Másnap lassan nyitottam ki a szememet. Oldalamra fordultam s szám mosolyra húzódott. Ott feküdt mellettem ő, az az ember akit a legjobban szeretek. Az érzés felülmúlhatatlan. Próbáltam észrevétlenül kibújni mellőle, ami sikerült. Csöndben nyitottam ki az ajtót és a nappali felé vettem az irányt.
Nagy meglepetésemre még senki sem volt ott. A falon díszelgő órára néztem s kikerekedett a szemem. Hajnali 5 órát mutatott. Talán a stressztől lehet ez a korán kelés..-gondoltam magamban
A konyhába sétáltam s egy csésze kávét toltam be a mikróba.
Bekapcsoltam a tévét és a a forró pohárral a kezemben ültem le. Végre találtam egy normális zenecsatornát s a klipet nézve kortyoltam bele a kávémba. Imádom ezt a dalt. Mindig jó kedvem lesz tőle.
Mikor lenyeltem utolsó kortyot, elégedetten tettem le a csészét az asztalra. Elővettem a telefonomat s a twitterre mentem. Meglepően bámultam mikor megláttam, hogy a követőim száma megint jó pár ezerrel gyarapodott. Ekkor hallottam meg a hangszóróból egy dalt. Egyszerűen imádom a One Direction-nek ezt a számát. Beleélve magam dúdoltam s közben a Facebook-ot böngésztem.
-Jó vagy.-hallottam egy hangot
A telefonom hirtelen kiesett a kezemből s a padlóra hullott. Fejemet felkaptam s a falhoz támaszkodó Harry-t pillantottam meg. Egy gúnyos pillantást vetettem felé s a telefonért nyúltam.
A dalnak már vége volt ő pedig elégedetten ült le mellém.
-Megijesztettél.-mondtam s kikapcsoltam a tv-t
-Nem akartam.
-Miért vagy fent ilyen korán?-kérdeztem kíváncsian
-Tudod... már napok óta nem tudok aludni.-válaszolt
-Miért?
-Csak te jársz a fejemben.. és az hogy tudom hogy te mást szeretsz, lelomboz..
Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam, hogy mi lenne a megfelelő válasz erre a kijelentésre. Pár percig csönd volt, aztán megszólalt..
-Örülök, hogy kibékültél Luke-al.-mondta visszafojtott levegővel
-Tudom, hogy nem örülsz neki és azt is, hogy ellenséges vagy vele.. miért csinálod ezt?
-Gondolkozz egy kicsit el rajta, hogy vajon miért.. remélem nem kell megerőltetned magad.-mondta, majd felállt s felsétált a lépcsőn
Nem értem ezt a fiút.
Luke szobája felé vettem az irányt s benyitottam. Szemei csukva voltak. Halkan odalopóztam s melléfeküdtem.
Arcát fürkésztem. Annyira tökéletes. Ujjaimmal végigsimítottam arca körvonalát. Lassan kinyílt a szeme s elmosolyodott.
-Jó reggelt.-fogta meg a kezem
-Neked is.-mosolyogtam
-Hány óra van?-kérdezte
Az éjjeliszekrényre néztem.
-Fél hét van. Sajnálom hogy felébresztettelek.-mondtam
-Semmi baj.-válaszolt s közben a hajamba túrt
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni, vagy ilyesmi, van egy kis erdei házunk..-vetette fel az ötletet
-Jó ötlet. Kettesben?-kérdeztem
-Igen.-válaszolta s felült az ágyon
Én is felálltam s lementünk a lépcsőn. A nappaliban már Mike-al találtuk magunkat szemben.
Köszöntöttük s leültünk mellé a kanapéra.
-Liz, akkor ma délután elindulunk, addig pakolj be.-mondta Luke
-Rendben.-válaszoltam
-Hová mentek?-kérdezte Mike
-Kirándulni meg ilyenek, az erdei házba.
