34.Érzések

 Remélem egy picit sikerült kárpótolni titeket a sok késérért a mai három(!) új résszel!:);) xx

 

Sötétség.. két napja ő a legjobb barátom. Bezárkózva élek az elsötétített szobámban s minden elektronikai eszközt kikapcsolva egész nap csak gondolkozom. Soha nem fog nekem megbocsájtani az a személy akit a világon a legjobban szeretek. Az bántott  még, amikor esténként a vezetékes telefonon keresztül anya "szemébe" hazudtam. Nem vártam, hogy Luke egyből a nyakamba ugrik, de rosszul esett az, hogy nem keresett. Ash-ről sem hallottam már egy ideje. Lara próbál velem szóra jutni, de neki sem engedek. Inkább csak ülök a csendben. Nincs más mellettem csak a jó öreg olló.. hogy vagdosom-e magam? Nos igen, megint kezdem.. hiába, hiába fogadtam meg azt, hogy többet nem teszek ilyet.. nem sikerült betartani.
Nehéz az élet. Néha azt hiszem, hogy már én sem tudom ki vagyok. Jó lenne egy olyan világban élni amit annak idején megálmodtam. Sajnos lehetetlen. Az emberek sosem változnak meg. Mindig ugyan olyanok maradnak. Vagy rosszabbak. Ki tudja mit hoznak még az évek? 
A szívem már darabokban az élemnek semmi értelme.. ezek a gondolatok járták át újra és újra az agyamat.
De cselekedni nem merek. Gyáva vagyok. Csak az olló s egy kendő amivel újra s újra elállítom a vérzést. 
Igen. 
Miért a ló? Ha akkor engem talál el a golyó akkor talán már egy szebb világban lennék. Néha már azt kívánom, hogy bárcsak ez történt volna.  De a sors nem így hozta. Úgy látszik, van még dolgom a földön.
Csak rá kell jönnöm, hogy mi az. Meg kell találnom a helyes utat. Néha azon kapom magam hogy bármire nézek, csak ő jut eszembe.. A ceruzám.. amikor meglátta a rajzaimat. Az olló.. amikor hazudtam neki. Az égbolt.. a gyönyörű szemei. 
Bárcsak mellettem lenne. Oly régen éreztem már védelmező szorítását.
Az érzések mások és mások de amikor lehúzom a redőnyt s becsukom az ajtót, nem látok semmit.
De valakit még is látok. A szemeim előtt akkor is az ő képe rajzolódik ki...