Sziasztok!

Mivel sosem jön össze ez a 2 megjegyzés utáni rész ezért úgy döntöttem, hogy egy 
héten kétszer fogok új részt hozni. 
Szerda és Vasárnap!
Remélem, hogy megértitek!:)
Ha megkezdődik a nyári szünet újra visszaállok a mindennapos részekhez!:)
Vasárnap új!!!:) xxxo

Díjak:)

1. díjam:

Köszönöm a díjat Amelia S.-nek!:)

Szabályok:
1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat! 2. Írj magadról 11 dolgot!
3. Válaszolj 11 kérdésre!
4. Írj 11 kérdést!
5. Küldd tovább 11 embernek!



1. Kedvenc idézet? 
"Soha ne add fel az álmaidat" 

2. Kitől kaptad az utolsó sms-ed? 
Legjobb barátnőmtől:) 

3. Szerinted mi a legfontosabb egy jó történethez? 
- 

4. Hogy kapcsolódsz ki egy fárasztó nap után? 
Írok, vagy gitározok.:) 

5. Hogy vezeted le a feszültséget? 
Blogolással.:) 

6. Horoszkópod?
Bika 

7. Melyik közösségi oldalt használod a legtöbbet?  
Facebook és Twitter 

8. Sportolsz valamit? 
 Már nem. 

9. Mi a legnagyobb álmod? 
Elutazni Sydney-be és ott élni:) 

10. Mi szeretnél lenni, ha felnősz ? 
Állatorvos:) 

11. Hová utaznál el szívesen ? 
Mint említettem Sydney-be vagy Londonba:)        


Kérdéseim:
-Hány éves vagy?
-Kedvenc énekesed?
-Kedvenc férfi színészed?
-Mi az álom munkád?
-Hol szeretnél majd élni?
-Mi a kedvenc színed?
-Kedvenc fiúbandád?(ha van)
-Mi a legnagyobb álmod?
-Mi a kedvenc ételed?
-Hány legjobb barátod van?
-Melyik sztár bőrébe bújnál a legszívesebben?

Akiknek továbbküldöm:
- Zely Irwin
- S h i m a a .▼






2. díjam:

 


Nagyon szépen köszönöm a díjat Pretty_girl-nek!<3

Szabályok:
1. Tedd ki, hogy kitől van a díj!
2.Írj magadról 11 dolgot!
3.Válaszolj 11 kérdésre!
4.Tegyél fel 11 kérdést!
5. Küld tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:

1. Van 3 macskám és nagyon imádom őket!:):)
2. Fiúbandák nagy rajongója vagyok!:D 5SOS, 1D, The Vamps, ByTheWay, COD, AFC...etc :)
3. Egyszer el szeretnék jutni Sydney-be és ott élni.:)
4. Alig várom, hogy elmenjek az általánosból s végre gimibe járjak!:3
5. Szeretem a rock-ot, Nirvana,  Guns n' Roses, Ramones...:)
6. Van egy kutyám akit Bukfenc-nek hívnak:D
7. Imádom a zenét, ha tehetném mindig hallgatnék valamit..
8. Szeretek Fanfiction-öket olvasgatni korlátlan menyiségben:3
9. 6 évig táncoltam, de sajnos abba kellett hagynom..
10. Fülbevalók "megszállott" gyűjtője vagyok:D van itthon kb 1000 db :DD
11. Szeretek gitározni!:)

Válaszaim:

1. Hány éves vagy?
-14
2. Van-e példaképed, ha igen ki?
-Van de nem publikus:)
3. Mi a kedvenc zene számod?
-Huu hát nem tudom talán most a Don't Stop:)
4. Hiszel a babonákban, miért?
-Nem igazán:)
5. Megfordult már a fejedben az ön gyilkosság?
-Nem!!!
6. Mi leszel, ha nagy leszel?:P
-Fogalmam sincs, de erősen az állatorvos felé húzok:)
7. Miért kezdtél el blogot írni, s miért pont ebben a témában?
-Erre még magam sem tudom a választ... 
8. Bíztat valaki az írásban?
-Az olvasóim!:)<3
9. Mi a legrosszabb emléked egy fiúval?
-Azt hiszem nincs ilyen!
10. Ki a kedvenc bandád/együttesed?
-Az előbb már ellőttem a poént ebben a témában szóval nem írom le megint:)
11.Melyik a kedvenc díj átadód, miért?
-Bravo Otto mos éppen a ByTheWay miatt:)


11 kérdés:

-Melyik a kedvenc blogod és miért?
-Hol történt az első csókod?
-Mi a horoszkópod?
-Mi a legjobb dolog amit kaptál egy szülinapodra?
-Miért szeretsz íni?
-Mi inspirál az írásban?
-Mi a kedvenc zenei stílusod?
-Álomvárosod?
-Miért éppen oda szeretnél eljutni?
-Milyen típusú telefonod van?
-Mennyi a teljes oldalmegjelenítésed?

Akiknek továbbküldöm:

Nina Cher is a Penguin

Dina 

Fox Copper 

Chapter 41.

 És készen van:) Remélem tetszik!:)

-Figyelj, ez csak játék volt.. Ash kitalálta, hogy üvegezzünk én pedig egy elég kínos feladatot adtam neki és azzal akart visszavágni hogy csókoljam meg Harry-t. Nem akartam megtenni de Ash addig hergelt hogy elegem lett és megtettem de Luke esküszöm hogy nem akartam.-hadartam el egy szuszra mindent s egy kósza könnycsepp is kicsúszott a szememből.
-Nyugi.-mondta s hüvelyk ujjával letörölte a cseppet-Tudom hogy Ashton milyen.. nem kell aggódnod. Szeretlek.-mondta s magához húzott

A közelsége többet jelentett nekem mint bármi más. Nem akartam elengedni.
-Én is szeretlek.-csókoltam meg
-Maradj itt. Calum szívesen cserél veled helyet.-mosolygott
-Rendben.-mondtam mosolygósan

Bementünk a fülkébe s Luke Cal-ra nézett. Olyan volt mintha csak egy pillantásból megértenék egymást. Calum felállt s kisétált a kabinból. Nem tudom hogy csinálják.

Leültem Lukey mellé és a vállára hajtottam a fejem.
-Hány óra?-kérdeztem álmosan
-Alig egy óra és megérkezünk.-mosolygott rám Mike
-Köszönöm.-viszonoztam gesztusát

Harry gondolata egyből elszállt a fejemből s csakis Luke-ra figyeltem. Apró szívdobbanását hallgattam ami megnyugtató volt. Finom illatát magamba szívtam. Az álom elnyomott.

***

A hajam kedves simogatására ébredtem fel. Mikor résnyire nyitottam a szemem Luke tengerkék szemei bámultak vissza.

-Jó reggelt. Megérkeztünk hercegnő.-mondta s az arcomra nyomott egy puszit

Felálltam az öléből és kicsit kinyújtózkodtam, majd a bőröndömért nyúltam.

-Nem. Majd én viszem.-vette el előlem Luke

-Hé.-tettem csípőre a kezem-Én is elbírom egyébként is elég a tiedet cipelni.-nyúltam volna a táskámért, de elkapta onnan

-Szívesen viszem neked. Ne légy makacs.-vágott egy grimaszt

-Rendben.-sóhajtottam

Egyenként szálltunk ki a vonatból a jó öreg talajra, amit már 4 órája nem érintettünk ezért elég szokatlan volt.

Egy erdős részen álltunk meg, majd Mike elindult mi kilencen pedig követtük. Egy pici földúton gyalogoltunk.

Harry furcsa pillantásait nehéz volt elkerülni. Rossz érzések támadtak bennem. Egyszer csak megálltunk. Egy gyönyörű szép faház állt előttünk. Kb akkora volt mint az otthoni házunk kétszerese. 

A ház 3 fő részből állt. Középen volt egy úgymond fő építmény sötétített üvegablakokkal. Két oldalt pedig két mellékház amelynek volt egy-egy külön kis terasza. A jobb oldali rész egy dombon helyezkedett el s az alatt volt azthiszem a garázs. A bal oldali pedig egy lentebbi részen s a "kis" terasz alatt volt a bejárati ajtó.

A középső építményből egy kőből készült kémény ágaskodott ami kifejezetten tetszett. A hátsó részekről inkább nem is beszélek. iszonyat nagy ház. 

 

Beléptünk az ajtón s egyből a konyha tárult elénk. El sem hiszem hogy ez az ő saját házuk.

A helység közepén egy hosszú étkező asztal volt, körülötte pedig különböző modern 
háztartási gépek helyezkedtek el a pulton. Ha jobbra tekintetten egy boltívet láttam s amellett volt 

egy óriási cserépkályha. 

Ezen az átjárón túl pillantottam meg a nappalit. 
A sarokban egy fehér (azthiszem bőr) kanapé állt tőle jobbra pedig egy könyvespolc tele különféle könyvekkel. Előtte pedig egy kisebb fajta plazmatévé állt. Luke a lépcső felé vezetett amin fel is mentünk. 
A szőnyeggel borított folyosón és az ajtókon kívül ekkor még semmi érdekeset nem láttam. 
Aztán a legeslegutolsó ajtónál torpantunk meg. Luke rámpillantott majd vissza a kilincsre és lenyomta. 

-I-itt fogunk aludni?-maradt tátva a szám

-Igen.-mosolygott s bevezetett

Ez a szoba teljesen eltért a többitől. A színe sötétbarna és egy óriási francia ágy állt a jobb oldali sarokban. Két oldalán éjjeli szekrény volt amin egy-egy lámpa volt.
 A balszélső sarokban egy csíkos kanapét láttam. 
Mindez egy világoszöld színű selymes tapintású szőnyegen.

A szobát a plafonba épített lámpák világították meg.
 És ha még ez nem lett volna elég az egész a hátsó udvarra nézett ami ámulatba ejtő volt.

-Luke, ezt megnézhetem közelebbről?-kérdeztem az udvarra mutatva
-Persze. Gyere.-fogta meg a kezem s együtt  mentünk le a lépcsőn
Kimentünk a lenti üvegajtón s egyszerűen a szavam elakadt. Ilyeneket még csak filmekben láttam. 

Egy hatalmas medence látványa tárult elém mellette napozóágyakkal. Tőle jobbra egy csodás sziklakert volt a medence hátsó részét pedig virágok vették körbe. Eszméletlen volt. Azon túl pedig az életet adó fák rengetege látszott. Azt hittem hogy ott helyben elájulok.

 Miután körülnéztem, visszamentünk a szobába. Gondoltam kipakolok a bőröndömből. A szekrényhez mentem s egyenként kezdtem el sorba rendezni a darabokat. Éppen az utolsó vállfát akasztottam fel mikor két kéz érintette a derekamat. Fejét a nyakamba fúrta s apró puszit lehelt rá. 

-Annyira gyönyörű vagy.-suttogta a fülembe

Fejemet hátrahajtottam s megcsókoltam. 

Öleléséből nem engedett ezért még mindig abban a helyzetben csuktam vissza a szekrény ajtót.

-Elengednél?-böktem meg az orrát

-Soha.-mondta vigyorogva

-Luke..-nevettem fel

-Örökké itt maradsz a karjaimban.-morogta a nyakamba

-Ha nem engedsz el megharaplak.-mondtam nevetve

-Állok elébe!-adott egy puszit

Miután láttam hogy ez nem jött be durvább módszerekhez kellett folyamodnom. 

Jobb kezemet hátra engedtem és a hasához nyúltam. Tudtam hogy csikis. Lepődötten ugrott meg s röhögni kezdett. Kicsit zihált, de nem engedett el. Ide oda "szaladgáltunk" a szobában de végül az ágyon kötöttünk ki. Luke fölém mászott és megcsókolt. 

-Soha nem foglak elengedni.-nézett a szemembe

A pillanat olyan filmszerű volt. El sem hittem hogy ezeket a szavakat nekem mondja. Nem vártam hogy felébredjek az álmomból. De nem is történt meg. Ott feküdtünk szótlanul egymás kezét fogva és egymást szemeit fürkésztük. Az hogy rátaláltam erre a fiúra életem legjobb véletlene volt. És ha jobban belegondolok mindezt Ash-nek köszönhetem. Ő mutatott be neki és ő biztatott. Akármilyen undok is volt velem az úton sok mindent köszönhetek neki.

 ***

Új: 2 megjegyzés után!:)

Chapter 40.

 Rövid rész de ha kapok egy komit akkor még ma jön a kövi!!:))

Fél szemmel Harry-re pillantottam aki legalább ugyanúgy meg volt szeppenve mit én. Nyeltem egyet. Niall és Ash röhögésétől zengett az egész kabin. Én és Harry pedig csak egymást néztük. Végül sikerült kimondanom egy apró kis szót.
-Nem.-mondtam halkan
-Feladod?-húzta fel bal szemöldökét Irwin
-Ash, nekem barátom van..-hoztam fel a nyomós érvet
-És? Ez csak egy játék. És úgysem fogja megtudni.-mondta visszafojtott nevetéssel
-Idióta.-mondtam, majd átültem a másik oldalra, nem a szőkeség mellé, hanem a túlsó ablakhoz
Fejemet az üvegnek támasztottam.
-Megsértődött.-jelentette ki Ash
-Hé Harry végre egy csaj aki nem akar lesmárolni!-nevetett Niall
Ekkor észrevétlenül Harry-re néztem akin láttam, hogy iszonyúan megbántottam. Pedig eszem ágában sem volt még jobban összeveszni vele. Miért büntet az élet?
Harry csak az előttem lévő üvegnek dőlt s füleibe fülhallgatót gyömöszölt. Szemeit lecsukta, de közben tudtam, hogy nem alszik.
Bárcsak visszapörgethetném az időt...-fordult meg a fejemben
Ekkor Ash tovább fojtatta a dumálást.
-A Betsey lány beijedt. Azt hittem keményebb fából faragták de tévedtem..-vakarta meg tettetett komorsággal az állát
-Hagyd már.-szólalt meg Niall
-Ez tény. Végül is lány.. mit vártunk?-kuncogott

Na ekkor lelt be a pohár, nem tudtam irányítani a cselekedeteimet, a lábam megmozdult, idegesen emelkedtem fel. Két lépést tettem Styles felé s a piros, kockás ingénél fogja magamhoz húztam s a számat a szájához nyomtam. Éreztem a csókján a meglepettséget, merevséget, aztán pár másodperc múlva felfogta a dolgot s megenyhült. Ajkai édesek voltak. Hallottam a két kívülálló elégedett nevetését s fél szemmel láttam ahogyan Niall ad a másik fiúnak valamit. 
Ez csak játék.-mondogattam magamban-De akkor miért esik ez ilyen jól? Az nem lehet hogy... nem én teljesen idióta vagyok.-elengedtem
Néhány másodpercig egymás szemeit fürkésztük, majd észbe kaptam s elváltam tőle.
Harry mosolygott.. tudtam, hogy ez számára többet jelentett mint nekem. Ez már nem játék volt. Nem szabad játszanom az érzéseivel. De ha én is érzek valamit? Nem értem magamat. 
Az nem lehet, hogy Harry-t is és Luke-ot is szeretem.. lehetetlen. 
Tudtam, hogy Ash szándékosan hergelt fel. Sajnos bevált a terve. És az, hogy megcsókoltam Harry-t felébresztett engem. Ha igazán szeretem Luke-ot talán ezt nem teszem meg. 
Luke járt a fejemben. A lelkiismeretem cselekedett. Felálltam és becsaptam magam mögött a fülke ajtaját. 
Nagy léptekkel szinte szaladva mentem a 11-es kabinhoz.
Mikor odaértem, nagy sóhajjal nyitottam be.
-Luke, tudnál jönni egy kicsit?-kérdeztem elhaló hangon
-Persze.-állt fel s kisétált
Megálltunk az üres "folyosón".
-Mi történt?-nézett rám komoly arccal
-Megcsókoltam Harryt.-tört elő belőlem
Szemei kikerekedtek, keze ökölbe szorult. Közben az arca mégis kedves volt. Ajkai szétnyíltak.
-M-mi?-bökte ki

***

Chapter 39.

 Sziasztok! Bár nem volt meg a két megjegyzés már meg is hoztam az új részt mert egyszerűen nem bírtam várni:)) Remélem nem baj!:) Egyébként nagyon nagyon köszönöm a 16 nyilvános és a 3 rejtett feliratkozót!:3 A megjegyzések is nagyon jól esnek:) Remélem ide is kapok pár kritikát!:) Na de nem beszélek ennyit:D Jó olvasást!:)

-Készen vagytok?-kiáltott Luke az ajtóban állva

Két óra körül lehetett mikor én és Luke készen lettünk. A többieket vártuk az ajtóban. Nem értettem mi telik nekik ennyi időbe. Még nekem is sikerült elkészülnöm, pedig én vagyok a lány. De mindegy. Először is Calum kullogott le a lépcsőn egy óriási bőrönddel.

-Cal, csak egy hétre megyünk..-jelentette ki Luke

Ő nem foglalkozott vele s szórakozottam ült le a kanapéra. 
Utána jött Mike és Liam. Mindketten egy közepes méretű táskával. 
Ezután szépen lassan leszállingóztak a többiek is és végre elindulhatott a csapat.
Vonattal mentünk, mivel nincsen annyi kocsink, hogy beférjünk és egyébként is ahogy Ash-től megkérdeztem kb 4 órányira van innen a ház. 
Megvettük a jegyeket. A jármű sajnos helyjegyes volt. Nem volt mindegy hogy melyik kabinba ülsz.
Ránéztem a kis cetlire s felolvastam: -4-es kabin 2. szék

-Luke, hányas kabinban vagy?-kérdetem kíváncsian
Rápillantott a jegyre s elhúzta a száját.
-11. kabin. A francba.
-Semmi baj, valahogy csak kibírjuk.-mondtam s megöleltem
-Ki van a négyes kabinban?-kérdezte Ash
-Én!-mondtuk egyszerre Harry-vel

Arcom lefagyott. Harry-vel kell kibírnom 4 óra utazást? Ezt nem hiszem el. Abban a kabinban fog elkezdődni a harmadik világháború.

-Az jó legalább nem leszek egyedül.-vonta meg a vállát Ash
Ezek szerint ő is a négyesben lesz. Calumra és Niall-re vártunk akik még a jegyért álltak sorban.
Calum lépett ki először mi pedig izgatottan bámultunk rá. Szótlanul lépegetett felénk a jegyét nézegetve. Mikor odaért felemelte a fejét. Elég hülyén jöhetett ki, mert úgy bámultuk őt mintha ő lett volna az utolsó sütemény a tálcán akit mindenki meg akart szerezni.

-Mi az?-nézett végig mindenkin értetlenül
-Hányas kabin?-kérdeztük szinte egyszerre
-Jaa 11-es.-mondta s odament Luke-hoz

Kicsit elszomorodtam mert Calum elég jó társaság. Ha hozzánk jön, az egész utat végignevettük volna. Na de nem számít Niall is jófej.
Lassan ballagott oda hozzánk a szőkeség. Valószínűleg meghallotta hogy mi is a négyesben leszünk. Együtt indultunk meg a piros színű óriás felé s egyenként felszálltunk. Egy utolsó csókot váltottunk Luke-al s a többiek után szaladtam. 
Besétáltam a fülkébe de amint megláttam az ülésrendet, szívem ugyancsak kihagyott egy ütemet. 
Harry a hármas székben Ash pedig a négyesben, amivel kevésbé volt problémám. Niall pedig a másik oldalban ült egyedül.
Nem értem. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?

A vonat összerezzent s gurulni kezdett majd szépen lassan felgyorsult. Szótlanul ültünk, míg Ash meg nem törte a csendet. 

-Üvegezzünk. Vette elő a flakonját.

Utálom ezt a játékot. A végére valahogy mindig sértődés lesz a vége és ezt akartam a legjobban elkerülni. A fiúk mind beleegyeztek, de én nem akartam.

-Én csak nézem inkább.-dőltem hátra
-Csak szeretnéd.-mondta Ash
-Hogy mi van?-kérdeztem értetlenül
-Talán félsz?-húzta fel szemöldökét Ash
-Jól van Irwin. Ha így állunk.. csak ne felejtsd el ki mentett meg attól a fotóstól. Na kezdjük.-mondtam gúnyosan
 -Akkor te kezdesz.-nyújtotta át az üveget 

Lelkesen fogtam meg és reménykedtem, hogy Ashton-on fog kikötni.
Akkor egyszer szerencsém volt.

-Ashton.-kezdtem mosolyogva-Felelsz, vagy mersz?
-Merek!-vágta rá
Eresztettem egy gúnyos mosolyt és gondolkozni kezdtem. Egy dolgon akadt meg a szemem. A másik kabinban egy lány minket bámult. Nem tagadom nem volt csúnya. Úgy gondoltam Ashton-nak megfelelő feladat lesz.
-Látod azt a lányt?-néztem a túloldalra, majd ő is utánam
-Ja.-mondta
-Csábítsd el.-kuncogtam
-Mármint?-húzta fel a szemöldökét
-Egy csók.-mondtam s felnevettem
-Nem kihívás.-csapta össze két tenyerét kisétált a kabinból

Csak annyit láttunk hogy szép lassan kinyitja a kabint s kihívja a lányt. Valamit a fülébe súgott s két percre rá megcsókolta. Tátott szájjal néztem amit Ash művel azzal a csajjal. Ezt nem gondoltam volna. 
Elégedett fejjel jött vissza a fülkébe.

-Te meg... ezt hogy a francba?-néztem rá
-Egy közös képért simán megtette.-mondta s mosolyogva ült le
-Na de én jövök ragadta meg az üveget.

Szememmel figyeltem a körbe-körbe mozgó üveget. És nem hittem a szememnek. Már megint én.

-Ti csak ketten fogtok játszani, vagy esetleg mi is beszállhatunk?-röhögött Niall
-Lizzey.. felelsz vagy mersz?-kérdezte
-Felelek.-vágtam rá
-Neee máár.-mondták mindannyian-Ezzel elrontod az egészet.-mondta Niall
-Oké akkor örüljetek. Merek.-mondtam unottan

Aston az arcát a kezeibe temette és úgy gondolkozott. 5 perc néma csönd után felugrott, kezét a magasba emelte és összecsapta.

-Megvan!-kiabálta
-És?-kérdeztem

Elégedetten elmosolyodott s Harry-re pillantott majd vissza rám. Imádkoztam, hogy ne az legyen amire gondolok. Csak ne, csak ne, csak ne... ennyi járt az eszemben.
Végre kibökte.:- Csókold meg Harryt, legalább két percig.-röhögött fel

***

Chapter 38.

A kedvenc 5SOS fanfiction-om ˇˇ Olvassátok!:)---> 5SOS




Liz

Másnap lassan nyitottam ki a szememet. Oldalamra fordultam s szám mosolyra húzódott. Ott feküdt mellettem ő, az az ember akit a legjobban szeretek. Az érzés felülmúlhatatlan. Próbáltam észrevétlenül kibújni mellőle, ami sikerült. Csöndben nyitottam ki az ajtót és a nappali felé vettem az irányt. 

Nagy meglepetésemre még senki sem volt ott. A falon díszelgő órára néztem s kikerekedett a szemem. Hajnali 5 órát mutatott. Talán a stressztől lehet ez a korán kelés..-gondoltam magamban

A konyhába sétáltam s egy csésze kávét toltam be a mikróba. 

Bekapcsoltam a tévét és a a forró pohárral a kezemben ültem le. Végre találtam egy normális zenecsatornát s a klipet nézve kortyoltam bele a kávémba. Imádom ezt a dalt. Mindig jó kedvem lesz tőle.

Mikor lenyeltem utolsó kortyot, elégedetten tettem le a csészét az asztalra. Elővettem a telefonomat s a twitterre mentem. Meglepően bámultam mikor megláttam, hogy a követőim száma megint jó pár ezerrel gyarapodott. Ekkor hallottam meg a hangszóróból egy dalt. Egyszerűen imádom a One Direction-nek ezt a számát. Beleélve magam dúdoltam s közben a Facebook-ot böngésztem.

-Jó vagy.-hallottam egy hangot

A telefonom hirtelen kiesett a kezemből s a padlóra hullott. Fejemet felkaptam s a falhoz támaszkodó Harry-t pillantottam meg. Egy gúnyos pillantást vetettem felé s a telefonért nyúltam.

A dalnak már vége volt ő pedig elégedetten ült le mellém.

-Megijesztettél.-mondtam s kikapcsoltam a tv-t
-Nem akartam.
-Miért vagy fent ilyen korán?-kérdeztem kíváncsian
-Tudod... már napok óta nem tudok aludni.-válaszolt
-Miért?
-Csak te jársz a fejemben.. és az hogy tudom hogy te mást szeretsz, lelomboz..

Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam, hogy mi lenne a megfelelő válasz erre a kijelentésre. Pár percig csönd volt, aztán megszólalt..

-Örülök, hogy kibékültél Luke-al.-mondta visszafojtott levegővel
-Tudom, hogy nem örülsz neki és azt is, hogy ellenséges vagy vele.. miért csinálod ezt?
-Gondolkozz egy kicsit el rajta, hogy vajon miért.. remélem nem kell megerőltetned magad.-mondta, majd felállt s felsétált a lépcsőn

Nem értem ezt a fiút. 
Luke szobája felé vettem az irányt s benyitottam. Szemei csukva voltak. Halkan odalopóztam s melléfeküdtem.
Arcát fürkésztem. Annyira tökéletes. Ujjaimmal végigsimítottam arca körvonalát. Lassan kinyílt a szeme s elmosolyodott.
-Jó reggelt.-fogta meg a kezem
-Neked is.-mosolyogtam
-Hány óra van?-kérdezte
Az éjjeliszekrényre néztem.
-Fél hét van. Sajnálom hogy felébresztettelek.-mondtam
-Semmi baj.-válaszolt s közben a hajamba túrt
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni, vagy ilyesmi, van egy kis erdei házunk..-vetette fel az ötletet
-Jó ötlet. Kettesben?-kérdeztem
-Igen.-válaszolta s felült az ágyon

Én is felálltam s lementünk a lépcsőn. A nappaliban már Mike-al találtuk magunkat szemben.
Köszöntöttük s leültünk mellé a kanapéra.
-Liz, akkor ma délután elindulunk, addig pakolj be.-mondta Luke
-Rendben.-válaszoltam
-Hová mentek?-kérdezte Mike
-Kirándulni meg ilyenek, az erdei házba.
-Király én is mennék.-vágott kiskutya fejet
-Mike, mi kettesben szeretnénk menni.-mondta Luke
-Hé miről volt szó? Megyünk kirándulni? Zsír.-jött be Calum
-Nem.-szólalt meg Luke

Megesett rajtuk a szívem ezért egy rosszalló pillantást vetettem Luke felé.
Gondolom nem érthette.
-Figyelj Luke engem nem zavarnak. Nyugodtan jöhettek.-szólaltam meg
-Látod Luke? Senkit nem zavarnánk. Szólok a többieknek.-mondta Calum és felszaladt az emeletre

Mike kiment a konyhába mi pedig egyedül maradtunk.

-Ezt nem így terveztük.-sóhajtott Luke
-Semmi baj.-Jól el leszünk.-mondtam s elindultam összepakolni

Chapter 37.

 

Heló:) Olvassatok bele ezekbe a blogokba is!:)---> Teenage Dirtbag,
---------------------------------->Best Friends Forever


***

-Azt hiszem, mégsem megyek el..-haraptam ajkaimba
-Ajánlom is.-mosolygott Luke s kivette a bőröndöt a kezemből
-Nem haragszol rám?-kérdeztem kicsit bátortalanul
-Nem. De máskor beszéld meg velem, bármi is van.-nyomott egy puszit az arcomra

Beültünk a kocsijába s elindultunk. A házhoz érve kicsit félve lépkedtem az ajtó felé. Mit fognak szólni a fiúk hozzám?

-Luke.. a fiúk nem haragszanak rám?-kérdeztem
-Ha haragszanak is az az ő bajuk.-mondta s megfogta a kezem, majd benyitott

Lépkedtünk a rövid folyosón a nappali felé. Mikor beértünk immár 7 kikerekedett szem fogadott minket. Igen. Harry is ott volt. Ash is ott volt, de az arcán nyugodtság ült. Nem volt meglepődve amit nem értetem. Kicsit félve köszöntem nekik amit viszonoztak. Harry szemeiben láttam a düht. 
Luke a szobájába vezetett s leültünk az ágyára. 

-Hiányoztál.-mondta majd átkarolt
-Te is nekem.-mondtam mosolyogva

Lara

Nem szerettem volna hogy Liz elmenjen. Hiába kérleltem, hogy maradjon, hajthatatlan volt. Mikor kilépett az ajtón, azonnal a telefonomért nyúltam s mivel Luke száma nincs meg Ashtont hívtam.

Két csöngés után felvette. Közöltem vele a hírt. Eléggé megijedt. Megköszönte az információt majd gyorsan letette. Reméltem, hogy cselekedni fog.

Ashton

Sok köszönettel tartozom Lara-nak, hogy elmondta, hogy Liz el akarja hagyni Sydney-t. Teljes sebességgel szaladtam Luke szobájába aki csak az ágyán feküdt egy lapot szorongatva. Megszólítottam őt mire csak sóhajtott egyet. Megértettem hogy nem nagyon akar beszélgetni, de el kellett mondanom neki. Amint kimondtam a hírt, felpattant az ágyról s azonnal felkapta a cipőjét. Hogy őszinte legyek elég hülyén nézett ki az agyon hordott, kissé buggyos melegítőnadrágjában s a haja se állt a legszebben, de ez érdekelte őt abban a pillanatban a legkevésbé. A srácok is elég hülyének nézték a házban ide-oda rohangáló fiút ugyanis nem találta a slusszkulcsot. Végül a hűtő tetejéről halászta le sikeresen s elindult.

Luke

Teljes gázzal mentem a kocsival a reptér felé. Mikor bementem s körülnéztem, csak idős bácsikat s középkorú nőket véltem felfedezni. Össze vissza szaladgáltam az emberek között akik nem tudták hogy mi bajom lehet mikor megláttam egy lányt. Felismertem s minden gondot elfelejtve utánakiáltottam. 

Jó volt őt újra megcsókolni s magamhoz ölelni. Érezni puha ajkát s édes illatát. Nem érdekelt, hogy mit fognak szólni a fiúk hazamentünk s immár boldog párként mentünk be az ajtón. Egy köszönömöt intettem Ash felé s a szobámba vezettem.

Chapter 36.

Hali:) Olvassatok bele ebbe a nagyon jó blogba!:)-----> Katt:)

Liz

A szobámban immár három teljes napja. Unalom? Nincs. Mindig van min gondolkoznom. 

Mindig abban reménykedtem, hogy egyszer csak felbukkan az ajtóban.. de soha. 

Éreztem, hogy nem fog megbocsájtani. A bocsánatkérésnél többet nem tudok tenni. Sydney gyönyörű hely, azt hittem, hogy minden szép és jó lesz itt, de az életem még jobban összetört. 

Már-már azon törtem az agyam, hogy haza megyek. Hisz miért maradjak? 

Lara-val két napja szinte semmit nem beszéltem, Luke pedig utál.. mi értelme van az itt létemnek?

Összeszedtem a cuccaimat a bőröndömbe. Nem volt könnyű meghoznom a döntést, de kiléptem az ajtón. Lara éppen az aznapi ebédet készítette. Próbáltam hangtalanul elosonni, de amilyen szerencsétlen

 vagyok, a bal kezemmel leütöttem egy dobozt a polcról. 

-Liz, hová mész?-fordult meg s indult felém Lara

-Haza..-hajtottam le a fejem

-Mi? De miért?-kérdezte zavartan

-Miért maradjak? Nincs értelme itt lennem. Jobb ha hazamegyek.-mondtam s elindultam az ajtó felé

-Liz, maradj..-kérlelt

-Sajnálom Lara.-mondtam majd kiléptem az ajtón

Beültem az imént hívott taxiba, ami elindult velem a reptér felé.

Sydney utcái csillogtak az őszi esőtől. Mivel esernyőt nem hoztam, anélkül kellet átmennem az útesten. Kifizettem a taxist majd elindultam az út túloldalára.

Enyhén vizes hajjal kullogtam be az óriási épületbe s körülnéztem. 

Rengeteg ember flangált fel s alá. 

A kettes kapuhoz sétáltam. Egy mogorva nő ült a pult mögött s köszöntött nem túl kedvesen. 

-A chicagoi járat csak egy óra múlva indul.-kaptam a komor választ

Vettem egy jegyet s elindultam a reptéri műanyag székekhez. Indulnom kellett volna, de valahogy nem ment. Szívem azt súgta, hogy maradjak, de ha az eszemre hallgatok, mennem kell. 

Lábaim lassan elindultak s a bőröndöm kerekei nyikorogtak a padlón. 

Már csak egy méterre voltam a kaputól mikor egy ismerős hangot hallottam ami a nevemet kiáltotta. 

Egy pillanatra megálltam, mert nem hittem a fülemnek, de mikor újra meghallottam, megfordultam.

Szemeim könnybe lábadtak, szám mosolyra húzódott. Ő állt előttem teljes életnagyságban. 

Kócos hajjal s egy rossz melegítőnadrágban. Nem mozdultam, csak őt néztem. Szemeimet fürkészte, majd egy pillanatra megszakította a szemkontaktust s a földre szegezte tekintetét, majd vissza rám. 

Csöndesen indult felém. Én csak álltam ott mosolyogva s vártam hogy odaérjen. 

Megállt előttem s elmosolyodott.

-Sajnálom.-mondta suttogva s homlokát az enyémnek döntötte

-Miért jöttél utánam?-tettem fel a kérdést

-Mert nem akarom, hogy elmenj..-fogta meg a derekam

-Miért, nem akarod?-kérdeztem kissé félénken

-Mert szeretlek.-mondta s ajkait az enyémhez tapasztotta......

