Kinyitottam a szemem s el sem hittem.. itthon vagyok. Örültem s egyben boldogtalan is voltam. Annyira jól éreztem magam Ausztráliában. Talán egyszer visszamegyek.-elmosolyodtam
A gép megállt s a tömeg kezdett eloszlani a lejáratnál. Utoljára hagytam el a járművet. Csöndesen kullogtam a repülőtér kijárata felé. Anya nem tudott róla, hogy itthon vagyok, így hívtam egy taxit. Nem kellett sokáig várni rá. Betettem a csomagom elmondtam a címet s elindultunk. Csodálkozva figyeltem Chicago kivilágított utcáit. Régen nem láttam már. A taxi a házunk előtt állt meg. Kivettem a csomagom, kifizettem s elindultam a ház felé. A csendes utcán csak egy árva bőrönd nyikorgása hallatszott. Az ajtó előtt állva mély lélegzetet vettem, majd benyitottam. Sötétség lepte el az előszobát.
Sehol senki. A nappaliba kullogtam s a bekapcsolt tévé előtti kanapén ülő anyát pillantottam meg.
-Anya.-szóltam halkan
Hirtelen hátrakapta a fejét s rám nézett.
-Kicsim.-állt fel a kanapéról s felém futott
Hosszas ölelés után elváltunk egymástól.
-Hogyhogy itthon vagy?-nézett rám kíváncsian
-Meg akartalak lepni.-erőltettem egy mosolyt
-Hát sikerült.-mondta nevetve-Gyere csak ülj le.-fogta meg a kezem s húzott a kanapéhoz
-Mesélj milyen volt?-kérdezte izgatottan
Bár semmi kedvem nem volt beszélgetni nem tehettem meg anyával hogy nem beszélek vele. Gyorsan elmeséltem a Lara-val kialakult barátságomat, s hogy milyen helyeket látogattam meg.Luke-ról s a bandáról nem mondtam semmit. Nem tartottam lényegesnek hiszen úgy gondoltam hogy úgysem fogom őket látni többet.
-Anya, én most elmegyek aludni mert elég fáradt vagyok.-álltam fel a kanapéról
-Rendben kicsim. Pihenj csak. Jó éjt.-adott egy puszit
A bőröndömet megfogva sétáltam el a lépcsőfeljárón szobámig. Jó volt újra látni. Bedőltem az ágyamba s hamar elaludtam.
***
Másnap reggel fáradtan keltem ki az ágyból. Elvégeztem a reggeli teendőket, majd felöltöztem.
A szobámba finom illatok szűrődtek be. Leszaladtam a lépcsőn s a konyha felé vettem az irányt. Anya egy éppen egy tányér palacsintát tett az asztalra.
-Jó reggelt.-köszöntem, egy erőltetett mosollyal
-Neked is. Csináltam reggelit, gyere egyél,-mondta kedvesen anya
Leültem az asztalhoz s a tányéromra tettem egyet. Nem volt nagy étvágyam de nem akartam anyát megbántani.
-Köszön szépen.-álltam fel miután megettem egyet
-Nem eszel még?-kérdezte anya
-Nem kérek már köszönöm.-mondtam
Úgy döntöttem hogy ma keresek egy állást, Nem ülhetek itthon egész életemben. Felvettem a cipőmet s indultam volna.
-Mész valahová?-kérdezte anya
-Gondoltam keresek valami állást.-válaszoltam
-Az jó ötlet menj csak.
Kiléptem az ajtón s elindultam a zsúfolt utcán. Bejártam szinte az összes üzletet, de sehol nem kaptam munkát. Mikor már kellően elfáradtam, leültem egy padra a park szélén. Jó volt kicsit pihenni. Ekkor megpillantottam egy lányt. Ő volt az. Az osztályomból. Ő keserítette meg az életem. Amikor csak tehette cikizett s nem foglalkozott az érzéseimmel. Egyedül sétált a járdán. Egyszer csak rám szegezte tekintetét. Először csodálkozást fedeztem fel az arcán aztán elmosolyodott s felém közeledett. Fogalmam nem volt mit akar. Talán megint bántani?
-Szia Lizey.-becézett kényesen
Lesepergette a padot majd leült mellém.
Értetlenül néztem rá.
-Na már meg sem ismersz?-nevetett
-Szia Taylor.-mondtam egyhangúan
-Jajj ne legyél már ilyen..mi lenne ha elfelejtenénk az elmúlt négy évet és barátnők lennénk?-kérdezte nyálasan s közben a haját tekergette
Erre nem akartam válaszolni. Képtelen lettem volna ezek után barátkozni vele. És mitől lett ennyire kedves?
-Hallom voltál Ausztráliában.-mondta kedvesen(?)
-Igen ott voltam.-mondtam még mindig egyhangúan
-És milyen volt?-kérdezte
-Nagyon jó volt.-eresztettem egy enyhe mosolyt
-Képzeld. Láttam a twittered. Te komolyan találkoztál Luke Hemmings-el?-kérdezte izgatottan
Most esett le. Hát innen fúj a szél.. Nagyon jól tudtam hogy bele van habarodva. A barátnőivel mindig róla beszéltek csak én akkor még nem tudtam hogy ki ő.
-Igen.. találkoztam.
-Úristen. És élőben is olyan helyes?-vigyorgott
Nem tudtam megszólalni.
-És fogtok még talizni?-halmozott el újabb kérdéssel
-Nem tudom.-hajtottam le a fejem
-Értem. Amúgy mit keresel itt?-kérdezte még mindig normál hangnemben
Nem értettem, hogy miért olyan kedves velem. Azért mert találkoztam Luke-al? Nem tudom.
-Munkát voltam keresni., de nem jártam sikerrel.-mondtam szomorúan
-Úúú én tudok neked ajánlani. Én is ott dolgozom. Gyere.-ráncigált fel a padról
Öt percet sétáltunk amíg egy ruhabolt elé értünk.
-Én itt dolgozom. Gyere bemutatlak a főnöknek. Úgy is keres még egy eladót.
Odavezetett egy ajtóhoz majd bekopogott. Egy rekedt női hang szűrődött ki.
Taylor benyitott s húzott magával engem is.
-Jó napot.-köszöntem
-Jó napot főnök. Ő itt Liz. Nagyon szeretném ha velünk dolgozna.-mondta hízelgően
-Helló Liz. Szóval. Van valami tapasztalatod?
Mire megszólaltam volna Taylor válaszolt.
-Nem még nincs neki de én megtanítom mindenre.
-Hmm rendben Taylo akkor mától a te felelősséged. Felveszlek.-mondta vigyorogva a nő
-Köszönjüük.-húzott ki az irodából.
-Szóval holnap kezdesz, és legyél itt 7-re.-mondta Taylor majd elviharzott
Annak örültem, hogy van állásom de hogy mi fog ebből kisülni az még nem tudom. Taylor kedvesebb mint volt. Remélem ilyen is marad. Elindultam haza.
Jókedvűen közöltem anyával, hogy van munkám. Este fáradtan dőltem az ágyamba. Beállítottam az ébresztőmet s álomba merültem. Elalvás előtt egy valaki járt az eszemben.....Luke..
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése