2014. április 27., vasárnap

23.Hope

 Tumblr

A kórházba érve az ott dolgozók felkapták a hordágyat s az épületbe vitték. 
mentem utánuk míg egy kórteremhez nem értünk. Be akartam menni.. de sajnos nem lehetett. Idegesen ültem a széken s az eredményt vártam. Iszonyat rossz volt ott ülni tudatlanul. Csak abban reménykedtem, hogy nem lett semmi komoly baj.Egy fél órája ültem ott mikor eszembe jutott Lara. 
Tudnia kell hisz' ő a legjobb barátnője. Gyorsan tárcsáztam a számát s a hívás gombra nyomtam. Beszámoltam neki a történtekről ő pedig ijedten nyomta ki a telefont azzal a zárószóval hogy siet. 
Utána Mike-ot hívtam aki szintén azt mondta hogy hamarosan itt lesz. Csak ültem és vártam... 
Csaknem 10 perc múlva érkezett Lara aki futva jött hozzám.
-Luke, van már valami eredmény?-ült le mellém lihegve
-Nincs.-hajtottam le a fejem
-Ez szörnyű.-mondta könnyes szemekkel
-És mindez az én hibám.-mondtam csaknem én is sírva
-Luke dehogy.. te csak örömet akartál neki szerezni, ne mondj ilyeneket.
-Ha nem térek le arról az ösvényről, talán nem történik meg ez az egész...
-Luke, ez nem a te hibád hidd el. Csak azért történt meg mert a vadász nem törvényesen járt ott.-érintette meg a vállam
-Még is bűntudatom van..-válaszoltam
-És a ló? Vele mi van?
-Teljesen elfelejtettem. Talán hívjuk fel az állat mentőket.. hátha tudnak még segíteni rajta.-vetettem fel az ötletet
Lara helyeselt s egyből tárcsázni kezdte a számot. 
Bejelentette az esetet s letette a mobilt. Ekkor érkezett meg Mike, de nem egyedül... Harry jött mellette.
-Sziasztok.-köszöntem nekik lesütött fejjel
-Hogy van Liz?-kérdezte Mike
-Semmit nem tudunk róla. Már háromnegyed órája bent vannak.-válaszoltam
-Miért nem tudsz vigyázni Luke?-emelte fel a hangját Harry
Egyáltalán nem értettem a kirohanását és azt sem hogy miért emeli fel a hangját velem szemben. 
-Harry nyugodj meg.-állította le Mike
Vett egy nagy levegőt, majd leült.
Ebben a pillanatban lépett ki az orvos. Felálltam a helyemről s kíváncsian néztem rá, ahogyan a többiek is.
-Doktor úr, hogy van Liz?-kérdeztem félve
-Most már minden rendben van nyugodjanak meg, rendbe fog jönni.-tájékoztatott
-És megsérült valamije?-kérdezte Harry
-Egy kisebb koponya alapi töréssel és agyrázkódással megúszta, de a jobb keze eltört. 
De ezek nem maradandó sérülések. Pár hét és meggyógyul. Ne aggódjanak. Viszont nekem mennem kell. Viszlát...
-Várjon!-állítottam meg-Bemehetünk hozzá?-kérdeztem reménykedve
-Még nem ébredt fel, de hamarosan kijön a nővér és tájékoztatja magukat.-mondta, majd elment
-Basszus.-hallottam Harry hangját
A nővér akkor lépett ki az ajtón.
-Bemehetünk?-rohantam le a kérdéssel
-A beteg még nem ébredt fel, kérem egyszerre csak egy ember menjen be, 
nem szeretnénk ha a beteg nem pihenné ki magát s komplikációk lépnének fel.-felelte s ő is elment
 
Nem túl kedvesek.. de nem érdekelt. Halkan nyitottam be a kórterembe s amint megláttam eszméletlen testét már-már a sírás kerülgetett. Mellé ültem s megfogtam a kezét. Fejem lehajtottam s csak ennyit mondtam: -Sajnálom Liz..-ekkor egy könnycsepp gördült végig az arcomon
Néhány percig fürkésztem az arcát. Még is annyira.. annyira gyönyörű volt. Nagy nehezen álltam fel mellőle s vetettem rá egy utolsó pillantást, majd kimentem. 
-Be szeretnétek menni?-kérdeztem a többieket, akik nemleges választ adtak 
Azért, mert nem bírták volna a látványt.. igazából nem értettem őket. 
-Luke.. haza kéne menni. Holnap reggel visszajövünk.-mondta Mike
-Menjetek nyugodtan. Én maradok.-válaszoltam neki
-Pihenned kell.-szólalt meg Lara
-Itt is tudok pihenni.. menjetek.
Nem szerettem volna egyedül hagyni. Még ha egy ajtó el is választ miket.. nem érdekelt csak vele legyek. Miért nem velem történt? Miért pont vele? Ő annyira jó ember.. a bűntudat egyre jobban felemésztett. 
Idő közben a többiek elmentek. A kávé automatához lépkedtem. 
Visszaültem a székre a forró itallal s szomorúan kortyoltam bele. 
Teltek az órák s én egyre rosszabbul voltam. Egyre jobban magamat okoltam a történtekért. 
Hajnali egy óra volt már. Senki nem mászkált a sötét folyosókon. Én még mindig éberen ültem s bámultam magam elé. Álmos nem voltam. Felemésztett a szomorúság s a düh. 
Dühös voltam. Dühös arra a férfira. Miért tette?Valószínűleg soha nem fogják megtalálni a tettest. 
Hamarosan világosodni kezdett. Az órámra néztem ami 6-ot mutatott. 
Egy cseppet sem aludtam s még akkor sem voltam fáradt. A gondolataim felemésztettek. 
Hiányzott az ölelése, a csókja, minden apró kis mozzanata. Nem bírtam ki, hogy ne menjek be. 
Lassan nyitottam ki az ajtót, s az ágya melletti székre ültem. Szőke haja elterült a párnán, szemei csukva voltak. Kezeit szorítottam. 
-Liz, sajnálom..-tört elő belőlem megint
A földet bámultam.. szeretem őt, mindennél jobban. Nem tudom, mi lenne velem nélküle. 
-L-Luke..-hallottam meg a gyenge suttogó hangot
A fejem felkaptam. Szemei kinyitódtak. Kezemet megszorította....


 ***


Új: Egy megjegyzés után!:)

3 megjegyzés:

  1. most találtam a blogod és egyszerűen imádom! :D gyorsan írok is hogy minél elöbb fönt legyen a következő :) <3

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm:)<3 És holnap délután/este felé fent lesz a kövi :3xx

    VálaszTörlés