-És miért akartál ennyire elkísérni?-kérdeztem mosolyogva
-Csak nem akartam, hogy egyedül menj és úgy sincs más dolgom.-nevetett
-Értem.-mondtam lehangoltan, hisz nem erre a válaszra számítottam. Hogy mire? Magam sem tudom, és azt sem, hogy miért szomorított el ennyire ez a válasz.
-És, hogy volt ez az egész Ashtonnal?-kérdezte
-A találkozásunk?
-Igen.
-Úgy ahogy Ashton elmesélte. Ennyi volt.
-Itt élsz?-kaptam egy újabb kérdést
-Nem. Ma jöttem ide és most járok itt először.-rámosolyogtam, amit viszonzott
-Honnan jöttél?
-Chicago-ból. Már régen szerettem volna eljönni ide. Ez volt a szülinapi ajándékom.
Közben megérkeztünk a hotel elé.Szerencsére senki nem támadott le minket út közben, aminek kifejezetten örültem. A recepcióhoz sétáltam, s elkértem a kulcsomat. Luke persze mindenhova követett. Beszálltunk a liftbe s megnyomtam a 15. gombot. Csöndben figyeltem a kijelzőt ami az emeleteket mutatta. 9...10...11... abban a pillanatban a lámpák egyszerre kezdtek vibrálni, a lift egy hatalmasat rezzent, aztán megálltunk. Félelmemben nem tudtam mit csináljak. Semmit nem láttunk.
-Luke..-suttogtam
-Itt vagyok.-érintette meg a vállam
-Én félek... mi történt?-szinte remegett a hangom
-Nem tudom. Nyugi nem lesz semmi baj.-ölelt meg
Bár nem láttam semmit, nagyon jól esett ez az ölelés. Nagyon féltem. Finom illatát magamba szívtam. Nem akartam elengedni, de muszáj volt. Lassan eltávolodott tőlem. Én a lift ajtaján lecsúszva ültem le a földre. Éreztem ahogy ő is leült mellém. Ekkor jutott eszembe...
-A telefonom..a zsebemben van.-csúsztattam ki gyorsan
-Tényleg az enyém is.
Luke elővette felállt s a gombokhoz sietett. Megvilágította, majd megnyomta a vészgombot.
Ekkor már én is ott álltam mellette. Csöndben bámultuk a hangszórót, ami hamarosan meg is szólalt.
"Kérem őrizzék meg nyugalmukat, a lift javítása akár órákig is eltarthat."
Kikerekedett a szemem. Órákig.. a liftben. De a gondolat hogy Luke is itt van megnyugtatott.
-Ezt nem hiszem el.. órákig be leszünk zárva egy liftbe?-tettem fel a költői kérdést
-Nagyon úgy tűnik.-mondta Luke
-Nem tudnád felhívni a többieket? Csakhogy ne aggódjanak?
-De, megpróbálom..-vette elő a telefonját megint
A füléhez tette s várt.
-Na?-néztem rá kíváncsian
-Nincs térerő..
-Ez nem lehet igaz...
-Semmi baj a liftet megcsinálják és legalább nem vagyunk egyedül.-próbált felvidítani
-Ezzel nem segítesz.-csúsztam le a földre majd ő utánam.
-Hé ...van nálam gumicukor...-világította meg a kis csomagot a telefonnal majd vágott egy hülye grimaszt
-Oh Luke..-nevettem el magam
-Végre nevetsz. Meglátod nem lesz olyan kín szenvedés.-mondta vigyorogva
Kibontotta a kis csomagot majd elkezdtük enni. Közben Luke kitalálta hogy a sötétben próbáljuk meg egymás szájába dobni a kis édességet. Mivel amúgy sem volt más lehetőség és legalább szórakozunk így belementem. Persze soha nem találtunk bele egymás szájába. De ezen csak nevetni tudtunk.
Lassan a gumicukor is elfogyott.
-Luke, hány óra van?-kérdeztem fáradtan
-Fél 8 múlt.. elég régóta bent vagyunk.
-Álmos vagyok..-mondtam ásítva
-Nem örökítjük meg ezt a pillanatot?
-Ezt hogy érted?-húztam fel a szemöldököm
-Csináljunk képeket.-húzta elő a telóját
-Úgy sincs jobb dolgunk.. mondhatnék nemet?-nevettem el magam
Még mindig a liftpadlón ültünk. Odabújtam Luke-hoz s csináltunk egy teljesen normál mosolygós képet.
-Most vágj hülye fejet.-szólt Luke
Mivel eléggé fel voltam pörögve engedelmeskedtem neki. Kicsit be bandzsítottam ő pedig csücsörített.
Nem mondom de gyönyörű képek lettek. Csináltunk körülbelül 20 képet de szerintem egy sem lett normális.
-Luke én azt hiszem hogy el fogok aludni.-mondtam kómásan.
-Gyere bújj ide én is álmos vagyok.
Lábát felhúzva feküdt a padló, ráhajtottam a fejem a mellkasára ő pedig egyik kezével átkarolt.
Lassacskán elaludtam. Nem tudom meddig nem voltam magamnál, de egy nagy rezzenésre és hirtelen fényre ébredtem fel. Gyorsan felugrottunk mindketten.
-Azt hiszem elindultunk.-mondta Luke
-Hány óra van?-kérdeztem
-Kilenc óra múlt tíz perccel.-halottam a meglepő választ
A lift elindult s a földszinten kötöttünk ki. Az ajtó kinyílt és a hotel személyzete fogadott minket. Elnézést kértek a kellemetlenségért majd elmentek. Ránéztem a mellettem álló fiúra.
-Én biztos nem szállok be megint ebbe.-mutattam a lift felé
-Akkor menjünk lépcsőn.-mondta nyugodtan
-Luke.. a 15. emeleten van a szobám.
-Van más választásunk?-kérdezte
-Nincs.-sóhajtottam
Elindultunk a lépcső felé de ő megtorpant.
-Nekem haza kéne mennem.-mondta zavartan
-Kérlek ne menj.-csúszott ki a számon hirtelen
Az arcát nézve nagyon meglepődött.
-Szeretnéd ha itt maradnék veled?-nézett rám
-I-igen.-válaszoltam
-Akkor menjünk.-indult fel a lépcsőn
Mire felértünk már a lábam sem éreztem de szerintem Luke sem. Bementünk a szobába s fáradtan dőltem le az ágyba, mellém pedig Luke. A vállára hajtottam a fejem s elaludtam.
***
Luke szemszöge
Bevallom én nagyon élveztem a liftben töltött pár órát. Amikor kimehettünk liftből s Liz kérte, hogy maradjak vele, a szívem majd kiugrott a helyéről. Nem számítottam rá, hogy ilyesmire kér.
Először kicsit zárkózottnak láttam de bezárva töltött idő alatt nagyon felszabadult. És nagyon tetszett ez az énje(is).
A lépcsőn felérve az ágyra dőltünk. Liz rámhajtotta a fejét s elaludt. Én gyorsan írtam egy sms-t a fiúknak aztán átkaroltam Liz-t és én is elaludtam.
A srácoknak csak ennyit írtam: "Sajnálom, majd holnap mesélünk."
Nahyoon imadoob a blogood
VálaszTörlés