10. Mi történik velem?

 

Reggel az ébresztőm hangos sípolására keltem. Kidugtam a fejem a takaró alól s fáradtan másztam ki az ágyból. Az órára néztem. Fél hetet mutatott. A még mindig nyárias idő miatt magamra kaptam egy lenge öltözéket s a tükörhöz kullogtam. Kifésültem kócos hajamat majd feltettem egy enyhe sminket s lementem a konyhába. Anya még nem kelt fel, így készítettem gyorsan egy szendvicset s megettem.

10 percem maradt beérni. Kiléptem a csendes utcára s elindultam. Szinte csak egyedül voltam. Egy lélek sem mászkál ilyen korán.. Pontosan hét órára értem a bolthoz. Benyitottam az ajtón s az idegesen ide-oda mászkáló Taylort pillantottam meg.

-Hát itt vagy.. késtél.-mondta dühösen

Az órámra néztem. Hét óra egy percet mutatott.

-7 óra 1 perc van...-néztem rá értetlenül

-1 perc ide vagy oda késtél. Menj igazítsd meg a ruhákat aztán mosd fel a padlót.-utasított

 Azt hittem hogy ezek után kedves lesz, de úgy látom, hogy nagyot tévedtem. Nem volt kedvem a veszekedéshez, úgy sem az én műfajom. Összehajtottam a széttúrt ruhákat, majd megfogtam a felmosót. Mikor végeztem kifulladva ültem le az egyik székre. Taylor abban a pillanatban érkezett meg.

-Kész vagy?-kérdezte fellengzősen

-Igen.

-Akkor állj be a kasszába. Kinyitunk.-sétált a táblához s az 'open' feliratot hajtotta kívülre.

Megint csak engedelmeskedtem neki hiszen egy vitából úgy is én kerülnék ki vesztesen.

Lassan megérkezett az első vásárló. Két cipővel jött a pénztárhoz. Sikeresen teljesítettem a rám szabott feladatot s büszke is voltam magamra. Nem volt nagy forgalom ezért nyugodtan leülhettem. Előkaptam a telefonom. Lara nevét ütöttem be s a hívás gombra kattintottam.

-Liz de jó hogy hívsz! Hogy vagy?-szólt bele 

-Szia. Megvagyok. Éppen dolgozom. És te hogy vagy? Mi van veled?

-Nagyon unatkozom mióta nem vagy itt. És képzeld ki keresett..-mondta izgatottan

-Ki?-kérdeztem vissza

-Luke itt volt nálam itt nálam érted? Majdnem elolvadtam... de téged keresett.. mondtam hogy hazautaztál.. mondhatni.. nem volt boldog.

-Mi-miért? Mit mondott?

-Amint kimondtam, hogy  hazautaztál.. egyszerűen elfutott, nagyon ideges volt.

-Nem tudod hová ment?

-Fogalmam sincs viszont elejtett egy papírt. Rá volt írva a neved és asszem a címed de itt hagyta.
Még beszélgettünk pár percig. Elmondtam neki az új munkám, s hogy ki is az a Taylor..

*

-Liz. Dolgozz nem azért vettek fel hogy telefonálj!-vágott bele beszélgetésünkbe Taylor

*

 -Figyelj Lara beszélünk még később oké?

-Rendben menj csak. Jó munkát. Szia.

-Szia.

Kinyomtam a telefont s becsúsztattam a zsebembe.
A munkaidőm 2 óráig tartott. Háromnegyed kettő volt már s alig járt valaki a boltban.
Taylor kijött a raktárhelyiségből s leült mellém.
-Nem voltak ma túl sokan..
-Nem...-mondtam unottan
-És mesélj milyen volt Sydney? Luke-al hogy találkoztál?
-Megmentettem Ashtont egy lesifotóstól aztán ő mutatott be neki.-mosolyodtam el a szép emléken
-Ashtonnal is találkoztál?-csodálkozott
-Luke-al, Calum-al, Mike-al és Ashtonnal is.-mosolyogtam rá bár nem viszonozta
-Hmm érdekes.. és hol készült a kép amin Luke-al vagy?-már nem volt olyan kedves mint a beszélgetésünk elején
-Egy liftben. 
-Az meg hogy? Mit csináltál vele egy liftben?-kérdezte lenézően
-Elkísért a szállodáig s beragadtunk több mint 5 órát ott töltöttünk..-bámultam a földet
-Aha.. és ezeket mikor találtad ki?-húzta fel a szemöldökét
-Mit?-csodálkoztam el rajta
-Ezt a kis sztorit.. azt várod hogy bevegyem?
-Nekem mindegy, hogy elhiszed-e vagy nem.. de az a lényeg, hogy én tudom mi történt és nem érdekel a véleményed.-álltam ki most először magamért, s felálltam.
Gúnyosan nevetett egyet majd visszavonult a aktárhelyiségbe. 
10 perc volt még zárásig.  Nagyon unatkoztam egyedül. Ekkor lépett be az ajtón egy fiú. Az arcát nem láttam. mert baseball sapka és kapucni volt a fején. 
-Jó napot. Segíthetek valamiben?-álltam fel
A fiú elindult felém, nem tudtam mit akar. Nagyon féltem. 
-Liz..-suttogott
-Honnan tudod a nevem?-kérdeztem kétségbeesetten
Ekkor levette a sapkáját. A szemem kikerekedett, a lábam a földbe gyökerezett s nem tudtam megszólalni.
-T-tte hogy kerülsz ide?-dadogtam össze vissza
-Hozzád jöttem.-mosolyodott el
-De.. hogy és miért?
-Nem búcsúztál el tőlem.
-Talán mert elrohantál.-közöltem vele szemrehányóan
-Sajnálom. Nagyon kiborultam. Tényleg sajnálom..-láttam a szemében hogy bántja a dolog
-Semmi baj csak nem értem, miért jöttél utánam..
-Én sem tudom.. amikor a barátnőd közölte velem hogy hazajöttél én egyszerűen csak jöttem és valahogy itt kötöttem ki... látni akartalak.-nézett rám csillogó kék szemeivel. Rájöttem, hogy a szemei... a szemibe, nem szabad, nem szabad belenéznem, mert egyszerűen elveszek bennük. Annyira gyönyörűek..
-Mindjárt lejár a munkaidőm.-mondtam zavartan s a kezeit fürkésztem amit a pulton pihentetett
*
-Lizzey én elmente... úristen.... Luke?-dermedt le Taylor
Luke elvigyorodott a látványtól s köszönt neki.
-Szia.-vigyorgott rá
Taylor még mindig ott állt tátott szájjal s a szemeit egyszer rám, egyszer Luke-ra szegezte.
-Luke.. mehetünk?-mosolyogtam rá kedvesen
-Menjünk.-mondta csodálkozva
Felvettem a még reggel a fogason felejtett farmerdzsekimet majd elindultam az ajtó felé. Luke szorosan mellettem jött. Mielőtt kimentem volna gúnyos pillantást vetettem Taylorra, amit egy sóhajtással viszonzott.

-Hol alszol?-kérdeztem Luke-ot
-Majd kiveszek egy hotelszobát.-mosolygott rám
-Jöhetsz nálunk is.-csúszott ki a számon teljesen véletlenül, amiért elszégyelltem magam
-Nem szeretnék zavarni.-mondta
-Nem zavarnál, és legalább nem kéne fizetned a szállásért.
-Rendben de csak ha tényleg nem zavarok.-mondta mosolygósan
-És honnan tudtad, hogy itt dolgozok?-kérdeztem kíváncsian
-Felhívtam Lara-t akinek persze már beszámoltál róla.
-Ügyes..-nevettem
-És kivel élsz?-kérdezte
-Anyámmal és a húgommal.-válaszoltam 
-Hány éves a húgod? Csak mert tudod....
-Nyugi még csak 5 éves..mondtam nevetve

Odaértünk a házunk elé, s az anya kocsiját pillantottam meg. Hazajött..-gondoltam magamban

-Gyere.-engedtem előre
-Anyaa megjöttem!-kiáltottam be
Lehúztuk a cipőnket s elindultunk a nappali felé. El és anya valami mesét néztek a tévében. 

-Anya..-szólítottam meg, mire hátranézett
Csodálkozó arccal állt fel.
-Jó napot.-köszönt illedelmesen Luke
-Anya ő itt Luke, Ausztráliából jött utánam.-mutattam be
-Örvendek.-mondta anya mosolygósan s rámkacsintott egyet
Értetlenül néztem rá.
-Maradhatna itt, hogy ne kelljen szállodába mennie?
-Persze nyugodtan maradhatsz.-mondta anya

-El gyere.-szóltam a húgomhoz aki gyorsan odafutott hozzám
-Ő itt Luke. Most itt fog lakni egy ideig.
-Szia.-ölelte meg
IGen a húgom elég közvetlen személyiség. 
Ismerkedés után felvezettem Luke-ot a szobámba. Mivel nincs vendégszobánk egy szobában, egy ágyon kell nyomorognunk. 

-Ez lenne a szobám. Nincs vendégszobánk szóval itt kell aludnod. Nem gond?-kérdeztem
-Nem dehogy. Jó lesz.-mondta aranyosan, s féloldalas mosolyra húzta a száját
-Merre találom a fürdőszobát?
-Folyosó végén jobbra. Amíg bent vagy én lemegyek.
-Rendben.-kiabált mivel már úton volt a zuhanyzó felé

Lelépkedtem a lépcsőn s anya mellé ültem. 

-Ki ez a fiú?-mosolygott rám
-Csak egy barát.-mondtam
-Ühümm..-nevette el magát anya
-Anya ő... egy hogy is mondjam. Ő egy világhírű énekes.. van egy bandája amit a világ minden táján ismernek.-nyögtem ki végre
-És akkor te hogy barátkoztál vele össze?
-Majd elmesélem, de most felmegyek.-álltam fel
-Várj, de te és ő akkor..
-Jajj anya csak barátok vagyunk..-forgattam meg a szemem
-Szerintem szeret téged.-szólalt meg El
-Jajj El...
Nem tudom, hogy ezt El honnan veszi. Én Luke-ot amióta ismerem még nem gondoltam rá úgy.. De még is. lehet hogy érzek valamit iránta.. ha jobban belegondolok. A gyomrom liftezik amikor meglátom, ha a szemeibe nézek elveszel bennük... mi történik velem?