2014. március 20., csütörtök

2. Utazás:)

Travel 

Reggel a vekker hangjára ugrottam ki az ágyamból. Egy pillanatra megálltam s elgondolkodtam. Ezt nem csak álmodom? Ez a valóság? Tényleg indulok Ausztráliába? De amikor megláttam az összepakolt bőröndömet rádöbbentem. Ez a valóság. Örömömben ugrálni kezdtem az ágyamon. Mikor kiugráltam magam gyorsan felvettem a tegnap kikészített ruhámat, majd kimentem reggelizni.
Cute Clothes (idwearthat) on Twitter

Anya már az asztalra készített egy szelet pirítóst és egy pohár narancslevet. 
Pár perc alatt megettem majd az órára néztem. Fél nyolcat mutatott. Gyorsan beszaladtam a bőröndömért majd felvettem a cipőmet. Anya kivitt kocsival a reptérre. Mielőtt bementem búcsút vettem anyától s még egyszer végignéztem Chicago-t. Hiszen elég sokára fogom újra látni. Bemntem az ajtón. Az óriási reptéren hemzsegtek az emberek. Odamentem a megfelelő kapuhoz, leadtam a bőröndömet, majd tovább mentem. Mire készen lettem éppen megkezdődött a beszállás. Felmutattam a jegyemet s az útlevelemet, és nyugodtan végigsétáltam a kis 'folyosón' ami a repülőig vezetett. Megkerestem a megfelelő széket s beültem a helyemre. A jegyem pont az ablakhoz szólt. Soha nem utaztam még repülőn szóval nagyon izgultam. Egy idős néni és a férje ültek mellettem akik nem beszélték a nyelvet. Tíz perc múlva hallottam a hangosbemondón azt a jellegzetes hangot: Kérem kapcsolják be az öveiket, megkezdjük a felszállást. A gyomrom görcsbe rándult. Picit féltem s egyben vártam is hogy elinduljon a gép. Körülbelül fél perc múlva őrült sebességgel indult el a gép, majd lassan elkezdett emelkedni. A hasamban valami fura bizsergető érzést véltem felfedezni. Az ablakon bámultam a lassan távolodó Chicago-t. Még mindig nehezen hittem el, hogy ezt nem álmodom. Mikor elértük a megfelelő magasságot az ablakon kinézve a gyönyörű fehér felhőket láttam amik inkább fehér vattacukorpárnáknak tűntek. Lassan elálmosodtam. A mellettem lévő néni már aludt. Lehajtottam én is a fejem s nemsokára álomba merültem. 

Arra keltem, hogy a néni a vállamat rázogatja. Lassan kinyitottam a szemem és felemeltem a fejem. A stewardess közölte velem, hogy kapcsoljam be az öveimet, mert megkezdjük a leszállást. Engedelmeskedtem neki s a gép lassacskán lejjebb s lejjebb haladt. A táj ami elém tárult valami hihetetlenül szép volt. Sydney gyönyörűbb mit hittem.

A gép hamarosan földet ért s mindenki felállt a helyéről. Elég sokan voltak szóval eltartott pár percig amíg lejutottam a gépről. Megvártam amíg a csomagom odaér a szalagon s elindultam. Megláttam egy baseball sapkás fiút (olyan 30 év körüli lehetett) aki a kezében egy táblát tartott ezzel a felirattal:  Liz Betsey

Odasétáltam hozzá. Kedvesen köszöntött engem, s mondta hogy szálljak be a kocsiba. Betette a bőröndömet a csomagtartóba s elindultunk. Körülbelül 20 percet utazhattunk mikor megálltunk. Sejtettem hogy nem egy lepukkant hotelbe fogok menni de ez még a képzeleteimet is felülmúlta. 

 

A sofőr ideadta a csomagomat elköszöntünk majd besétáltam. A recepcióshoz mentem. Elmondtam a nevemet s egy gyors ellenőrzés után megkaptam a kulcsokat. A 15. emelet kaptam szobát. Beszálltam a liftbe s elindultam felfelé. Kinyitottam az ajtót s még a szám is tátva maradt. Nem csalódtam anyában. A szoba legalább olyan jól nézett ki belülről mint kívülről.




 Letettem a csomagomat majd nagy lendülettel ugrottam az ágyra. Jó érzés volt. Ezután gondoltam felhívom anyát hogy minden rendben van és, hogy megérkeztem.

1 megjegyzés: