-Hol van?-kérdeztem
-A szobájában.-mutatott egy ajtó fel Ash
Lassan kezdtem lépkedni felé s kopogtattam....
***
-Nem kell semmi!-hallottam a rövid választ majd újra próbálkoztam
-Hagyjatok..-kiabált az ajtó mögül
-Nyiss be nyugodtan.-mondta Ash
Remegő kézzel nyúltam a kilincs felé s lenyomtam. Az ajtót csak résnyire nyitottam, s ránéztem Ashtonra aki biztatásként bólintott egyet. Beléptem a szobába. Luke az ágyon feküdt jobb kezében a rajzommal. A másik kezében a telefonja volt amit hevesen nyomkodott. Egy pillanatig álltam s néztem őt. Nem nézett fel, csak annyit mondott:
-Ash menj már ki.
Még mindig nem látott. Bátorságot vettem s megszólaltam.
-Szia..-remegő hangom a szó végére elcsuklott
Tekintete ledermedt s lassan felemelte a fejét. Szeme megakadt rajtam.
-Liz..-ugrott fel az ágyról, s a haját igazgatta, mire elillant a félelmem és mosolyra húztam a számat, hogy még ilyen helyzetben is csak azzal foglalkozik hogy hogy áll a haja..
Újra rámnézett s mosolyomat látva ő is elmosolyodott. Lassan indult el felém, a lábam pedig a földbe gyökerezett. Elém állt s szorosan magához szorított. Ölelése őszinte volt s nagyon jól esett. Úgy éreztem hogy soha nem szeretném elengedni. Nem tudom meddig lehettünk összefonódva, de lassan elengedett, s mélyen a szemembe nézett.
-Miért tűntél el?
-Én nem...-mondatomat félbeszakította
-Kerestelek..
-Tudom.
-Miért nem válaszoltál az üzeneteimre?
-Nem tudom.-néztem le a földre a szemkontaktust megszakítva
Hátralépett egyet s az ágyára ült. Utána lépkedtem s melléültem.
Remegő kézzel nyúltam a kilincs felé s lenyomtam. Az ajtót csak résnyire nyitottam, s ránéztem Ashtonra aki biztatásként bólintott egyet. Beléptem a szobába. Luke az ágyon feküdt jobb kezében a rajzommal. A másik kezében a telefonja volt amit hevesen nyomkodott. Egy pillanatig álltam s néztem őt. Nem nézett fel, csak annyit mondott:
-Ash menj már ki.
Még mindig nem látott. Bátorságot vettem s megszólaltam.
-Szia..-remegő hangom a szó végére elcsuklott
Tekintete ledermedt s lassan felemelte a fejét. Szeme megakadt rajtam.
-Liz..-ugrott fel az ágyról, s a haját igazgatta, mire elillant a félelmem és mosolyra húztam a számat, hogy még ilyen helyzetben is csak azzal foglalkozik hogy hogy áll a haja..
Újra rámnézett s mosolyomat látva ő is elmosolyodott. Lassan indult el felém, a lábam pedig a földbe gyökerezett. Elém állt s szorosan magához szorított. Ölelése őszinte volt s nagyon jól esett. Úgy éreztem hogy soha nem szeretném elengedni. Nem tudom meddig lehettünk összefonódva, de lassan elengedett, s mélyen a szemembe nézett.
-Miért tűntél el?
-Én nem...-mondatomat félbeszakította
-Kerestelek..
-Tudom.
-Miért nem válaszoltál az üzeneteimre?
-Nem tudom.-néztem le a földre a szemkontaktust megszakítva
Hátralépett egyet s az ágyára ült. Utána lépkedtem s melléültem.
-Sajnálom.-sütöttem le a szemem
-Ne sajnáld. Hisz igazad volt, nem is ismerjük egymást.
-De akkor sem kellett volna ezt csinálnom.-mondtam szomorúan
-És most miért jöttél ide?-emelte fel az állam, hogy a szemébe nézzek
-Ashton mondta, hogy nem vagy jól s eljöttem.
-Értem. Nincs kedved elmenni valahová?
-...de végül is.-mosolyogtam
-Akkor gyere.-állt fel s nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam
Kisétáltunk az ajtón. Ashton, Calum és Mike tátott szájjal néztek minket ahogy mosolyogva sétálunk végig a szobán.
Egy nyugis cukrázdánál kötöttünk ki ami az Ashtonnal való találkozásomra emlékeztetett. Leültünk egy asztalhoz majd beszélgetni kezdtünk.
-Miért.. zavart téged ennyire, hogy nem beszéltem veled?-kérdeztem kicsit félve a választól
-Nem is tudom.. tudod én... nagyon megszerettelek az együtt töltött idő után és meg szerettelek volna jobban ismerni, és fájt, hogy te ezt nem szeretnéd...
Jól esett amit mondott, az hogy megszeretett meg minden de el kellett mondanom neki, hogy hamarosan haza kell mennem. Fogalmam nem volt, hogy hogy fogja fogadni.. de nem hazudhattam neki.
-Luke, el kell mondanom valamit.
-Modd nyugodtan.-nézett rám kíváncsian
-Szóval én.... hamarosan hazautazom..holnapután indulok...-nem mertem a szemeibe nézni
-Hazautazol?-kerekedett ki a szeme-Nem lehet, hogy maradj még?
-Sajnos nem. A nyár végéig maradhattam, és igazából el kéne búcsúznunk..
-Figyelj valahogy megoldjuk, hogy maradhass...hidd el megoldjuk.-mondta zavartan
-Nem Luke.. nem lehet.-hajtottam le a fejem
-Francba..-idegesen az ütött bele az asztalba majd felállt s elrohant.
Értetlenül bámultam magam elé.. Ez most mi volt?
-Ne sajnáld. Hisz igazad volt, nem is ismerjük egymást.
-De akkor sem kellett volna ezt csinálnom.-mondtam szomorúan
-És most miért jöttél ide?-emelte fel az állam, hogy a szemébe nézzek
-Ashton mondta, hogy nem vagy jól s eljöttem.
-Értem. Nincs kedved elmenni valahová?
-...de végül is.-mosolyogtam
-Akkor gyere.-állt fel s nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam
Kisétáltunk az ajtón. Ashton, Calum és Mike tátott szájjal néztek minket ahogy mosolyogva sétálunk végig a szobán.
Egy nyugis cukrázdánál kötöttünk ki ami az Ashtonnal való találkozásomra emlékeztetett. Leültünk egy asztalhoz majd beszélgetni kezdtünk.
-Miért.. zavart téged ennyire, hogy nem beszéltem veled?-kérdeztem kicsit félve a választól
-Nem is tudom.. tudod én... nagyon megszerettelek az együtt töltött idő után és meg szerettelek volna jobban ismerni, és fájt, hogy te ezt nem szeretnéd...
Jól esett amit mondott, az hogy megszeretett meg minden de el kellett mondanom neki, hogy hamarosan haza kell mennem. Fogalmam nem volt, hogy hogy fogja fogadni.. de nem hazudhattam neki.
-Luke, el kell mondanom valamit.
-Modd nyugodtan.-nézett rám kíváncsian
-Szóval én.... hamarosan hazautazom..holnapután indulok...-nem mertem a szemeibe nézni
-Hazautazol?-kerekedett ki a szeme-Nem lehet, hogy maradj még?
-Sajnos nem. A nyár végéig maradhattam, és igazából el kéne búcsúznunk..
-Figyelj valahogy megoldjuk, hogy maradhass...hidd el megoldjuk.-mondta zavartan
-Nem Luke.. nem lehet.-hajtottam le a fejem
-Francba..-idegesen az ütött bele az asztalba majd felállt s elrohant.
Értetlenül bámultam magam elé.. Ez most mi volt?
***
Bocsi kicsit rövid lett! De holnap folytatom:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése