3. Ki ő?:)

 

Nem volt kedvem a hotelszobában ücsörögni sokáig. Gondoltam sétálok egy kicsit. Lementem a hallba, leadtam a kulcsot, s kimentem az utcára. Nem tudtam merre menjek így lefordultam balra gondolván hogy lesz ami lesz. Öt perc séta után egy parkot pillantottam meg. Átmentem az utcán s leültem egy padra. Olyan nyugodt volt az egész nem volt körülöttem senki. Jó volt egy picit elgondolkodni.

 

Egész jól éreztem magam. Csak ültem ott egyedül és senki nem zavart..... Gondolatmenetemet hangos lábdobogás zavarta meg felkaptam a fejem s egy fiút láttam aki kétségbeesettem rohan valahová. Furcsálltam a dolgot. A srác a közeli kuka mögé bújt s onnan néha kikukucskált. Nem bírtam ki, hogy ne menjek oda. Felálltam a padról, megigazítottam a ruhámat, majd elindultam a pár méterre lévő szemeteshez. A fiú felhúzott lábakkal ült a földön. Még nem vett észre. Ekkor megszólítottam.

-Khmm...-a srác hirtelen megugrott, s rám kapta a tekintetét

-Úristen.. nagyon megijesztettél..-mondta megkönnyebbülten

-Neked is Szia.-mondtam mosolyogva

-Szia.-mosolygott vissza

-És amúgy bocsi, hogy megkérdezem de... miért ülsz a földön egy kuka háta mögött?-vontam össze a szemöldököm

A fiú hirtelen kinézett a kuka mögül s gyorsan visszakapta a fejét.

-Légyszi.. tegyél úgy mintha itt sem lennék, ott jön egy ember egy fényképezővel a kezében, ha megkérdezi hogy nem láttál-e egy bizonyos Ashton-t mondd, hogy nem. Rendben?-nézett rám

-Ööö okés..-azzal arrébb sétáltam

Vissza akartam menni a padhoz de az a férfi tényleg megállított.

-Szia. Nem láttál egy fiút, aki látszólag nagyon sietett valahová?-kérdezte

-Hello. Ööö de asszem arra futott valaki..-mutattam a másik irányba

-Oh köszi..-azzal elszaladt abba az irányba amerre mutattam

Na jó ez nagyon fura volt.-gondoltam magamban Visszamentem a padhoz s leültem. 

Akkor láttam, hogy a srác feláll, körülnéz majd elindul felém.

Kicsit zavarban voltam. Lassan odaért mellém s leült. Rám nézett.

-Köszi, ez kedves volt tőled.-mondta vigyorogva

-Nincsmit.-mosolyogtam rá

-Amúgy, hogy hívnak?

-Liz vagyok.-mondtam zavartan
-Én Ashton.
-Örülök.-mosolyogtam
-És mit csinálsz itt.. egyedül?-kérdezte

-Nemrég érkeztem Chicago-ból. Kicsit ismerkedem a várossal.
-Szóval, most jársz itt először?-lepődött meg
-Igen.
-Egyedül jöttél?-kérdezte
-Igen. Tegnap volt a 18. szülinapom.. anyától kaptam a jegyeket szóval nyárra maradok.-mosolyogtam rá
-Oh akkor boldog szülinapot. Megmutassam neked a várost?
-Nem is tudom.. biztos van jobb dolgod.
-Ha le akarsz rázni mondhatnád úgy is.-röhögött
-Ja nem dehogy, csak gondoltam hogy biztos van annál jobb dolgod mint hogy engem kísérgess.
-Akkor? Rendben?
-Oké, menjünk.-adtam meg magam

Felálltunk s elindultunk.

-Nézd, az ott a Harbour Bridge.-mutatott egy híd felé
-De szép.. te egyébként itt élsz?
-Születésem óta.-nézett le rám (mivel kb fél fejjel magasabb)
-Az jó. Már régen szerettem volna eljönni ide.. csak eddig még nem volt rá lehetőségem.
-De most itt vagy.. és ez jó.-nevetett
-És az ott mi?-mutattam egy fura kinézetű épületre
-Az az operaház. De gyere velem...-fogta meg a kezem s húzott maga után

Egy cukrászda előtt álltunk meg, s be is mentünk. Ashton egy asztalhoz vezetett. Én leültem, ő pedig elment a pulthoz. Nem tudtam mit akar, mert meg sem szólalt. És még mindig nem, tudtam a választ arra, hogy miért kellett futnia. Nagyon kíváncsi voltam a történetre. Nemsokára két turmixszal a kezében tért vissza.

 

Elém tette az egyiket, majd ő is leült. 

-Még mindig nem árultad el, hogy miért kelle....-a mondatomat nem tudtam befejezni

Abban a pillanatban egy csapat lány rohant be a cukrászdába s felénk jöttek. Semmit nem értettem. Felénk tartottak és Ashton nevét kiabálták. Fogalmam nem volt hogy honnan ismerik. Olyan 10-en lehettek, de nem számoltam meg őket. Ashton felállt s a lányok szinte a nyakába ugrottak. Mindenki autogramot szeretett volna s kis cetliket nyomtak az orra alá.Mindenkinek aláírt majd az egyik lány megkérdezte, hogy csinálhat-e vele képet. Nekem elegem lett az egészből ezért felálltam és elindultam kifelé. Az egyik lány majdnem fellökött. Kimentem az ajtón. Nem nagyon érdekelt a dolog ezért úgy döntöttem, hogy visszamegyek a hotelhez. Már egy háztömbre lehettem mikor hangos lépteket s a nevemet hallottam meg. Hátra pillantottam s a felém rohanó Ashtont láttam. Nem foglalkoztam vele, így visszafordultam s tovább mentem. Tudtam, hogy még mindig utánam szalad de gondoltam, hogyha nagyon akar akkor úgy is utolér. Úgy is lett. Hamarosan lihegve állt meg mellettem.

-Sa-sajnálom.-bökte ki zihálva

-Ki vagy te?-kérdeztem zavartan

Lassan sétáltunk egymás mellett amíg visszaértünk a parkig. Leültem a padra s ő mellém. 

-Szóval? Elmondod?

-Először csak azt hittem, hogy nem ismersz fel... de aztán amikor elmondtad hogy Amerikából jöttél akkor rájöttem, hogy lehet, hogy te egyáltalán nem ismersz. 

-A lényeget légyszi..-nem voltam ideges, csak nagyon kíváncsi voltam

-Ashton Irwin vagyok az 5 Seconds Of Summer-ből. Soha nem hallottál rólunk?

Ekkor leesett. Igazából sokszor hallottam ezt a nevet a régi iskolámban. A lányok folyton róluk beszéltek de engem soha nem foglalkoztatott. Talán azért is mert sohasem avattak be engem az ilyen dolgokba. 

Kicsit haboztam.

-Azthiszem hallottam már rólatok, a régi sulimban folyton rólatok beszéltek.. de engem sosem vontak be az ilyen beszélgetésekbe... szóval csak így hallásból ismerlek titeket..
-Értem. Sajnálom, hogy nem mondtam az elején csak olyan jó volt végre egy olyan valakivel beszélni, aki nem tudja hogy ki vagyok és nincsenek előítéletei.
-Semmi baj. Megértem.-mosolyogtam rá
-Akkor nem haragszol?-lepődött meg
-Dehogy.. csak tudod eléggé kíváncsi voltam a történetre.
-Akkor.. nem megyünk vissza?-kérdezte
-Ööö hát nem nagyon szeretném ha megint így letámadnának téged szóval én inkább visszamennék a hotelba.
-Ne már. Maradj velem.-vágott kiskutya fejet, amin elnevettem magam
-Na jó, rendben.-mondtam még mindig nevetve
-Van valaki akit ismersz itt?-kérdezte
-Nem... nem ismerek senkit...
-Akkor most már igen. Gyere menjünk.-mondta vigyorogva, majd felvett egy baseball sapkát
-Hová viszel?-húztam fel a szemöldököm
-Az titok.-mondta majd megfogta a kezem, felhúzott a padról, s elindultunk

Miközben sétáltunk sokat beszélgettünk és hülyültünk. Rengeteget nevettünk. 
Körülbelül 10 percet mentünk majd megálltunk egy óriási ház előtt.

-Gyere.-húzott maga után
-Várj, ez a te házad?-néztem értetlenül
-Együtt lakunk a srácokkal. 
-Muszáj bemennem?-kérdeztem
-Nyugi, csak bemutatom nekik a megmentőmet.-vigyorgott

Végül sikerült meggyőznie s bementem..

***