2014. június 4., szerda

Chapter 43.

 
 Tudom hogy nem a legizgalmasabb rész, de azért remélem tetszik!:) Jó olvasást!:)
 ***

Önfeledtem beszélgettünk Harry-vel a kis szőrgombócokról miközben szegény kiscicát agyonnyomorgattuk a rengeteg simogatással. Valamiért már egyikőnk sem gondolt a kis vitánkra inkább csal élveztük hogy végre van közös témánk. Aranyos volt miközben a volt kiscicájáról beszélt s időnként vágott egy-egy grimaszt.
Nem tudtuk hogy Ash hova tűnt, de igazából nem is érdekelt. Ekkor lépett be Luke s hunyorogva nézte a kis állatot az ölemben.
-Hát ő meg honnan van?-kérdezte s végigsimította a szőrét
-Találtam.-néztem rá vigyorogva
-És...-mondatát telefonom hanga szakította félbe
-Bocsánat.-néztem rá bűnbánóan s a fülemhez emeltem a készüléket

-Szia anya!-szóltam bele jókedvűen
-Szia.-hangja némi szomorúságot sugárzott
-Kicsim, normál esetben nem kérnék ilyet tőled, de mondanom kell valamit. Kérlek utazz haza.-hangja inkább fáradtnak tűnt olyan volt mintha nem is ő lenne
-Mi történt?-kerekedett ki a szemem, mosolyom alább hagyott
-Nem telefontéma. Ha teheted az első géppel gyere. Szeretlek, szia.-mondta s egy nagy sóhaj közepette kinyomta a telefont
Ledermedt arccal emeltem el a fülemtől. Nem vesztegethettem el az időmet, rohantam az emeletre. 
Amit tegnap kipakoltam, most sikeresen visszadobáltam. 
-Liz, mi a baj?-jött utánam Luke
-Haza megyek.-mondtam
-Mi? De miért? Én csináltam valamit?-lepődött meg
-Nem Luke, de van valami otthon. Anya hívott és nem volt túl jól.-mondtam szomorúan s kezembe vettem a táskát
-Veled megyek.-jelentette ki
-Figyelj, nem fontos.-nem akartam, hogy az egész élete abból álljon ki hogy engem furikázik miondenhova
-De megyek. Nem hagyom hogy egyedül menj.-kezdett el pakolni az egyik kisebb kézi táskába
-Rendben.-nem tudtam volna meggyőzni s őszintén szólva kedvem sem volt egyedül menni


Beültünk Ash kocsijába s kivitt minket a reptérre. 
Vettünk két jegyet de a gép csak fél óra múlva szállt fel.
Az egész utat vigig idegeskedtem s fogalmam nem volt hogy mi lehet a baj..
Miért nem mondta el telefonban? Már a legrosszabbakra gondoltam.. az agyam éppen efelől keringett mikor erős ütődés ért. Landoltunk. Nagy sietséggel tolakodtunk a kijárat felé. 
Taxi. 10 perce vártunk arra a rohadt taxira de még mindig nem jött. Mikor már arra a pontra jutottam, hogy gyalog megyek, megállt előttünk a sárga autó. Este felé járt már az idő... az eső szemerkélt s a házunk elején óriási félelemmel léptem a küszöbre.
-Anya!-kiáltottam az előszobából
Luke és én bementünk a nappaliba s anya magában ült az ágyon. Meglátott, felállt s szorosan magához ölelt. Szorítása olyan volt mintha félne valamitől erős de mégis gyengéd. Elengedett s szótlanul Luke-hoz fordult akit szintén magához szorított.


-Mi történt anya?-kérdeztem kétségbeesetten miközben kezeimet tördeltem
Ajkai szóra nyílottak, de csakis egy kisebb sóhaj csúszott ki rajta. Arca s álla vonalán végiggördült egy könnycsepp. 
-Liz, én........-szava elakadt csaknem zokogott, de próbálta tartani magát


***

Úl: Vasárnap!:)

2 megjegyzés:

  1. Na jó ez szemétség volt, hogy pont a legjobb résznél hagytad abba. :P

    VálaszTörlés