35.Érzések II

Luke

Itt volt nálam. Meg kellett emésztenem amit mondott. Egyszerűen felfogni sem bírtam. Miért nem mondta el azonnal azon az estén? Megértettem volna. S úgy gondoltam , hogy ismer már annyira, hogy megbízik bennem. ebben is tévedtem. Bár ha belegondolok az ő helyzetében, lehet hogy én sem cselekedtem volna másképp. Haragudnom kéne rá... de valahogy nem megy. Ha szeretsz valakit, akkor tök mindegy, hogy milyen hülyeséget csinál, az érzés nem csillapodik.

Mikor azon az estén azt mondta, hogy nem szeret én nem hittem a fülemnek s elképzelni sem tudtam, hogy miért volt velem eddig ha tényleg úgy van ahogyan ő mondja. Amikor megcsókolt, őszintének éreztem minden pillanatát..

Napokig ültem a szobámban egy párna és persze pár üres sörös üveg társaságában és csak elmélkedtem.

Miután távozott nem tudtam, mit tegyek. Bocsájtsam meg mindezt vagy hagyjam? De nem bírtam nem rá gondolni. Minden egyes másodpercben  ő  járt az eszemben. Ash és Calum is próbáltak megnyugtatni, míg Mike csak dobott néhány viccet amin abban a pillanatban nem tudtam nevetni. Harry rám sem nézett még csak egy légtérben sem akart velem maradni. Szállodába költözött. Hogy mi a baja, nem tudom. 

Két nap telt el azóta amióta Liz nálam volt s azóta nem jelentkezett. Hogy őszinte legyek, vártam, hogy újra megkeres, de esélytelen volt. Tudtam, hogy vissza akarom őt kapni, de azt nem hogyan s miként tegyem meg a második lépést. Mert ő már megtette az elsőt.......

***

Új: 2 megjegyzés után!:)

34.Érzések

 Remélem egy picit sikerült kárpótolni titeket a sok késérért a mai három(!) új résszel!:);) xx

 

Sötétség.. két napja ő a legjobb barátom. Bezárkózva élek az elsötétített szobámban s minden elektronikai eszközt kikapcsolva egész nap csak gondolkozom. Soha nem fog nekem megbocsájtani az a személy akit a világon a legjobban szeretek. Az bántott  még, amikor esténként a vezetékes telefonon keresztül anya "szemébe" hazudtam. Nem vártam, hogy Luke egyből a nyakamba ugrik, de rosszul esett az, hogy nem keresett. Ash-ről sem hallottam már egy ideje. Lara próbál velem szóra jutni, de neki sem engedek. Inkább csak ülök a csendben. Nincs más mellettem csak a jó öreg olló.. hogy vagdosom-e magam? Nos igen, megint kezdem.. hiába, hiába fogadtam meg azt, hogy többet nem teszek ilyet.. nem sikerült betartani.
Nehéz az élet. Néha azt hiszem, hogy már én sem tudom ki vagyok. Jó lenne egy olyan világban élni amit annak idején megálmodtam. Sajnos lehetetlen. Az emberek sosem változnak meg. Mindig ugyan olyanok maradnak. Vagy rosszabbak. Ki tudja mit hoznak még az évek? 
A szívem már darabokban az élemnek semmi értelme.. ezek a gondolatok járták át újra és újra az agyamat.
De cselekedni nem merek. Gyáva vagyok. Csak az olló s egy kendő amivel újra s újra elállítom a vérzést. 
Igen. 
Miért a ló? Ha akkor engem talál el a golyó akkor talán már egy szebb világban lennék. Néha már azt kívánom, hogy bárcsak ez történt volna.  De a sors nem így hozta. Úgy látszik, van még dolgom a földön.
Csak rá kell jönnöm, hogy mi az. Meg kell találnom a helyes utat. Néha azon kapom magam hogy bármire nézek, csak ő jut eszembe.. A ceruzám.. amikor meglátta a rajzaimat. Az olló.. amikor hazudtam neki. Az égbolt.. a gyönyörű szemei. 
Bárcsak mellettem lenne. Oly régen éreztem már védelmező szorítását.
Az érzések mások és mások de amikor lehúzom a redőnyt s becsukom az ajtót, nem látok semmit.
De valakit még is látok. A szemeim előtt akkor is az ő képe rajzolódik ki...

33.Vallomás

 Csak hogy egyenlítsek:) Jó olvasást!:);)xx

Csak ültem abban a nappaliban s magamban a ház tervezőit szidtam, hogy miért nem tettek egy rohadék ablakot abba az irányba. A lábamat már az ideg rángatta. Egyszerűen nem bírtam tovább. Ekkor hallottam az ajtón a kopogó hangot. Felpattantam s az ajtóhoz rohantam. 
Ash lépett be rajta az orrát fogva. A nappaliba vezettem s a kanapéra ültünk. Lara egy vizes kendőt nyomott Ashton kezébe ő pedig az orrához tette.

-Ash, mi történt?-kérdeztem kétségbeesetten
-Igazából ez semmiség.. ő sokkal többet kapott hidd el.-ült ki egy kisebb mosoly az arcára 
(hogy lehet ilyen jó ember?)-Elmondtam neki a felvételes dolgot..
-É-és mit mondott?
-Megijedt. Elég rendesen. Nem fog többet zaklatni.
-Ash én nem tudom hogy hogyan tudnám ezt neked megköszönni. Annyi mindent tettél értem.
-Nem kell megköszönnöd. Természetes dolog, hogy segítek egy barátomnak.-mondta s elvette a rongyot az orra elől
-Köszönöm Ash.. mindent.-öleltem meg
-Most pedig menjünk. Mondj el mindent Luke.nak. Ahogy ismerem, mély depressziójában egész nap a pingvines párnáját szorongatva fekszik az ágyában. 
-Rendben.-sóhajtottam

 Bármennyire is féltem Luke reakciójától, meg kellett tennem. Félve ültem be a járműbe s ugyanolyan rettegéssel léptem be a házba. Amint az úgynevezett "közös" szobába értem két furcsa tekintet fogadott. Elhagytam őket s még hallva a túl hangos suttogásokat értem Luke szobája elé. 
Csend uralkodott az egész lakáson. Nem foglalkoztam vele hogy az 1D-s srácok hol vannak, 
csak is azzal, hogy hogy fogok Luke szemébe nézni azok után, hogy azt mondtam neki, hogy nem 
szeretem.. ami egyáltalán nem igaz.
Remegő kezem lassan érintette meg a hideg kilincset. Nem kopogtam. 
Az ajtó nyikorogva nyílt ki s megláttam őt. Ash nagyon jól ismerheti barátját hiszen 
tényleg azt csinálta amit ő mondott. 
Ő nem figyelt az ajtóra, még csak hátra sem pillantott.

Nehezemre esett szavakat formálni, de valahogyan sikerült..

-Luke.-szólítottam nevén

Láttam rajta a dermedtséget s egyben a meglepettséget. Felállt a helyéről. Érdekes módon nem érdekelte, hogy hogyan áll a haja. Csak bámult engem semleges arccal. Szemeit t néztem amik a könnytől csillogtak. 
Nagyon fájt őt így látnom, hiszen szeretem s ez nem múlik el egyik napról a másikra sőt erősödik. 
Közelebb mentem hozzá. Egy méterre állhattam tőle. Szavak nem jöttek a torkomra, így hát ő törte meg a csendet.

-Miért vagy itt?-komor arca szomorúságot sugárzott
-El kell, hogy mondjak valamit...
-Hallgatlak.-ült le az ágyra
-Hülye voltam... kezdtem bele

Elmondtam neki mindent amiről eddig halvány lila gőze sem volt. Elárultam neki, Cole-ról mindent. Azt, hogy mit akart velem csinálni azon a bizonyos vacsorán. Azt, hogy hogyan segített Ash. Egyszóval: Mindent.
Arcát figyelve közben, a meglepettséget, s amikor Cole-ról meséltem, a féltést véltem felfedezni.
Sztorim végére érve csak sóhajtottam egyet s felemelkedtem az ágyról. 
-Remélem egyszer majd megbocsájtasz..-mondtam, majd kisétáltam az ajtón

32. A "randi"

  Bocsánat a sok késésért, de megírtam!:) Remélem tetszik!:);) xx

Lázasan készülődtem a mindössze 10 perc múlva kezdődő randira. Kicsit féltem, hogy rá fog jönni Ash tervére, de bíztam benne, hogy nem leszek olyan rossz színész.
Felkaptam magamra egy fehér hosszú ujjú "music" feliratú felsőt s egy farmer nadrágot. Hajamat kiengedtem s tettem fel egy alapsminket. Próbáltam úgy kinézni, mint akit nem viselt meg ez az egész. Ash a nappaliban várt. Mikor készen voltam, kimentem s Aston a táskámba tette a diktafont. Indulnom kellett különben elkések.

-Figyelj, ne hozd fel rögtön a témát, tegyél úgy, mintha csak azért akarnál vele találkozni, mert bejön. Beszélgess vele egy kicsit aztán valahogy tereld a beszélgetést arra az estére.-adott gyors tanácsot Aston az ajtóban-Menni fog?

-Azt hiszem. Köszönöm, hogy segítesz.-sóhajtottam, majd elindultam

Nem volt messze a kávézó. Miközben sétáltam a gondolataim csak Luke-on jártak. Vajon mit érezhetett amikor azt mondtam, hogy nem szeretem? Mit csinálhat most? Hol van most? Elfelejtett már?
Ezek a kérdések nem hagytak nyugodni. Észre sem vettem hogy már a Starbucks ajtajánál állok. Félve nyitottam be, majd körülnéztem. Megláttam az elégedetten vigyorgó Cole-t amint egy asztalnál ült. Egy erőltetett mosoly húzódott a számra s oda sétáltam.

-Szia.-ültem le
-Szia.-vigyorgott tovább-Már kértem neked.-mondta kis szünet után
-Rendben. Köszönöm.-eresztettem kisebb mosolyt
-Zavarban vagy?-nézett rám széles mosollyal
-Mi? Nem dehogy.-vágtam rá
-Oké, és miért akartál találkozni?-kérdezte
-Hát.. csak.. nem tudom. Csak úgy..-fogalmam sem volt mit válaszoljak neki végül is nem mondhattam az igazat

Ahhoz képest, hogy miket tett velem nagyon nagyon jól elbeszélgettem vele. Mi több, néha egész jól elnevetgéltünk.
Egyszerűen már nem volt szívem felvenni, ahogy kimondja. 
Gondolataim, csak azon jártak, hogy mit kéne cselekednem.. 
Visszagondoltam a sok félelemre amiket ő okozott.. már tudtam, hogy a terv szerint kell haladnom. Meg kellett tennem Luke-ért.

-Megígéred, hogy többet nem teszed ezt velem?-kérdeztem kicsit félve
-Mármint mit?-húzta fel az orrát
-Például nem lősz le többet..-haraptam a számba
-Nem lőlek le többet.-mosolygott-Csak azért tettem mert nem bírtam elviselni azt, ahogyan visszautasítottál.-mondta

Megvolt a bizonyítékom s lassan esteledett. Volt indokom arra hogy haza menjek.

-Figyelj, azt hiszem nekem most mennek kell, későre jár..-álltam fel
-Várj! Nem alszol nálam?-vigyorgott
-Talán majd máskor.-ejtettem egy kisebb mosolyt
-Most eljössz velem..-beszélt fogait összeszorítva
-Cole..-ijedtem meg

Gyorsan tolta magát hátrébb s felállt. Megfogta a kezem s elkezdett rángatni.  Megszólalni sem tudtam a merevségtől. Kiértünk az utcára s megpróbált betolni egy fekete, s9tétített ablakú járműbe. Teljes erővel kapálóztam, de nem mentem semmire. 
-Nyughass!-kaptam a választ tiltakozásomra
Abban a pillanatban fogtam magam s teljes erővel lefejeltem. Lassan elengedte a karom s a földre zuhant. Sajgó fejemmel kezdtem el rohanni a lakás felé ami csak pár épületnyire volt. Fél szemmel hátra pillantottam s megláttam a magához térő Cole-t. Még nem állt fel, de láttam ahogyan próbálkozik a dologgal.
Futottam ahogy a lábam bírta.Mikor már majdnem a ház előtt jártam, ismét hátranéztem s megláttam őt. Utánam szaladt és pedig beleütköztem valakibe. 
-Liz, már aggódtam érted.-hallottam a férfi hangot
-Ash, Cole mindjárt ideér...

Felkapta fejét s ő is meglátta a néhány méterre, felénk futó fiút.

-Megvan a bizonyíték?-kérdezte gyorsan
-I-igen..-válaszoltam zavartan
-Menj be, gyorsan.. csukd magatokra az ajtót.-utasított
-Dehát.. te..
-Ne foglalkozz velem, én elintézem ezt a rohadékot. Igyekezz!

Nem akartam, de ott kellett hagynom Ash-t. Féltettem őt nagyon... Még láttam ahogyan a dühöngő Cole megáll Ashton előtt s azután teljes képszakadás.......

31.Better?

 

Vagy elmondom, s talán tényleg nem történik semmi, vagy pedig hallgatok s akkor én őrülök bele ebbe az egészbe... Döntenem kellett, de sürgősen..


-Ash én nem tudom...
-Liz, nem tudom mitől vagy kitől félsz ennyire, de itt csak te és én vagyunk, senki más ígérem, hogy amit mondasz nem adom tovább senkinek. Neked is jobb lenne ha kiadnád magadból..

Ash-nek igaza volt mindenben. El kellett, hogy mondjam neki különben nem bírtam volna tovább..

-Az egész otthon kezdődött.....-kezdtem bele a történetbe
Részletesen meséltem, a vacsorától kezdve egészen az üzeneteken keresztül a koncertig. Ash figyelt s arcából kiindulva nem lepte meg a történetem. Miközben beszéltem, könnyeim visszafojtása nehéz feladat volt. Nem mondott semmit, csak megölelt.

-Köszönöm Ash, hogy elmondhattam neked és hogy meghallgattál..-töröltem le a könnyeim
-Megvannak még azok az üzenetek?-kérdezte komor arccal
-I-igen, de miért?
-Megnézhetem?-kérdezte
-Ööö persze.-nyújtottam át neki a telefont
-Ezt, most elviszem ha nem zavar.-állt fel s elindult kifelé
-De Ash, nekem kell az a telefon!-kiáltottam utána
-Visszahozom.-hallottam a választ s egy ajtócsapódást

Mi a franc volt ez? Mit akar a telefonommal? Nem értem Ashton-t. Legalább mondta volna el.. remélem nem csinál semmi hülyeséget.

Ashton 

Liz elmesélt mindent. Nem mondom, hogy nem lepett meg, mert azért ilyen durva dologra nem számítottam, de tudtam, hogy csekély dolgok miatt nem hagyná el Luke-ot. Elkértem a telefonját, mert támadt egy ötletem.

Egyenesen haza vitt az utam. Bezárkóztam a szobába s olvasni kezdtem az üzeneteket. Mikor végig értem mindenen, ami persze nem tartott túl sokáig, elkezdtem megfogalmazni a mondatomat. Már tudtam, hogy mit akarok.

"Figyelj, tudom, hogy most hülyének fogsz nézni, de.. nem lenne kedved találkozni velem?" L.

A tervem biztos volt. Vártam a választ ami néhány perc múlva meg is érkezett.

"Tudtam, hogy nem hagylak hidegen, mikor és hol?;)"

"Arra gondoltam, hogy egy óra múlva a Starbucks-ban. Jó lesz?:) L."

"Rendben, várlak Lizzey.xx"

Úgy látszik, hogy bevette. Elégedett voltam magammal. Azonnal felálltam s rohantam Liz-hez. Még rá kell őt vennem a dologra. Besétáltam a szobájába s megpillantottam amint az ágyán ült.

-Liz, itt a telefonod.-nyújtottam át-Készülj randid lesz.-kacsintottam rá

-Hogy mi van?Kivel lesz randim?-háborodott fel

-Találkozol azzal a sráccal, de nyugi van egy tervem.

-Ezt mégis hogy gondoltad? Azt hiszed szóba fogok még állni vele? Meg is ölhetett volna...

-Csak így tudod megmenteni a kapcsolatod Luke-al.-mondatomra rám nézett tekintete megakadt s pár másodpercig gondolkozott

-Mondd.-sóhajtott

-Fél óra múlva..-néztem rá az órámra-találkozol vele a Starbucks-ban. Tudod ez mi?-mutattam fel neki egy készüléket

-Egy diktafon?

-Talált. Na szóval ezt beteszed a táskádba.. beszélgess vele s próbálj belőle kicsikarni egy mondatot ami bizonyítja hogy mit tett. Ha mindez megvan, csak mutasd fel neki és....

 ***

Új: 2 megjegyzés után!:)

30. Help

Sziasztok!:) Először is köszönöm a 11 nyilvános és a 3 rejtett feliratkozást is..<3
Köszönöm a megjegyzéseket, nagyon jól esnek.:) Nem is írok többet itt a 30. rész:) Remélem tetszik bár nem a legjobb rész amit eddig írtam..:) xxo <3

 

Csak álltam ott megdermedve míg ő egyre közelebb jött. Mintha a lábam a földbe gyökerezett volna.
Szemeim az övét nézték. Már csak pár centi volt közöttünk. Ajkai rohamosan közelítettek az enyémekhez. Ekkor észbe kaptam s elrántottam a fejem. Hátat fordítottam neki. Nem akartam a szemeibe nézni. 

-Miért kerestél meg?-próbáltam erős lenni
-Mert szeretném tudni, hogy mi ez az egész..-hallottam a választ
-Írtam, hogy ne keress.-vettem egy mély levegőt
-Nem bírtam ki.-mondta 

Még mindig háttal voltam neki. 

-Mit akarsz?-szörnyen éreztem magam hogy így kell beszéljek vele
-Én.. én csak.. tudni akartam hogy jól vagy-e és.....-hangján hallottam a meglepettséget, de félbeszakítottam
-Jól vagyok. Látod?-fordultam meg s csípőre tettem a kezem
Luke csak megdöbbenve állt s hirtelen körülnézett a szobában. A szeme megakadt az a ágyamon.
-A francba.-suttogtam magamnak
-Mi ez a rengeteg vér?-kérdezte aggodalmas arccal
-Ööhm csak elvágtam az.. az ujjam.-mondtam ki a hülye választ
Mégis hogy hinné el hogy elvágtam az ujjam? Hülye, hülye, hülye.... 
Luke összevonta a szemöldökét a padlóra pillantott. Tudtam, hogy mit néz. A földön hevert a véres olló amit tegnap éjszaka hagytam ott. 
-Liz, te...?-elhallgatott
Gyors léptekkel közelített felém. Szívverésem egyre gyorsabb lett. Ellőttem állt s kezem a kezébe vette. Gyengéden felhúzta a pulóverem ujját. A tegnap este nyomai virítottak a karomon. Még én magam is elszörnyedtem mikor magamra néztem. Végigsimított az alkaromon. Tekintetét rám szegezte. 

-Miért teszed ezt magaddal?-szemeiben könnyeket láttam
-Luke hagyj.. kérlek..-szemeimet elárasztottak a sós cseppek
-Liz, én szeretlek...-nézett a szemembe

Nem válaszoltam. Kikészített, hogy nem mondhattam azt neki hogy "Én is, Luke", az, hogy nem ölelhettem át. Nem tehettem.

-Liz te szeretsz engem?-tette fel a kérdést

A kérdés meghökkentett. Tétován álltam, s a földre meredtem. Választ kerestem. Annyira szívesen mondtam volna, azt hogy igen, s csókoltam volna meg, de nem lehetett. Csak egy szót mondhattam.

-Nem.-rövid mondatom után a számba haraptam s kifújtam a levegőt 
Ránéztem az előttem álldogáló fiúra. Remegő kézzel hajába túrt s szemiben láttam a csalódottságot s már-már könnyei is előszöktek. 

-Rendben.-mondta suttogva s kisétált az ajtón

Néztem őt ahogy lassan eltűnik a falak között. Ajtómhoz sétáltam s teljes erővel bevágtam. Kulcsot elfordítottam s neki támaszkodtam. 
-Nem lehet...-csúsztam le az ajtón egészen a padlóig

Zokogásom erőteljesebbé vált. Mit tettem? Eltaszítottam magam mellől azt az embert akit a legjobban szerettem. 
Úgy éreztem, hogy élni már nincs értelme... Újra a kezembe vettem az ollót. Remegő kezemmel érintettem az alkaromat s újabb csíkokat húztam magamon...........

Ashton

Mikor Luke elhúzott nem értettem, hogy miért olyan ideges. Akkor sétáltam le a lépcsőn mikor éppen becsapta az ajtót. 

Viszont amikor visszaért elmagyarázott mindent. Nem értettem mi van Liz-el. Nem ilyennek ismertem meg. 

Luke teljesen össze volt törve. Nem bírtam ki hogy ne lépjek közbe. Mikor Luke felsétált a szobájába, felhúztam a cipőmet s Lara házához siettem....

Lara nyitott ajtót s kedvesen köszöntött. Megkérdeztem merre van Liz s az ajtójához lépkedtem. 

Kopogtattam. Mikor nem kaptam választ megszólaltam.

-Liz, Ash vagyok kérlek engedj be!-kiabáltam

Pár másodperc múlva a zár elfordult s az ajtó kinyílt. Liz állt előttem. Szemei pirosak volta a sírástól s ami nekem a legmeglepőbb.. a kezéből csorgott a vér. Csak nézett engem tengerkék szemeivel s közelebb jött. Kezeit a derekam köré fonta s szorosan megölelt. Nem tudtam meddig álltunk ott, de sokáig nem engedett el.  Mikor elvált tőlem hátrálni kezdett.

-Sajnálom. Összevéreztelek.-szipogott

-Semmi baj.-zártam be az ajtót majd közelebb mentem

-Liz te vagdosod magad?-kérdeztem értetlenül

-Ash.. én nem bírom.-rogyott le a padlóra

Soha nem láttam még így őt. Rossz volt. Mellé ültem s átöleltem. Nem tudtam, hogy min megy keresztül, de szörnyű dolog lehetett.

-Liz, mondd el kérlek, miért csinálod ezt magaddal s Luke-al?-kérdeztem, mikor már egy csöppet lecsillapodott

-Ash tudod mennyire szeretném elmondani? De nem lehet..-hajtotta le a fejét

Fogalmam nem volt hogy mi történhetett vele.

-Itt nem hall senki. Bennem megbízhatsz.-simítottam meg a haját.

Liz

 Mikor az ajtó mögül meghallottam Ashton hangját, valamiért úgy éreztem, hogy ő tud rajtam segíteni. Kinyitottam neki az ajtót s szorosan átöleltem. Nem bírtam tovább magamban tartani a történteket, de viszont a családom épségét sem akartam kockára tenni. 
Ash azt mondta hogy benne bízhatok.. nem tudtam mit tegyek. Vagy elmondom, s talán tényleg nem történik semmi, vagy pedig hallgatok s akkor én őrülök bele ebbe az egészbe... Döntenem kellett, de sürgősen..

***

Új: Két megjegyzés után!:)

29. Választ a kérdéseimre!

 

Luke szemszöge:

A koncert eszméletlenül jól sikerült. Mikor a színpad mögé vonultunk sehol nem találtam Liz-t. 
A srácok megnyugtattak, hogy talán csak mosdóba ment. Nekünk sietni kellett a dedikálásra ezért nem tudtam tovább várni. 2 órát ültünk a székeken, de ez nekünk egyáltalán nem megterhelő hiszen nagyon  szeretjük a rajongóinkat.
Mikor végeztünk, visszamentünk az öltözőkhöz. Ekkor már nagyon ideges voltam. 
Liz sehol sem volt s még a telefonját sem vette fel. A srácok is kezdtek aggódni. Végül nehezen, de rávettek, hogy induljunk el haza. Egész úton csak azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. Beléptünk a házba. Körülnéztem, de Liz-nek nyoma sem volt. A szobám felé vettem az irányt. Az volt az utolsó reményem. Sajnos csalódnom kellett. Senkit nem találtam a helyiségben. Éppen indultam volna ki a szobából, amikor megtorpantam. A bőrönd nem volt a helyén, s az íróasztalomon egy lapot pillantottam meg. Félve sétáltam oda s felemeltem. Amit olvastam, nem hittem el. Nem hittem el azt, hogy csak úgy itt hagyott. 
Hiszen éreztem minden egyes érintésén, hogy szeret. A lapon lévő könnycseppek is erről árulkodtak. 
Mi történhetett? Nem gondoltam, hogy ez fog történni. Miért ne keressem? Nem értem. Miért tette ezt velem? Az ágyra roskadtam. Vissza tartottam könnyeim, hiszen a fiúk nem sírnak.... vagy még is? 
Liz itt hagyott. Miért nem beszélte meg velem a dolgokat? Abban a pillanatban csak arra vágytam, hogy kérdéseimre választ adjon valaki. Érezni akartam édes illatát, puha ajkát, szerető ölelését.
 Hiányzott, nagyon. 

Liz szemszöge

Reggel erős fájdalomra keltem. Lassan felültem az ágyon. A karomra pillantottam.

 Eszembe jutott minden, amit tegnap tettem. Szörnyű volt még belegondolni is abba, hogy többet nem találkozhatok Luke-al. A párnám s a takaróm egyaránt csurom vér volt. Az órára néztem ami pontosan 7 órát mutatott. A telefonomat a kezembe vettem. 30 nem fogadott hívásom volt egy személytől.

