29. Választ a kérdéseimre!

 

Luke szemszöge:

A koncert eszméletlenül jól sikerült. Mikor a színpad mögé vonultunk sehol nem találtam Liz-t. 
A srácok megnyugtattak, hogy talán csak mosdóba ment. Nekünk sietni kellett a dedikálásra ezért nem tudtam tovább várni. 2 órát ültünk a székeken, de ez nekünk egyáltalán nem megterhelő hiszen nagyon  szeretjük a rajongóinkat.
Mikor végeztünk, visszamentünk az öltözőkhöz. Ekkor már nagyon ideges voltam. 
Liz sehol sem volt s még a telefonját sem vette fel. A srácok is kezdtek aggódni. Végül nehezen, de rávettek, hogy induljunk el haza. Egész úton csak azon gondolkoztam, hogy mi történhetett. Beléptünk a házba. Körülnéztem, de Liz-nek nyoma sem volt. A szobám felé vettem az irányt. Az volt az utolsó reményem. Sajnos csalódnom kellett. Senkit nem találtam a helyiségben. Éppen indultam volna ki a szobából, amikor megtorpantam. A bőrönd nem volt a helyén, s az íróasztalomon egy lapot pillantottam meg. Félve sétáltam oda s felemeltem. Amit olvastam, nem hittem el. Nem hittem el azt, hogy csak úgy itt hagyott. 
Hiszen éreztem minden egyes érintésén, hogy szeret. A lapon lévő könnycseppek is erről árulkodtak. 
Mi történhetett? Nem gondoltam, hogy ez fog történni. Miért ne keressem? Nem értem. Miért tette ezt velem? Az ágyra roskadtam. Vissza tartottam könnyeim, hiszen a fiúk nem sírnak.... vagy még is? 
Liz itt hagyott. Miért nem beszélte meg velem a dolgokat? Abban a pillanatban csak arra vágytam, hogy kérdéseimre választ adjon valaki. Érezni akartam édes illatát, puha ajkát, szerető ölelését.
 Hiányzott, nagyon. 

Liz szemszöge

Reggel erős fájdalomra keltem. Lassan felültem az ágyon. A karomra pillantottam.

 Eszembe jutott minden, amit tegnap tettem. Szörnyű volt még belegondolni is abba, hogy többet nem találkozhatok Luke-al. A párnám s a takaróm egyaránt csurom vér volt. Az órára néztem ami pontosan 7 órát mutatott. A telefonomat a kezembe vettem. 30 nem fogadott hívásom volt egy személytől.

 Kikapcsoltam a készüléket, mert nem akartam hogy Luke megtaláljon. 

Felálltam az ágyamról s az ajtó felé lépkedtem. Lassan kinyitottam és a konyhába mentem. Kivettem egy poharat a szekrényből, engedtem bele egy kis vizet s megittam. Lara még nem kelt fel ami nem is volt baj, hiszen úgy sem beszélhetek neki a történtekről.

 Letettem a poharat s visszamentem a szobába. 

Luke

 Egész éjszaka nem aludtam. Csak Liz járt az eszemben és az, hogy mi oka lehetett arra hogy ezt tegye..
Minden megfordult a fejemben. Fél nyolc volt, mikor lementem a nappaliba. A többiek még aludtak, kimerítette őket a tegnapi koncert. Persze engem is, de nem tudtam volna lehunyni a szemem. 
Csak vártam egész éjszaka s számtalanszor elképzeltem ahogy Liz egyszer csak betoppan. 
De nem történt meg. Nem tudtam, hogy hol keressem. Akkor jutott eszembe Lara. Felhúztam a cipőmet s a kocsimba ültem. Lara háza felé siettem. Az sem érdekelt, hogy megbüntethetnek gyorshajtásért, csak mentem amilyen gyorsan csak tudtam. Szerencsém volt, hogy nem találkoztam össze egy rendőrrel sem. Leparkoltam a lakás előtt. Felrohantam a lépcsőn s bekopogtam. Halk lépteket hallottam, majd kinyílt az ajtó. Lara állt előttem pizsamában, teljesen kómás fejjel.

-Szia.-köszönt
-Szia. Bemehetek?-kérdeztem mire kitárta az ajtót

-Ha Liz-t keresed, akkor jó helyen jársz.-mondta nyugodtan
-Mi? Itt van?-döbbentem le
-Igen, a szobájában van.-válaszolt
-Hogy került ide? Nem mondott semmit?-hadartam
-Olyan 8 óra körül érhetett ide csurom víz volt és sírt. Adtam neki egy törölközőt , de amikor megkérdeztem mi történt, nem mondott semmit, csak berohant a szobájába. Ha jól tudom azóta bent van.-mondta szomorúan-Te nem tudsz semmit? Nem vesztetek össze?-kérdezte
-Nem. Nagyon jól megvoltunk éppen ezért nem értem ezt az egészet. Ezt hagyta az asztalomon.-nyújtottam át a levelet
-Szerinted bemenjek hozzá?-kérdeztem tőle bár én már eldöntöttem
-Figyelj, azt mondta hogy ne keresd szóval nem hiszem hogy jó ötlet lenne..-válaszolta
Nem érdekelt, hogy azt mondta ne keressem. Muszáj volt csak az okát tudnom. Az ajtó felé lépkedtem.

Liz

Hallottam ahogy valaki kopogtat a bejárati ajtón. Reménykedtem benne, hogy nem Luke lesz az, de közben tudtam, hogy más nem lehet. Hallottam ahogy beszélgetnek. 

Végig hallgattam mindent amikor is Luke elindult az ajtóm felé. Félve lépkedtem hátra. 

Nem akartam beszélni vele, csak még jobban fájna az elválás. 

Kopogás. Ajtót nem nyitottam, s hangomat visszafojtva álltam. 

-Liz.-hallottam Luke hangját

Arcom elé tettem a kezem. A könnyek folyni kezdtek. 

-Liz kérlek... beszéljük meg...-hallottam az ajtó másik oldaláról

Akaratlanul is elindultam az ajtó felé. Megérintettem a kulcsot. Hidegség járta át a testem.

 Bárcsak ne akarnám őt annyira. Csak át akartam ölelni, érezni illatát. A kulcsot elfordítottam. 

Hátrálni kezdtem. A kilincs lenyomódott s megláttam őt....

***

Új: 2 megjegyzés után!:)