Chapter 42.

 

Álom. Ez az ami már pár napja nem látogat meg éjszakánként. Gondolkozom hogy miért, de csak is egy érv jutott eszembe. Boldog vagyok. Igen. Az a személy akit szeretek, mellettem van. És érzem, hogy ő viszont szeret.
Reggel egy gyönyörű kék szempárral találkoztam össze.
-Luke, te mióta nézel?-kérdeztem még kicsit fáradt hangomon
-Régóta.-válaszolt mosolyogva
Puszit nyomott az arcomra és felült.
 Érdekes.  Amióta együtt vagyunk pólóban alszik.. azelőtt pedig mindig csak egy szál alsógatyában mászkált. Végül is logikus. De hát ő tudja.

Nagy nehezen elkészültem a reggeli teendőkkel s kimentem a nappaliba ahol már mindenki az ágyon fetrengett. Igen, kilenc fiúval együtt élni nem egy álom.
A konyhába mentem s készítettem magamnak egy tál müzlit. Egyedül ültem a konyhában.
Mikor végeztem, gondoltam kimegyek a többiekhez, de valamiért nem találtam ott őket. Az udvar felől szűrődő hangok alapján arra következtettem hogy ott vannak.
Kiballagtam a friss levegőre. Éppen Calum ugrott egy fejest a medencébe, a többiek pedig már a vízben voltak.
-Liz, gyere be a vízbe!-kiabálta Mike
Kissé megráztam a fejem, majd inkább visszamentem a házba. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt medencézni, sokkal inkább néztem volna körül a környéken. Felvettem a cipőmet és kimentem az ajtón. Egy pici ösvényt pillantottam meg amin lassan el is indultam. A madarak csicsergése s a friss erdő illata elbódított. 
Jó volt végre mindentől függetlenül szabadon sétálgatni.
Ekkor hallottam egy egészen furcsa hangot az egyik bokor felől. Rémülten ugrottam meg, majd remegő hangon beszéltem.
-Van ott valaki?
Választ nem kaptam a kérdésemre ezért lassan, kis léptekkel kezdem el haladni a növény felé.
Hideg futotta át a testemet.
Odaértem, de nem tudtam, hogy hogyan cselekedjek. 
-Van ott valaki?-tettem fel újra a kérdést
Válaszként összerezzent a bokor előttem. 
Mi vagy ki lehet ott?-kérdeztem magamtól 
Féltem is, de tudtam, hogy én minden esetben egyből a legrosszabb dologra gondolok, ezért kicsit óckodva, de a bokor mögé néztem.
Szívem felgyorsult dobogása lassabb és lágyabb lett mikor megláttam a növény alatt fekvő jószágot.
-Te meg hogy kerülsz ide?-kérdeztem képletesen a pici állatkától
Egy aranyos kis szőrgombóccal találtam magam szembe. Rémült szemeivel engem fürkészett. Mozdulni nem tudott. Ahogy láttam a lábával volt valami, az, hogy pontosan mi azt nem tudtam. Láttam rajta az ijedtséget. Biztos vagyok benne, hogyha nem fájt volna a lába, simán elszaladt volna előlem.
Lassan közelítettem felé a kézfejemet s az orra elé tettem. Picit szagolgatta a számára ismeretlen  területet s megnyalta. Kicsit felnevettem s megsimogattam a fejét.
Két kézzel nyúltam a vörös színű kiscica felé és a lábára vigyázva az ölembe vettem. 
Nem hagyhattam egy erdő közepén. Meglehetősen könnyű volt. El nem tudtam képzelni, hogy mióta nem ehetett szegény. Az ajtó elé érve vettem egy nagy levegőt hiszen nem tudtam hogy Luke mit fog szólni hozzá. Azt sem tudtam hogy vajon szereti e a macskákat. Benyitottam és a nappali felé vettem az irányt. 
Harry és Ash ültek az ágyon. Mikor meghallottak mindketten rám pillantottak. Harry-nek nagy vigyorra húzódott a szája, Ash pedig csak felhúzta egyik szemöldökét. 
Harry felállt s felém közelített.

***

Új: Szerda!:)