27. Kétségbe esve

 

"Nem tudtam mit csináljak itt van Liam aki nagyon kedves meg minden, de mégsem veszélyeztethetem a családom és a barátaim életét. Választanom kellett.."

-Tényleg nincs semmi Liam..-próbáltam hazudni
-Liz, látom rajtad.. nem tudsz átverni!-mondta komoly hangon
-Nem mondhatom el, Liam érted?-megtörtem
-Nem értelek. Mi történt?-vágott értetlen arcot
-Kérlek Liam, menj el..-hajtottam le a fejem
-Én csak segíteni akartam, de rendben.Elmegyek.-azzal felállt s kisétált az ajtón

Nagyon rosszul éreztem magam. Liam annyira kedves én pedig megbántottam. De azt tudtam, hogy nem tehettem mást. Ha elmondom, ki tudja mit csinál az az őrült. Tudom, hogy figyel engem. Érzem. Minden egyes percben arra gondolok, hogy itt van valahol a közelemben és csal arra vár, hogy megtörjek..
Reménykedtem benne, hogy másnap hazaengednek. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy az ajtót bámulom. Órák teltek el mióta Liam elment de senki nem jött. Harry sem és Luke sem. Unatkoztam, nem tudtam elkerülni, hogy a gondolataim ne azon az álmon járjanak. Mi van ha ez ez jel volt? Mi van ha tényleg fog történni valami? Csak ezen agyaltam. Ekkor lépett be Luke. 
-Szia édes.-nyomott egy puszit az arcomra 
-Szia.-csikartam ki magamból egy mosolyt
-Hogy vagy?-kérdezte
-Megvagyok.-húztam el a számat
-Figyelj.. hogyha holnap kiengednek, lenne kedved jönni a koncertre?-mosolyodott el
-Igen.. persze.
-Rendben, akkor beszélek majd az orvossal. Egyébként volt bent Harry?
-Nem. Miért?-nem értettem miért kérdezi
-Mióta történt ez az egész úgy néz rám mint valami leprásra. Ha én ott vagyok egy szobában ő oda nem jön, ha én bemegyek valahova ő kijön. Nem értem mi baja.. de mindegy is..
Csak én tudhattam, hogy mi történt Harry-vel. Nem szerettem volna megbántani, de ki kellett mondanom neki az igazságot. Luke sokáig bent volt velem. Este felé indult el a kórházból. Néhány óra alatt amíg itt volt nem gondoltam másra, csak arra, hogy mellette boldog vagyok. Amikor elment vele együtt távozott a jó kedvem is. Újra előtört a félelem. 
 Nem kaptam újabb üzenetet sem. A párnát ölelve fordultam be. Bekapcsoltam a zenét a telefonomon s pár perc múlva valahogy elnyomott az álom.

***

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Nagy nehezen felültem a kórházi ágyon s felvettem.

-Szia Liz, mindjárt bent vagyok beszéltem az orvossal.-szólt bele az ismerős hang..Luke

-Szia és mit mondott?-érdeklődtem

-Mindjárt elvégeznek rajtad egy-két vizsgálatot és ha minden rendben haza jöhetsz.-hangján hallottam hogy mosolyog

-Rendben.-mondtam

Ekkor jött be az orvos két nővérrel az oldalán.

-Figyelj nekem akkor most mennem kell, szia.-nyomtam ki a készüléket

A doktor a vizsgálóba vitt. Alig tölthettem ott egy fél órát máris kimehettem. A kórteremben kellett várnom az eredményeket. Mire vissza értem a szobába Luke már a széken ült.

-Szia.-köszöntem neki

Hátranézett, majd ő is felállt.

-Szia.-csókolt meg

-Megvoltak a vizsgálatok?-kérdezte 

-Igen, azt hiszem minden rendben, de még várnom kell az eredményekre. Mióta ülsz itt?

-Olyan 15 perce.-válaszolta

Még beszélgettünk pár percet, de az ajtó nyitódása szakított félbe minket. Az orvos jött be egy lappal a kezében. 

Közölte, hogy minden rendben. Örültem, hogy hazamehetek, de annak viszont nem, hogy így jobban a közelembe fog tudni férkőzni az az őrült. Összepakoltam a cuccaimat némi segítséggel, majd elindultunk a kocsi felé. Szótlanul utaztunk egészen a házig. Kiszálltunk a járműből, majd kézenfogva sétáltunk be. 

-Sziasztok.-köszöntem a srácoknak akik éppen a tv-t nézték

Meglepődve fordultak meg, majd mind felálltak. Mindannyian megöleltek. Aranyosak voltak, de egy valakit nem láttam. 

-Harry hol van?-kérdeztem

-Felment a szobájába. Egyébként egy ideje nincs jól.-mondta Zayn

Sejtettem, hogy mire érti azt hogy 'nincs jól'. Elnézést kértem a többiektől, majd felmentem a lépcsőn. 

Harry ajtaja zárva volt. Lassan nyúltam a kilincshez. Vettem egy nagy levegőt mielőtt benyitottam. 

-Szia Harry.-szólaltam meg

Háttal ült nekem. Megfordult s felállt. Olyan volt mint aki egy hete nem fürdött. Furcsa volt az egész szituáció. Lassan, komor arccal lépegetett felém, majd szorosan megölelt. 

-Hogy vagy?-engedett el

-Rendben vagyok.-válaszoltam mosolyogva-És te?

-Én.. kevésbé vagyok jó passzban.-válaszolta

-Harry ugye tudod hogy ma koncertetek lesz?-kérdeztem értetlenül

-Tudom.

-És nem szeretnéd kicsit rendbe szedni magad előtte?-húztam fel a szemöldököm

-Nincs nagy kedvem.-húzta kisebb mosolyra a száját

-A kedvemért.-mosolyogtam rá

-Rendben, megyek.-mondta majd a fürdő felé vette az irányt

Én lementem a fiúkhoz akik a kanapén ülve beszélgettek. Csatlakoztam hozzájuk, bár egyáltalán nem figyeltem rájuk.

Eltelt az a pár óra szabadidő s a koncert vészesen közeledett. A fiúk persze későn kezdtek el készülődni így össze vissza kapkodtak. A koncert előtt 2 órával sikerült az arénába érkeznünk. 

A srácok elkészültek s a rajongók is sikítozva kiabáltak a One Direction után. Én a háttérből néztem a koncertet. Eszméletlen jó volt. Pont olyan amilyennek még anno képzeltem. Csak egy valamit nem számítottam bele. Az üzenetet. Éppen a koncert kellős közepén jártak a srácok amikor is egy újabb érkezett. 

Az eddigieknél is rosszabb.

Szeretnéd hogy békén hagyjalak Liz? Gyere hátra a takarító szertárba, most! C'

Féltem de meg kellett tennem annak érdekében hogy békében éljek. Az épület óriási volt. A raktár egy elhagyatott részén volt ahová a színpadi zene csak egy picit hallatszott el. Az ajtó előtt álltam s szinte reszkettem a félelemtől, mikor megszólított valaki.

-Szia.

A hang irányába fordítottam fejem. Egy kapucnis fiú állt előttem.

-Szia.-nyeltem egyet

Levette a fejéről s látvány egyáltalán nem lepett meg. Cole állt előttem szemtől szemben. 

-Tudtad, hogy én vagyok igaz?-kérdezte teljesen normálisan amit nem értettem

-Igen sejtettem.-néztem a szemébe

-Nem vagyok én olyan kegyetlen mint amilyennek mutatom magam, Liz. Csak egy dolgot akarok kérni tőled és a nyugalmad garantált.-jött közelebb

-És pedig?-kérdeztem picit még mindig félve

-Hagyd ott Luke-ot...

***

Új: 2 megjegyzés után!:)