-Király én is mennék.-vágott kiskutya fejet
-Mike, mi kettesben szeretnénk menni.-mondta Luke
-Hé miről volt szó? Megyünk kirándulni? Zsír.-jött be Calum
-Nem.-szólalt meg Luke
Megesett rajtuk a szívem ezért egy rosszalló pillantást vetettem Luke felé.
Gondolom nem érthette.
-Figyelj Luke engem nem zavarnak. Nyugodtan jöhettek.-szólaltam meg
-Látod Luke? Senkit nem zavarnánk. Szólok a többieknek.-mondta Calum és felszaladt az emeletre
Mike kiment a konyhába mi pedig egyedül maradtunk.
-Ezt nem így terveztük.-sóhajtott Luke
-Semmi baj.-Jól el leszünk.-mondtam s elindultam összepakolni
-Megijesztettél.-mondtam s kikapcsoltam a tv-t
-Nem akartam.
-Miért vagy fent ilyen korán?-kérdeztem kíváncsian
-Tudod... már napok óta nem tudok aludni.-válaszolt
-Miért?
-Csak te jársz a fejemben.. és az hogy tudom hogy te mást szeretsz, lelomboz..
Nem tudtam megszólalni. Nem tudtam, hogy mi lenne a megfelelő válasz erre a kijelentésre. Pár percig csönd volt, aztán megszólalt..
-Örülök, hogy kibékültél Luke-al.-mondta visszafojtott levegővel
-Tudom, hogy nem örülsz neki és azt is, hogy ellenséges vagy vele.. miért csinálod ezt?
-Gondolkozz egy kicsit el rajta, hogy vajon miért.. remélem nem kell megerőltetned magad.-mondta, majd felállt s felsétált a lépcsőn
Nem értem ezt a fiút.
Luke szobája felé vettem az irányt s benyitottam. Szemei csukva voltak. Halkan odalopóztam s melléfeküdtem.
Arcát fürkésztem. Annyira tökéletes. Ujjaimmal végigsimítottam arca körvonalát. Lassan kinyílt a szeme s elmosolyodott.
-Jó reggelt.-fogta meg a kezem
-Neked is.-mosolyogtam
-Hány óra van?-kérdezte
Az éjjeliszekrényre néztem.
-Fél hét van. Sajnálom hogy felébresztettelek.-mondtam
-Semmi baj.-válaszolt s közben a hajamba túrt
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kirándulni, vagy ilyesmi, van egy kis erdei házunk..-vetette fel az ötletet
-Jó ötlet. Kettesben?-kérdeztem
-Igen.-válaszolta s felült az ágyon
Én is felálltam s lementünk a lépcsőn. A nappaliban már Mike-al találtuk magunkat szemben.
Köszöntöttük s leültünk mellé a kanapéra.
-Liz, akkor ma délután elindulunk, addig pakolj be.-mondta Luke
-Rendben.-válaszoltam
-Hová mentek?-kérdezte Mike
-Kirándulni meg ilyenek, az erdei házba.
-Király én is mennék.-vágott kiskutya fejet
-Mike, mi kettesben szeretnénk menni.-mondta Luke
-Hé miről volt szó? Megyünk kirándulni? Zsír.-jött be Calum
-Nem.-szólalt meg Luke
Megesett rajtuk a szívem ezért egy rosszalló pillantást vetettem Luke felé.
Gondolom nem érthette.
-Figyelj Luke engem nem zavarnak. Nyugodtan jöhettek.-szólaltam meg
-Látod Luke? Senkit nem zavarnánk. Szólok a többieknek.-mondta Calum és felszaladt az emeletre
Mike kiment a konyhába mi pedig egyedül maradtunk.
-Ezt nem így terveztük.-sóhajtott Luke
-Semmi baj.-Jól el leszünk.-mondtam s elindultam összepakolni
köviiit : D
VálaszTörlés