 Kikapcsoltam a készüléket, mert nem akartam hogy Luke megtaláljon. 

Felálltam az ágyamról s az ajtó felé lépkedtem. Lassan kinyitottam és a konyhába mentem. Kivettem egy poharat a szekrényből, engedtem bele egy kis vizet s megittam. Lara még nem kelt fel ami nem is volt baj, hiszen úgy sem beszélhetek neki a történtekről.

 Letettem a poharat s visszamentem a szobába. 

Luke

 Egész éjszaka nem aludtam. Csak Liz járt az eszemben és az, hogy mi oka lehetett arra hogy ezt tegye..
Minden megfordult a fejemben. Fél nyolc volt, mikor lementem a nappaliba. A többiek még aludtak, kimerítette őket a tegnapi koncert. Persze engem is, de nem tudtam volna lehunyni a szemem. 
Csak vártam egész éjszaka s számtalanszor elképzeltem ahogy Liz egyszer csak betoppan. 
De nem történt meg. Nem tudtam, hogy hol keressem. Akkor jutott eszembe Lara. Felhúztam a cipőmet s a kocsimba ültem. Lara háza felé siettem. Az sem érdekelt, hogy megbüntethetnek gyorshajtásért, csak mentem amilyen gyorsan csak tudtam. Szerencsém volt, hogy nem találkoztam össze egy rendőrrel sem. Leparkoltam a lakás előtt. Felrohantam a lépcsőn s bekopogtam. Halk lépteket hallottam, majd kinyílt az ajtó. Lara állt előttem pizsamában, teljesen kómás fejjel.

-Szia.-köszönt
-Szia. Bemehetek?-kérdeztem mire kitárta az ajtót

-Ha Liz-t keresed, akkor jó helyen jársz.-mondta nyugodtan
-Mi? Itt van?-döbbentem le
-Igen, a szobájában van.-válaszolt
-Hogy került ide? Nem mondott semmit?-hadartam
-Olyan 8 óra körül érhetett ide csurom víz volt és sírt. Adtam neki egy törölközőt , de amikor megkérdeztem mi történt, nem mondott semmit, csak berohant a szobájába. Ha jól tudom azóta bent van.-mondta szomorúan-Te nem tudsz semmit? Nem vesztetek össze?-kérdezte
-Nem. Nagyon jól megvoltunk éppen ezért nem értem ezt az egészet. Ezt hagyta az asztalomon.-nyújtottam át a levelet
-Szerinted bemenjek hozzá?-kérdeztem tőle bár én már eldöntöttem
-Figyelj, azt mondta hogy ne keresd szóval nem hiszem hogy jó ötlet lenne..-válaszolta
Nem érdekelt, hogy azt mondta ne keressem. Muszáj volt csak az okát tudnom. Az ajtó felé lépkedtem.

Liz

Hallottam ahogy valaki kopogtat a bejárati ajtón. Reménykedtem benne, hogy nem Luke lesz az, de közben tudtam, hogy más nem lehet. Hallottam ahogy beszélgetnek. 

Végig hallgattam mindent amikor is Luke elindult az ajtóm felé. Félve lépkedtem hátra. 

Nem akartam beszélni vele, csak még jobban fájna az elválás. 

Kopogás. Ajtót nem nyitottam, s hangomat visszafojtva álltam. 

-Liz.-hallottam Luke hangját

Arcom elé tettem a kezem. A könnyek folyni kezdtek. 

-Liz kérlek... beszéljük meg...-hallottam az ajtó másik oldaláról

Akaratlanul is elindultam az ajtó felé. Megérintettem a kulcsot. Hidegség járta át a testem.

 Bárcsak ne akarnám őt annyira. Csak át akartam ölelni, érezni illatát. A kulcsot elfordítottam. 

Hátrálni kezdtem. A kilincs lenyomódott s megláttam őt....

***

Új: 2 megjegyzés után!:)

28. Az élet sza*r

 

 

-Nem vagyok én olyan kegyetlen mint amilyennek mutatom magam, Liz. Csak egy dolgot akarok kérni tőled és a nyugalmad garantált.-jött közelebb

-És pedig?-kérdeztem picit még mindig félve

-Hagyd ott Luke-ot...

***

-Hogy mi van?-kérdeztem vissza 

-Azt mondtam, hogy hagyd ott Luke-ot!-mondta fogait összeszorítva

Reménykedtem benne hogy rosszul hallottam. Amikor kimondta megint, felfogtam a kérdést. 

 A gyomrom összeszorult. A szívem kalapált. Miért jó az neki ha én elhagyom Luke-ot? 

Miért boldogítja őt az ha én boldogtalan vagyok s ha Luke is az? 

-Cole én.. én nem akarom..-csordult ki egy könnycsepp

-Nem hatsz meg. Vagy otthagyod vagy a családod bánja.

Egy fényképet mutatott fel a húgomról. Honnan szerezte? Nyeltem egy nagyot. 

Nagyon szeretem a családom, nem engedhetem, hogy bántsa őket. De eközben Luke a mindenem. 

Az aki boldoggá teszi a mindennapjaimat. Az életem romokban hevert. Álltam s magam elé bámultam. 

Cole csöndben várta a válaszom. Nem tehetem kockára a családom épségét, meg kellett tennem. 

-Rendben.-mondtam ki halkan szememet lecsukva

-Jó döntés. Egy napod van rá hogy ott hagyd és figyelni foglak.-tette fel a kapucnit majd elsétált

 

Futva indultam vissza a színpad felé. Luke énekelt. Egy utolsó pillantást vetettem rá s elindultam. 

Siettem az ajtó felé. Fogtam egy taxit ami egyenesen Luke házához vitt. Sietnem kellett, mert tudtam, hogy éppen az utolsó dalt énekelték. Előkaptam a bőröndömet s gyorsasággal dobáltam bele a cuccokat. Mindenem összepakoltam s az ajtó felé indultam. Megtorpantam egy pillanatra. 

Ha így elmegyek biztos hogy megkeres.

 

 Egy papírt kotortam elő a fiókból s elkezdtem írni:

Kedves Luke, sajnálom de nem bírom tovább, elmegyek.

 Nagyon szépen kérlek, hogy ne keress engem. Ne nehezítsd meg ezt az egészet. 

Sajnálom: Liz

 

Nagyon nehéz volt leírni ezeket a szavakat. Miközben írtam szinte zokogtam. Nem érdekelt semmi, sietnem kellett. A szavak elmosódtak egy csöppet a könnyeimtől, de már nem volt időm kijavítani. Rohantam a taxi elé ami az ajtó előtt várt. Nagy gyorsasággal betettem a bőröndöt s elindultam. Lara házához vezetett az utam. Az eső is eleredt ami a legkevésbé érdekelt. Kiszálltam a járműből, a kezébe nyomtam a pénzt és az ajtó felé sétáltam. Már lassan 8 óra lehetett. Mire oda értem csaknem csurom víz voltam s gondolom a sminkem is elkenődött. Bekopogtam az ajtón s egy hangos kiáltást hallottam: -Megyek!

Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó. Meglepetten nézett engem.

-Úristen Liz mi történt? Gyere be.-tárta ki az ajtót

Bementem s Lara egy törölközőt nyomott a kezembe. Nagyjából megtöröltem magam s a sminkemet is rendbe hoztam, de nem festettem ki magam újra mert tudtam, hogy a sírástól úgy is elkenődne.

Leültem a kanapéra és a tenyerembe hajtottam a fejem. 

-Liz kérlek, mondd el mi a baj..-nézett engem kétségbeesetten

-Lara ne haragudj de nem megy.-felálltam s a régi szobámba siettem.

Az ajtót kulcsra zártam, bár tudtam, hogy Lara megérti s nem fog ezzel zaklatni. 

 

Az ágyra hajtottam fejem. Hogy tehettem ezt Luke-al? El sem tudom mondani, hogy mit éreztem akkor. A düh, a bűntudat, a félelem s a szeretet egyaránt töltötte ki szívem. 

Nem bírtam tovább. Felálltam s a bőröndömet felnyitottam. Kivettem egy kis tasakot. Belenyúltam s egy ollót húztam ki belőle. Öklömbe szorítottam a tárgyat, majd az ágyra ültem. Felhúztam a pulóverem ujját.

Az ollót élére fordítottam s a bőrömhöz érintettem. Lassan szorítva húztam lefelé. Az olló a földre hullott. Kegyetlenül fájt, de a belső fájdalom ezt is felülmúlta. A vér a padlóra cseppent egy utolsó gondolat járta át a fejemet: Az élet sza*r. Szemem lecsukódott s egy szebb világba kerültem...

***

Új: Két megjegyzés után!:)