosszú rész:) És mivel ma szülinapom van ezért 2 részt is írtam:) I hope you love it. xoxo
~M.M



 Look up at the the stars and dream of a better life
 
Éppen úton voltunk a taxival mikor megcsörrent a telefonom. Kapkodva halásztam elő a táskámból s anya nevét olvastam a kijelzőn. 
-Szia kicsim hogy vagy? Oda értetek?-hallottam anya aggódó hangját
-Igen anya, már a taxiban vagyunk.-mosolyodtam el
-Rendben. Remélem jól fogjátok magatokat érezni. Jó szórakozást és hívj minden nap. Szia kicsim.
-Oké anya. Szia.-mondtam majd letettem a telefont

-Anyud volt?-kérdezte Luke
-Igen. Aggódik.-válaszoltam
-Ilyenek az anyák. Megérkeztünk.

Kiszálltunk az autóból Lara házánál, mivel én nála fogok lakni. Luke-nak adtam egy búcsú csókot, kivettem a bőröndöm s elindult az autó. 
Végig néztem a jól ismert házon s olyan deja vu érzés fogott el.
Végig lépkedtem a lépcsőkön és az ajtónál kötöttem ki. Felemeltem a kezem a kopogáshoz, de már csak a levegőt érinthettem meg. Abban a pillanatban Lara állt előttem egy óriási mosollyal a száján.
-Szia!-mondta lelkesen s szorosan megölelt
-Lara... megfojtasz.-nevettem
-Bocsi de eszméletlenül hiányoztál. Gyere be.-tárta ki az ajtót

Átléptem a küszöböt a bőröndömmel s a régi szobám felé vettem az irányt. 
Felnyitottam a bőröndöt és elkezdtem kipakolni.

-Szóval. Te és Luke... mi van köztetek?-lépett be Lara-Láttam az ablakból azt a csókot. Olyan édesek vagytok.-mondta s közben leült az ágyra
Mellé ültem.
-Szereted?-kérdezte
-Nem.-mondtam mire kikerekedett Lara szeme-Nem csupán szeretem.. ez több annál.-mondtam
-Picit megijesztettél.-nevette el magát-Én úgy örülök nektek.-mondta lelkesen
-Köszönöm.-öleltem meg-Segítesz kipakolni?-kérdeztem
-Persze.-válaszolta majd mindketten leültünk a földre s a bőröndöm tartalmát pakoltuk a szekrénybe

Mikor végeztünk lementünk a nappaliba és a tv elé ültünk. 
-10 perc múlva 3 óra. Felhívom Luke-ot.-s kivonultam aszobámból
Pár másodpercig csörgettem, majd felvette.
-Szia Luke kezdődik az interjú?-kérdeztem
-Szia édes. 10 perc és kezdünk.
-Tv-ben lesz?
-Igen.-mondta meglepetten.-Kapcsolj a kettesre és élőben nézhetsz minket. De sajnos mennem kell. Szeretlek. Szia.
-Én is. Szia.-mondtam majd letettem a telefont
Visszamentem a nappaliba s rávetettem magam a távkapcsolóra.
Elmeséltem Laranak hogy mi lesz a csatornán de persze ő már tudta, hiszen a kedvenc bandája.
Nem kellett sokat várni, megjelent a riporternő s hamarosan a fiúk is.
Csak ültem s csodáltam őket. Annyira édesek voltak. Persze csak Luke-ot tudtam nézni.
A nő először csak az új dalukról kérdezte őket amire lelkesen válaszoltak, majd szóba került a nem rég véget ért turnéjuk is. Ez után a hölgy valami olyat kérdezett amitől picit összerezzentem.
-"Fiúk ki az aki facér és ki az aki már elkötelezte magát?"-tette fel a kínos kérdést amire Cal válaszolt
- Jelenleg majdnem mindenki facér.-nevetett Calum
-"Luke nemrég szóba hoztak téged egy bizonyos Liz Betsey nevű lánnyal. Igazak a pletykák? Együtt vagy vele?"-tette fel az újabb kínos kérdést
A hasamban pillangók röpködtek. A  gyomrom összeszorult s meredten figyeltem a képernyőt.
-Liz Betsey egy csodálatos lány, és igen ő a barátnőm.-válaszolta Luke
Szemeim lecsukódtak pár másodpercre as elmosolyodtam.
-"Értesüléseim szerint a rajongóitok nem nézik túl jó szemmel a dolgot. Mi a véleményed erről?"
-Azok a rajongók akik zaklatják Lizt, nem igazi rajongók. Nekik is el kell fogadniuk, hogy szeretem őt és hogy boldog vagyok vele. És ha erre nem képesek, sajnálom. De nekem Liz a mindenem és nem engedném el őt soha.-válaszolta
Ekkor nem bírtam tovább a sírás előtört. Persze csal örömömben. 
-Liz, nyugi. Ez annyira szép..-mondta Lara s megsimította a hátam
Letöröltem a könnyeim s mosolyogva néztem tovább az interjút. Sok mindenről volt még szó de nem igazán tudtam figyelni csak az járt a fejemben amit Luke mondott.
Lassan vége lett az interjúnak én pedig a szobámba mentem. Az ágyra feküdtem. Most döbbentem rá ha valaki megkérdezné tőlem hogy miért szeretem Luke-ot? Nem tudnék tiszta választ adni. Én azt hittem hogy soha nem leszek szerelmes.. és tessék. A szerelem nem a sors, vagy a szerencse eredménye, a szerelem nem jön és elmúlik mi hozzuk létre a szeretetet. És ez a képesség mindenkiben megvan, csak arra vár, hogy életre keltsük.
A szobámba volt egy kisebb tv. Unatkoztam ezért bekapcsoltam. Egy zene csatornára mentem. 
Éppen a One Direction új klipje ment. Emlékszem arra a korszakomra amikor oda voltam értük. Imádtam Harry-t. Mindig tudtam hogy hol vannak s mindent tudtam róluk. Régen volt. Ugyan még mindig szeretem őket, csak már nem vagyok olyan mint régen. A telefonom hamarosan megcsörrent, Luke képét láttam meg.

-Szia Luke.-köszöntem
-Szia édes. Mindjárt ott vagyok.  Beengedsz?-kérdezte
-Hmm.. Nem is tudom.. majd még meggondolom.-válaszoltam
-Ha nem akkor bemászok az ablakodon.-mondta majd letette a telefont
Muszáj volt a kis kijelentésén elnevetnem magam, de lassan az ajtóhoz sétáltam s kinyitottam.
Éppen hátal volt és a kaput próbálta becsukni ami nem nagyon ment neki. Végül megbirkózott a feladattal és elindult az ajtó felé. Mikor meglátott elmosolyodott. Én az ajtóban vártam. 
-Szia.-húzott magához s megcsókolt
-Gyere be.-mondtam
A szobámba vezettem majd becsuktam az ajtót, s leültünk a kanapéra. 
-Csak egy óra telt el mióta nem láttalak de őrülten hiányoztál.-mondta
-Te is nekem.-válaszoltam mosolyogva
-Milyen volt az interjú?-kérdezte
-Milyen volt? Luke... elsírtam magam amikor rólam beszéltél. Köszönöm amiket mondtál.-húztam most én magamhoz s csókoltam meg
-Imádlak.-mondta
-Én jobban.-terültem el az ágyon, ő pedig mellém huppant

-Liz.. arra gondoltam hogy..... nem tudom lehet hogy te nem akarod vagy...-dadogott össze vissza
-Luke nyugi. Csak szép lassan.-nevettem el magam
-Hát.. Szóval hogy, oda költözhetnél hozzám.... de hogyha nem akarsz akko....
-Csss-tettem mutatóujjam a szájára-Tökéletes ötlet.-csókoltam meg
-És mi lenne ha most azonnal?-húzta fel a szemöldökét
-Luke most pakoltam ki.. na de érted bármit.-nevettem
-Amíg összepakolok nem mennél ki egy kicsit beszélgetni Lara-val? Imád titeket és tuti elolvadna ha beszélgetnél vele.-kacsintottam
Luke bólintott majd kisétált.

Ismételten bedobáltam a bőröndömbe a cuccaimat, ami kb 10 percig tartott, majd kimentem.
A bőröndöm magam után húztam. Luke és Lara éppen rólam beszélgettek. Hogy honnan tudom? Hallani nem hallottam de amikor odaértem hirtelen elhallgattak. 

-Lara, ne haragudj rám de odaköltözöm Luke-hoz.-néztem rá kiskutya szemekkel
-Semmi baj. Luke elmondta. De azért találkozunk majd...-ölelt meg

Luke most már a saját kocsijával jött s be is szálltunk.
Az úton végig őt bámultam s a gondolataim azon jártak amikor először találkoztunk. 
Megérkeztünk a legénylakáshoz amit végre egy csaj is fog lakni.
Bementünk s mindenkit végig öleltem. Hihetetlen mennyire örültek nekem. Fogalmam sem volt hogy miért.(?)

-Hol fogok aludni?-kérdeztem Luke-ot
-Természetesen velem. A vendégszobák már ki vannak adva.-nevette el magát
Ez annyira jó. Aludtam már együtt Luke-al de hogy minden este mellette hajtsam álomra a fejem..
-Kinek?-értetlenkedtem
-Mindjárt elmesélem.-mondta 
Megfogta a kezemet s a szobájához vezetett.

Bementünk s letettem a táskámat a sarokba. Körülnéztem. Egyáltalán nem úgy nézett ki mint egy átlagos fiú szoba. Minden tiszta volt s rendezett, Igaz már voltam ebben a szobában. A puha ágyára ültem s figyeltem ahogyan becsukja az ajtót. Mellém ült.
-Szóval?
-Szóval?-kérdezett vissza pedig szerintem pontosan tudta hogy mit szerettem volna
-Kinek is van kiadva a vendégszoba?
-De kíváncsi valaki.-nevetett
-Igen?-hallgattam
-Az van, hogy hétvégén a One Direction utolsó állomása Sydney-ben lesz. És mivel mi vagyunk az előzenekaruk mi is fellépünk a bulin. És igazából addig itt fognak lakni amíg nem kezdődik a másik turnéjuk. De ha jól tudom az még elég sokára lesz szóval lesz egy szabad idejük és azt itt töltik nálunk.
-Tehát az 1D itt fog lakni egy házban velem?-kerekedett ki a szemem
-Igen. Látom szereted őket. Akkor nem lesz gond.-mondta aranyosan
-Mikor jönnek?
-Bármelyik percben ideérhetnek. Már várjuk őket.-mondta moslyogva
-Úristen.-fehéredtem le
-Te aztán tényleg szereted őket.-vágott egy féloldalas mosolyt

Ez a dolog nagyon meglepett. Nem tudtam hogy ismerik a One Directiont. Soha nem találkoztam még velük. Ez annyira jó. Annyira régen vágytam arra hogy találkozzam Harry-vel... illetve az 1D-vel, és most egy házban fogok élni velük ki tudja meddig.

Ekkor ajtócsapódást és hangos nevetéseket hallottunk. 

-Megjöttek.-mondta Luke-Gyere menjünk le.-húzott maga után

A gyomrom liftezett. El sem hittem az egészet. A földszintre értünk s megpillantottam őket. Még az előtérben álltak. Megakadt a szemem Harryn. Odaértünk. Luke lepacsizott mindegyikőjükkel én pedig álltam ott mint valami szerencsétlen. 
-Srácok ő itt Liz, a barátnőm.-mutatott be nekik
Nagy meglepetésemre nagyon közvetlenek voltak. Mindannyian megöleltek és bemutatkoztak. Harry jött utoljára. A gyomromban még mindig nem ülepedtek a pillangók, és ezt valószínűleg ő is észrevette, mert mikor megölelt a fülembe súgta: "Nyugi"-s közben féloldalasan mosolygott.
A nappaliba mentünk s mindenki leült a kanapéra. Kicsit kellemetlenül éreztem magam egyedüli lányként ezért telefonálási ürüggyel felszöktem az emeletre. 
Luke szobájába mentem s  leültem az ágyára. El sem hittem ami velem történt. Eszméletlenül ki voltam. Csak ültem és a falat bámultam. Közben magamban hajtogattam: Szeretem Luke-ot! Szeretem Luke-ot! Szeretem Luke-ot! 
És észbe kaptam. Miért csinálom ezt? Persze hogy szeretem Luke-ot és ezen nem változtathat még egy Harry Styles sem. 

-Szia.-hallottam egy rekedtes hangot
Hát persze. Az ajtót nyitva hagytam. Nem is én lennék.
Oldalra néztem s ő állt az ajtóban.
-Bejöhetek?-kérdezte aranyos mosollyal
-I-igen.-próbáltam nem hülyének mutatkozni 
Bejött s mellém ült. 
-Miért vagy ilyen feszült?-kérdezte
-Nem vagyok feszült.-mondtam
-Amikor megöleltelek szinte remegtél...-mosolygott
Erre nem válaszoltam semmit.
-Netán szeretsz minket?-húzta fel a szemöldökét és újra megjelent az aranyos mosoly
-Szeretem a zenéteket.-mondtam szerényen
-Hmm tudod Liam-nek most lesz szülinapja mit vegyek neki szerinted?
-Ez nem igaz neki augusztus 29.-én van.-vágtam rá
-Há most lebuktál. Tudtam hogy a rajongónk vagy.-nevetett
-Na jó. Igen.-nevettem el én is magam
-Végre bevallottad. Hmm és azt is tudod hogy nekem mikor van?
-Február 1.-mondtam s mosolyogtam
Ekkor jött be Luke a szobába.
-Megismerkedtetek?-kérdezte
-Nem is mondtad hogy a barátnőd directioner.-nevetett
-Én sem tudtam róla mostanáig.-ült le mellém Luke

-Hé mi kimegyünk a hátsó kertbe nem jöttök?-nyitott be Calum
-Én megyek.-álltam fel azonnal majd kisétáltam

Mindenki a földön ült. Mike kezében egy gitár volt, de hamar letette maga mellé. Calum szólt hogy üljek le mellé én pedig engedelmeskedtem s odakucorodtam. Akkor jött ki az ajtón Luke és Harry.

Harry leült velem szemben és mosolyogva bámult. Luke kicsit körbenézett, meglátott és mellém ült. 
-Szeretlek.-mondta s megcsókolt
Harry-re néztem aki szintén engem nézett. Egyik keze ökölbe szorítva, másikkal pedig a füvet tépkedte elég hevesen. Mi baja lehet? Úgy láttam, hogy elege lett az egészből. Felállt s még mindig ökölbe szorítot kézzel befutott a házba.

19.Újra Sydney

 More than fashion

Bár elaludtam, sokáig nem voltam nyugodt. Éppen egy gyönyörű álom közepén tartottam amikor hátulról rugdosni kezdték a székem. Kinyitottam a szemem s hátranéztem. Körülbelül egy 5 éves kislány ült ott mellette egy fiatal velem egykorú lány. Amikor a rúgások nem csillapodtak kénytelen voltam szólni. 
-Légyszíves szólnál a kislánynak hogy ne rugdosson?
A lány fel sem nézett csak annyit mondott:
-Amy befejeznéd?
Ere a kislány egy még nagyobbat rúgott. 
-Amy!-szólt rá megint-ekkor rámpillantott
-Sajnálom egy kicsi......-hangja elcsuklott és furcsán nézett rám
-Mi a baj?-kérdeztem
Egyáltalán nem értettem hogy mi baja lehet. Csak bámult engem. Pár másodperc múlva végre megszólalt.
-Te.. Nem te vagy...Luke barátnője?-hangja furcsa volt és egyben lenéző
-De..-mondtam félénken
-Hát figyelj nekem meg van a véleményem rólad.-mondta
Luke még aludt s nem szerettem volna felkelteni ezért nem szóltam vissza, de a lány beszélni kezdett ami nem volt halk.
-Szerintem nem illesz Luke-hoz, mert hozzá nem illenek a hogy is mondjam......-vakargatta a fejét-csúnya csajok.-vigyorgott-Szerintem Luke nem boldog melletted. Ráadásul csak a hírnévre hajtasz mi?-forgatta meg a szemét
Éppen vissza akartam szólni mikor Luke kinyitotta a szemét s rámnézett. Reménykedtem hogy nem hallott semmit. Mosolygott s feljebb ült a széken. Abban reménykedtem, hogy a lány nem folytatja a beszédet mert akkor Luke biztos hogy meghallja. De sajnos tovább beszélt.
-Hé, ide figyelj ha hozzád beszélek..-mondta gúnyosan mire odanéztem, majd Luke-ra
A fiú engem fürkészett és láttam rajta hogy nem érti a helyzetet.
-Na szóval téged az egész 5SOS fam utál. Szóóóval jobb lenne ha leszállnál Luke-ról
Nagyon gáz volt. Luke rámnézett. Nem akartam hogy beszéljen a lánnyal ezért a fejemmel mutattam neki hogy ne tegyen semmit, de hajthatatlan volt. Hirtelen hátrafordult. A lány szemei kikerekedtek.
-Mit mondtál az előbb?-kérdezte még kedvesen
-Csak... beszélek itt össe vissza...-mondta zavartan s a szájába harapott
-Nem érdemes mentegetőznöd hallottam mit mondtál. 
Szóval nem kedveled Lizt. De tudod mit? nem érdekel, hogy ki kedveli és ki nem. Liz a barátnőm, és szeretem. Ezt minden rajongónak meg kell értenie. Liz csodálatos lány. Ha a boldogságomat akarjátok, nem bántjátok, mert ami neki fáj, az nekem is.-miután elmondta ezeket visszafordult s rám nézett

-Köszönöm.-mondtam s aig tudtam visszatartani a sírást
-Nincs mit köszönnöd. Ez természetes. És amiket mondtam, komolyan gondoltam.-mondta, majd a fülem mögé tűrte a hajam, közelebb jött s megcsókolt
A hangszóróban a már megszokott hangot hallottuk: "Csatolják be az öveiket, megkezdjük a leszállást!"

2014. április 21., hétfő

18.Csak téged..

 Untitled

Lassan alkonyodott. A horizontot bámulva ültem s néztem az elém táruló gyönyörűséget. 
Kiskoromban minden este itt ültem. Jó volt visszaemlékezni arra az időszakra. 
Ekkor Taylor jutott eszembe. Miért nem keresett azóta? 
Ahogy ismerem őt valahogyan bosszút fog állni.
 De lehet hogy tévedek. Újra lejátszódott a fejemben az egész jelenet, ahogy Taylor majdnem megcsókolta Luke-ot. Szörnyű volt visszaemlékezni. A szívem összeszorult. 
Tudom, hogy Luke jó ember és azt is, hogy szeret...érzem. Meg kell bíznom benne. 
Az ég rózsaszínben játszott s a nap elbújt az égboltról. Nem volt kedvem bemenni. 
Jó volt a magány. Volt időm gondolkodni. Ekkor csörrent meg a telefonom. 
Ismeretlen szám. Elgondolkodtam, hogy felvegyem-e.. de végül rányomtam a zöld jelzésre.

-Szia, Ash vagyok.-hallottam a vonal másik végéről
-Szia.
-Csak azért hívlak, mert Luke-ot nem érem el, fontos lenne.
-Rendben mondd nyugodtan és átadom neki.
-Arról van szó, hogy haza kéne jönnie, holnap egy fontos riportot szeretnének készíteni velünk s ahhoz ő is kéne.
-Nem gond.-mosolyodtam el
-Ezt hogy érted?
-Én és Luke holnap Sydney-be utazunk.
-Akkor meg van oldva. És hogy hogy jöttök?
-Hát.. nincs nagy kedvem itthon ülni s Luke sem maradhat örökre itt.-válaszoltam
-Ez igaz. Hánykor jöttök?-kérdezte
-Délben indul a gép.
-Akkor bőven ideértek. Mondd meg Luke-nak hogy 3-kor interjú.
-Renden, akkor megyek is. Szia.
-Szia.

Letettem a telefont. Utoljára az égre néztem, s felálltam. A szobámba mentem. Luke az ágyon feküdt. Kivételesen volt rajta ruha. Felnézett s elmosolyodott.

-Hol voltál?-kérdezte
-A hátsó kertben.-ültem le mellé
-Nem láttalak.-mondta édes mosollyal a száján
-Beszéltem Ash-al.
-És mit mondott?
-Holnap 3-kor lesz egy interjútok.-mosolyodtam el
-Király.-mondta unottan
-Semmi baj én addig el leszek Lara-val.
-Álmos vagyok.-tette szája elé a kezét
-Én is.-mondtam
Felállt s a fürdőszoba felé indult. Csak néztem utána szótlanul. Fél úton megfordult, s rám mosolygott amit viszonoztam. Én is a mosdó felé vettem az irányt. 
Persze nem abba ahova Luke ment. Vettem egy forró zuhanyt és enyhén vizes hajjal lépkedtem a szobám felé. 
Amint benyitottam Luke-ot pillantottam meg aki a szokásos "ruhájában" ismételten a fényképet bámulta.
 A keze furcsa módon ökölbe szorítva. Nem értettem.
-Luke.-szólítottam meg, mire a fejét felém fordította
Közelebb mentem hozzá.
-Szereted még?-kérdezte teljesen nyugodtan
A kérdés nagyon meglepett. Miért érdekli? Furcsa érzések kavarogtak bennem. De  választ tudtam.
-Nem.-mondtam zavartan
-Ez nem volt túl meggyőző.-hajtotta le a fejét
Ekkor nem tudom mi vezérelt de valami olyat tettem amit már rég meg kellett volna tennem. 
Megfogtam a keretet s kihúztam belőle a képet. Luke kíváncsian fürkészett. 
Elmosolyodtam s négyfelé téptem a fényképet, felnyitottam az ablakot, majd kidobtam rajta a papírdarabokat, a keretet pedig az asztalom alatt lévő kukába dobtam.
Megfogtam a Luke-al készült fotót s a helyére tettem.
Luke felé fordultam, aki mosolyogva nézett engem. 
-Most már elhiszed, hogy egyedül téged szeretlek?
Nem szólt semmit, csak mosolyogva közeledett felém. A lábam nem érte a talajt.
Az ágyhoz sétált s letett. Mellém feküdt, átölelt majd a fülembe súgta: "Csak téged.." s arcomra nyomott egy puszit.

***

Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Luke édesen aludt mellettem. Kicsit elmerengtem a látványban majd észbekaptam. Anya abban a pillanatba rontott be a szobába.

-Liz, 10 perc múlva 11 óra.-mondta mire Luke is felkelt
A szemem kikerekedett. Alig fél óránk van elkészülni. Lassan Luke-nak is leesett a dolog és kiugrott az ágyból.
Anya kiment mi pedig a bőröndünkbe dobáltuk a cuccainkat. Kezembe vettem néhány ruhadarabot s a fürdőszoba felé futottam. Megfésülködtem, elvégeztem a szokásos teendőket, felöltöztem s kimentem. 
Mire beértem Luke is elkészült.
A földszintre mentünk ahol anya fogadott minket.
-Liz, menjetek egyetek s utána indulhattok.-mondta
Engedelmeskedtünk neki s a konyhába siettünk. Reggeli után felvettük a cipőnket elbúcsúztunk anyától, El-től és elindultunk. 
A taxi a repülőtér elé ért s mi pedig futottunk. Sietve értünk a gép elé s az utolsó pillanatban szálltunk fel.
Jó volt végre leülni a kényelmes székekbe. Luke és én egymás mellett ültünk. 
Megint itt hagyom Chicao-t . Bár egyáltalán nem bántam, csak azt, hogy ilyen áron. Hazudtam. A lelkiismeret-furdalás most sem kímélt. A gép hamarosan elindult. Még mindig nem tudtam megunni a felhők csodálatát. Ennél szebb dolog nincsen. Luke-ra néztem, aki szintén engem figyelt. 
Kezét a kezemre tette, s szemei úgy mint az enyémek lecsukódtak. 



Új: Ápr. 22.

2014. április 18., péntek

Sziasztok:)

Boldog Mosolynapot mindenkinek!!!:))
Mivel közeledik a húsvét és nincs túl sok időm, gondoltam tartok egy kis szünetet amíg tart az ünnep:)
Április 21.-én hozom a legújabb részt!:)
Addig is kellemes ünnepeket!:)

2014. április 16., szerda

17.Again

Luke lement a földszintre én pedig egyedül maradtam a szobámban. Pár percig csak álltam, s néztem a fényképet. Ekkor eszembe jutott. A tervem megvalósításán agyaltam. Meg kell győznöm anyát. A telefonomért nyúltam s Lara nevére kattintottam. 
-Szia Lara.
-Szia, hogy vagy? Olyan régen beszéltünk...-hallatszott a telefon másik oldalán
-Megvagyok. Figyelj.. szeretnék kérdezni tőled valamit..
-Mondd nyugodtan.-mondta Lara
-Vissza szeretnék utazni Ausztráliába...
-De jó. És mikor jönnél?-kérdezte izgatottan
-Van egy kis baj. Anya sosem menne bele. Valahogy ki kell játszanom.. szóval arra gondoltam, hogy én elmennék a repülőtérre megvenni a jegyeket a spórolt pénzemből.
 Itthon pedig beletenném egy borítékba és azt mondanám, hogy te küldted.. és írnék hozzá egy kis levelet. Nem lenne neked gond?-reménykedtem
-Ezt jól kitervelted de.. hogyha ez az ára, hogy visszajöhess legyen.-mondta sóhajtva
-Köszönöm Lara, de akkor én megyek is jó? 
Még meg kell vennem a jegyeket.-meg sem vártam, hogy köszönjön lecsaptam a telefont és szaladtam a földszintre
Felkaptam a kabátom és a cipőm, s egy sétálós szöveggel megmentettem magam a kérdésektől, aztán elindultam.
Egy unalmas séta után a reptérre érve vettem két jegyet a holnap délutáni járatra, s haza indultam.
 A következményeken nem rágódva nyitottam be az ajtón s rohantam fel a szobámba. 
Előkaptam egy levelet s írni kezdtem Lara nevében. 
Nem volt könnyű dolgom mert nem tudok elég meggyőzően hazudni. 
Elővettem egy borítékot beletettem a papírokat s lesétáltam a lépcsőn. 
Tudtam, hogy anya még nem nézte meg a mai postát így kimentem az udvarra és úgy tettem mintha onnan vettem volna ki. Kivettem a többi levelet a közepébe tettem, majd bementem az ajtón. Anya a nappaliban volt így odamentem hozzá.
-Anya, itt a mai posta.-nyomtam a kezébe
-Köszönöm kicsim.-mondta majd elkezdte böngészni a papírokat
Én a tv-t bámultam, s vártam, hogy megszólaljon. Tudtam, hogy soha nem néz bele más levelébe s szólni fog nekem. Nem tévedtem. Pár másodperc múlva így is lett.
-Liz ez neked jött.-nyújtotta felém a borítékot, engem fürkészett
Óvatosan kivettem a kezéből s felszakítottam. Előbb a levelet vettem ki és úgy tettem mintha olvasnám, pedig pontosan tudtam, hogy mi áll benne. Anyára néztem.
-Mi az?-kérdezte mosolyogva
-Lara írt. Azt írja nagyon hiányzom neki és hogy szeretné ha.. ha visszamennék.
-Vissza? Úgy érted Sydney-be?-kerekedett ki a  szeme
-I-igen.-nyújtottam felé a repülőjegyet
-Ezt ő küldte?-hangja szigorúra változott
-Igen.-néztem le a földre
-És el akarsz menni?-nézett a szemembe
-Szeretnék.-mondtam szerényen
-Nem tudom. Még csak most jöttél haza. 
-Anya kérlek...
-Ha ezt szeretnéd. Legyen.De egy feltételem van.-mondta komoran
-Igen?
-Minden nap felhívsz.-mondta s szája ismét mosolyra húzódott
-Köszi anya. Megígérem.-öleltem meg

Nem gondoltam hogy ilyen könnyen meg lehet győzni de nem bántam. A bűntudat ugyan gyötört, de tudtam hogy a boldogságom a tét. Ha Chicago-ban maradok az az őrült megint megtalál.. 
Ezek után a szobámba vettem az irányt. Tudtam hogy Luke ott van. 
Lassan nyitottam be az ajtón s a jól megszokott kép tárult elém. Luke az ágyon feküdt egy szál alsógatyában.
Felnézett s elmosolyodott. 
-Van egy meglepetésem.-mondtam s az ágy szélére ültem
-És mi az?-kérdezte kíváncsian
-Én nem csomagoltam be, de remélem azért így is megteszi.-mosolyogtam, s átnyújtottam az egyik jegyet
Látszott rajta, hogy erre számított legkevésbé. Pár másodpercig csak bámulta s akkor eszmélt fel.
-Most ez komoly?-kérdeztem mosolyogva
-Igen. Nem örülsz neki?-vontam össze a szemöldököm
-Menjek vissza Sydney-be?-kérdezte
-Nem.-mondtam komoran-MENJÜNK vissza Sydney-be.-vettem ki a hátam mögül a másik jegyet s nevettem
-Így mindjárt más.-nevetett
-Akkor örülsz?-kérdeztem
-Nekem mindegy, hogy hol vagyok.. csak veled legyek.-mondta aranyosan s megcsókolt

2014. április 14., hétfő

16.Happy

<3
Reggel a kellemesen simogató nap sugaraira keltem. A mellettem lévő hely üres volt. Lassan felálltam s a szekrényemhez kullogtam. Egy fehér atlétát és egy farmert vettem ki. A fürdőbe mentem, felvettem a ruhát, feltettem egy alap sminket, s lementem a földszintre.
Fashion

Anya a nappaliban ült s El haját fésülte. Hamar feltűnt Luke hiánya. Hol lehet?
-Jó reggelt.-köszöntem, majd leültem anya mellé
-Neked is.-adott egy puszit
-Luke merre van?-kérdeztem
-Elküldtem a boltba. Mindjárt jön.-tette le a fésűt az asztalra
-Anya miért ugráltatod?-forgattam meg a szemem
-Ez nem ugráltatás. Ha már itt lakik tegye magát hasznossá.-azzal kisétált a nappaliból

Utálom amikor anya ilyen. Bekapcsoltam a tv-t s a jól ismert zenecsatornára vettem. Kezembe vettem a telefonom s kicsit elmerültem benne. Éppen a twitteremet böngésztem mikor egy ismerős dallam ütötte meg a fülem. Elgondolkodtam. Nem kellett sok, pár perc múlva eszembe jutott. Cole... ezt énekelte. A fejemet felkaptam s a képernyőre meredtem. A szám mosolyra húzódott. Luke volt az. Nem tudtam, hogy ők éneklik. Nagyon tetszett a dal. A lábam ütemre járt s nagyon élveztem a dallamot. Elég hülyén nézhettem, ki de igazából nem érdekelt. A dalnak vége lett s kimerülve terültem el a kanapén. Ekkor egy hangot hallottam.
-Jó voltál.-hallatszott a hangján, hogy mosolyog
A fejem az ajtó felé fordítottam.
-Te mióta állsz itt?-húztam el a szám
-Elég régóta, hogy lássam, tetszik a dal.-mosolyodott el
Felálltam, s odamentem hozzá.
-Nagyon tetszik.-mondtam mosolyogva
-Ennek örülök.-húzott közelebb magához, s ajkait az enyémhez tapasztotta

-Khhmm.-hallottuk a háttérből, mire elugrottam s anyával találtam szeme magam
Karba tett kézzel állt s felhúzott szemöldökkel minket fürkészett.

-Ööö anya mi..mi.. csak....-dadogtam össze vissza
-Állj!-mondta, s közelebb jött-Ha most valami mesét akarsz nekem beadni, ne is próbálkozz. Szerinted én nem vettem már észre az első pillanattól kezdve, hogy mi folyik itt?-krdezte, s meglepően de mosolygott
-Nem haragszol?-néztem a szemébe
-Miért haragudnék? Nagy lány vagy. Luke pedig nagyon szimpatikus fiú.
Megkönnyebbültem. Azt hittem, hogy anya nem fogja jó szemmel nézni a kapcsolatunkat, de tévedtem.
-Köszönöm anya.-nyomtam egy puszit arcára
Elvette Luke-tól a szatyrokat, majd valamit a fülbe súgott s bement a konyhába
Kérdően néztem a csöndben álldogáló fiúra. Ő szótlanul elindult felszaladt a lépcsőn. 
Furcsálltam az egészet ezért utána rohantam. A szobámba mentem ahol Luke hátratett kézzel álldogált.
-Hunyd be a  szemed.-mondta
Jókislány voltam, s engedelmeskedtem neki.
-Kinyithatod.-szólt, mire felnyitottam a szemeim
Ott állt előttem egy ajándékdobozzal a kezében.

-A tiéd.-nyújtotta át
-Kö..köszönöm.-mindenre gondoltam csak erre nem... egy ajándék
Fogalmam nem volt, hogy mi lehet benne. Átvettem a csomagot s leültem az ágyra.
Mielőtt kibontottam volna Luke-ra néztem, aki bólintott egyet.
Lassan kötöttem ki a kis masnit, ami a földre hullott. Megálltam. Az ujjaimmal végigsimítottam a dobozkát, s a tetejéhez nyúltam.
Show me how it's done | via Tumblr

Amint megláttam a tartalmát, a szám akaratlanul is mosolyra húzódott.
Egy fénykép volt benne. Mégpedig az a kép, amit még a liftben készítettünk. S egy I Love You feliratos keretben volt.
-Tetszik?-kérdezte
-Nagyon.-álltam fel, s a képet az asztalomra tettem
Odamentem Luke-hoz, s ezúttal én csókoltam meg.
-Köszönöm.-súgtam a fülébe

2014. április 9., szerda

Sziasztok.

Nem fogok tudni új részt hozni egy ideig..:( történt valami sajnálom.:'(

2014. április 7., hétfő

15. Revenge or Sedation?

 Darkness ▼ / via Tumplr
A földre ültem. Miért mindig velem történnek az ilyen dolgok? Miért mindig akkor amikor éppen kezd rendeződni az életem? A padlószőnyeget bámulva ültem s gondolkoztam. Mi történik ha nem vágom pofon? Bele sem merek gondolni. És amit mondott, akkor.. fenyegetésnek kéne vennem? Nem tudom. Az életem eddig sem volt felhőtlen, azt hittem ennél rosszabb már nem lehet, s tessék. Körülbelül 20 perce ülhettem egyedül a földön, mikor kopogtattak. Lassan felálltam, s az ajtóhoz sétáltam. Nem tudtam, hogy ki áll mögötte. Szívverésem felgyorsult. Kezem remegve ért a kulcshoz. Elfordítottam a zárat és a mosolygós Luke-al találtam szembe magam. Szemem lehunytam pár másodpercre s kifújtam a levegőt. Megkönnyebbültem. Luke besétált s leült az ágy szélére. A fürdőszoba felé szaladtam. Nem akartam, hogy Luke észrevegye rajtam a történteket. Vettem egy forró zuhanyt, majd felvettem a pizsamámat. Lehajtott fejjel sétáltam be a szobámba, s csöndesen becsuktam az ajtót. Luke szokásához híven egy szál alsógatyában állt, telefonját nyomkodta. Én csak álltam ott az ajtó előtt, s őt néztem. Hirtelen felkapta a tekintetét.
-Valami baj van?-húzta fel egyik szemöldökét
-S-semmi baj.. csak fáradt vagyok.-válaszoltam
-Biztos?-jött hozzám közelebb
-Biztos.-szemeibe nem mertem nézni, de egy halvány mosolyt eresztettem
-Rendben.-fogta meg a derekam, közelebb húzott
Kisebb sikoly hagyta el a számat, mikor hirtelen nem éreztem talajt a lábam alatt. Kis léptekkel az ágyhoz sétált s letett. Pár másodpercig, még tekintetemet fürkészte, majd odahajolt s az arcomra nyomott egy puszit. Magunkra húzta a takarót, s átölelt.
-Jó éjt.-mondta halkan
-Neked is.
Bár karjai közt teljes biztonságban éreztem magam, mégsem nyomott el az álom. Őjra s újra hallottam magamban Cole szavait.. "Ezt még megbánod!"
Akaratlanul is csak az járt az eszemben, hogy mit akart velem tenni az a ..
Lara őrülten hiányzott.. s akkor egy őrült ötlet jutott eszembe amitől elmosolyodtam. És ha anya beleegyezik akkor talán rendbe jöhet az életem. Az, hogy mennyi esély van arra, hogy beleegyezzen nem érdekelt. Álom elfogott s végül kisebb mosollyal az arcomon aludtam el.




Sajnálom, hogy rövid lett de ma nem volt túl sok időm írni:/ holnap megpróbálok egy hosszabbat.:) xx