32. A "randi"

  Bocsánat a sok késésért, de megírtam!:) Remélem tetszik!:);) xx

Lázasan készülődtem a mindössze 10 perc múlva kezdődő randira. Kicsit féltem, hogy rá fog jönni Ash tervére, de bíztam benne, hogy nem leszek olyan rossz színész.
Felkaptam magamra egy fehér hosszú ujjú "music" feliratú felsőt s egy farmer nadrágot. Hajamat kiengedtem s tettem fel egy alapsminket. Próbáltam úgy kinézni, mint akit nem viselt meg ez az egész. Ash a nappaliban várt. Mikor készen voltam, kimentem s Aston a táskámba tette a diktafont. Indulnom kellett különben elkések.

-Figyelj, ne hozd fel rögtön a témát, tegyél úgy, mintha csak azért akarnál vele találkozni, mert bejön. Beszélgess vele egy kicsit aztán valahogy tereld a beszélgetést arra az estére.-adott gyors tanácsot Aston az ajtóban-Menni fog?

-Azt hiszem. Köszönöm, hogy segítesz.-sóhajtottam, majd elindultam

Nem volt messze a kávézó. Miközben sétáltam a gondolataim csak Luke-on jártak. Vajon mit érezhetett amikor azt mondtam, hogy nem szeretem? Mit csinálhat most? Hol van most? Elfelejtett már?
Ezek a kérdések nem hagytak nyugodni. Észre sem vettem hogy már a Starbucks ajtajánál állok. Félve nyitottam be, majd körülnéztem. Megláttam az elégedetten vigyorgó Cole-t amint egy asztalnál ült. Egy erőltetett mosoly húzódott a számra s oda sétáltam.

-Szia.-ültem le
-Szia.-vigyorgott tovább-Már kértem neked.-mondta kis szünet után
-Rendben. Köszönöm.-eresztettem kisebb mosolyt
-Zavarban vagy?-nézett rám széles mosollyal
-Mi? Nem dehogy.-vágtam rá
-Oké, és miért akartál találkozni?-kérdezte
-Hát.. csak.. nem tudom. Csak úgy..-fogalmam sem volt mit válaszoljak neki végül is nem mondhattam az igazat

Ahhoz képest, hogy miket tett velem nagyon nagyon jól elbeszélgettem vele. Mi több, néha egész jól elnevetgéltünk.
Egyszerűen már nem volt szívem felvenni, ahogy kimondja. 
Gondolataim, csak azon jártak, hogy mit kéne cselekednem.. 
Visszagondoltam a sok félelemre amiket ő okozott.. már tudtam, hogy a terv szerint kell haladnom. Meg kellett tennem Luke-ért.

-Megígéred, hogy többet nem teszed ezt velem?-kérdeztem kicsit félve
-Mármint mit?-húzta fel az orrát
-Például nem lősz le többet..-haraptam a számba
-Nem lőlek le többet.-mosolygott-Csak azért tettem mert nem bírtam elviselni azt, ahogyan visszautasítottál.-mondta

Megvolt a bizonyítékom s lassan esteledett. Volt indokom arra hogy haza menjek.

-Figyelj, azt hiszem nekem most mennek kell, későre jár..-álltam fel
-Várj! Nem alszol nálam?-vigyorgott
-Talán majd máskor.-ejtettem egy kisebb mosolyt
-Most eljössz velem..-beszélt fogait összeszorítva
-Cole..-ijedtem meg

Gyorsan tolta magát hátrébb s felállt. Megfogta a kezem s elkezdett rángatni.  Megszólalni sem tudtam a merevségtől. Kiértünk az utcára s megpróbált betolni egy fekete, s9tétített ablakú járműbe. Teljes erővel kapálóztam, de nem mentem semmire. 
-Nyughass!-kaptam a választ tiltakozásomra
Abban a pillanatban fogtam magam s teljes erővel lefejeltem. Lassan elengedte a karom s a földre zuhant. Sajgó fejemmel kezdtem el rohanni a lakás felé ami csak pár épületnyire volt. Fél szemmel hátra pillantottam s megláttam a magához térő Cole-t. Még nem állt fel, de láttam ahogyan próbálkozik a dologgal.
Futottam ahogy a lábam bírta.Mikor már majdnem a ház előtt jártam, ismét hátranéztem s megláttam őt. Utánam szaladt és pedig beleütköztem valakibe. 
-Liz, már aggódtam érted.-hallottam a férfi hangot
-Ash, Cole mindjárt ideér...

Felkapta fejét s ő is meglátta a néhány méterre, felénk futó fiút.

-Megvan a bizonyíték?-kérdezte gyorsan
-I-igen..-válaszoltam zavartan
-Menj be, gyorsan.. csukd magatokra az ajtót.-utasított
-Dehát.. te..
-Ne foglalkozz velem, én elintézem ezt a rohadékot. Igyekezz!

Nem akartam, de ott kellett hagynom Ash-t. Féltettem őt nagyon... Még láttam ahogyan a dühöngő Cole megáll Ashton előtt s azután teljes képszakadás.......