14.Fear

Lementünk a nappaliba. Köszöntünk anyáéknak, majd leültünk a tv elé. Luke úgy csinált mintha semmi sem történt volna köztünk. Kicsit rosszul esett, de ha jobban belegondoltam én sem akartam még elmondani anyának.
-Liz!-kiáltott anya a konyhából
Felálltam s odamentem hozzá.
-Igen?-néztem kérdően
-Elmennél a boltba? Estére vacsoravendégeket várunk, és főznöm kell valamit.-nyújtott felém egy listát
-Kik jönnek?-kérdeztem
-A főnököm és a családja szóval le kell nyűgöznöm őket.-mosolygott
-És nekem is itt kell lennem?-reménykedtem, hogy nem
-Még jó. Sőt Luke-nak is. Szóval indulhatnál mert elég sok minden van felírva.
Kisebb szájhúzogatással kimentem a konyhából s Luke-hoz vettem az irányt.
-Luke.. eljössz velem a boltba?-mutattam fel a hosszú listát
Meglepődtem, hogy egyből beleegyezett, s el is indultunk. Ismét taxiba ültünk s a bevásárlóközpontig utaztunk. Nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Kínos csönd uralkodott.
Kiszálltunk a kocsiból Luke kifizette s besétáltunk az óriási áruházba.
A cédulára néztem. S az első polchoz sétálunk.
-A francba..-szólalt meg Luke
-Mi a baj?-lepődtem meg
-A sapkám, a taxiban maradt. Észre fognak venni.
-Mindegy. Kibírok néhány rajongót.-sóhajtottam
Sétáltunk a sorok között. A kosár tele volt, s a cetlit nézve már mindent megvettünk. Luke-ot senki nem támadta le, bár nem is voltak olyan fiatalok.  A kasszánál kifizettünk mindent s haza indultunk.
Becipeltük az óriási táskákat, s letettük az asztalra. 3 óra elmúlt már s a vendégeket 5-re vártuk. Amíg anya a vacsorát készítette, én felsétáltam a szobámba. Persze Luke jött utánam. Lefeküdtem az ágyamra s a kezembe vettem a telefonom. Felnéztem twitterre s megdöbbenve néztem a rólam és Luke-ról készült képeket. Ma készülhettek amikor vásároltunk. Nem értem. Ha nem jött oda senki ki fotózhatott? Az üzeneteimről már nem is beszélek.
-Luke, láttad mi megy twitteren?-mutattam felé a képeket
-Most néztem meg, de nem érdekel. Higgyenek azt amit akarnak. Nem igaz?-mosolyodott el
-Luke ez így nem jó. Több mint 100 üzenetem van és mind rajongótól.. de várj felolvasok egyet:

"Nem tudom ki vagy, és mit akarsz.. de egyáltalán nem illesz Luke-hoz szóval leszállhatnál róla. xx"

-És ez még csak az enyhébbik. Én nem akarom, hogy a rajongóid miattam utáljanak érted?-temettem arcom a tenyerembe
-Liz.. nekik is el kell fogadniuk. És nem utál mindenki.-mutatta felém a telefonját amin az üzenetei voltak, tényleg rengetegen kívántak sok boldogságot és írtak kedves dolgokat
 Jól esett, hogy Luke így kiáll mellettem, de valahogy mégis bántott ez az egész..
-Csináljunk egy új képet.-vette a kezébe újra a telefonját
-Szerintem ez nem jó ötlet..-húztam el a szám
-Szerintem meg jó ötlet. Mosolyt!-mondta majd feltartotta a telefont s megnyomta a gombot
Kénytelen voltam jó képet vágni ehhez az egészhez. Nem szerettem volna még jobban megutáltatni magam Luke rajongóival. Luke egyből feltette a képet twitterre, amihez perceken belül jöttek a kommentek. Lassan eltelt ez a két óra s készülődni kezdtünk a vacsorához. Anya megterített, mi pedig kicsit rendbe szedtük magunkat. Anya megkért, hogy most kivételesen vegyünk fel valami elegánsabb ruhát. Egy rózsaszín koktélruha mellett döntöttem, s ki is vonultam a fürdőszobába.
Megigazítottam a sminkem, kiengedtem a hajam s felvettem a ruhámat.

 

Luke-al egyszerre indultunk le a lépcsőn.

Rajta egy fekete csőnadrág és egy fehér felső volt. Amint leértünk a csengő megszólalt.

Anya az ajtóhoz rohant, s kinyitotta. Egy idősebb férfi, egy középkorú hölgy s egy 18 év körüli fiú lépett be az ajtón. Kisebb bemutatkozás után leültünk az asztalhoz. Velem szemben  anya főnökének a fia foglalt helyet. Már tudtam, hogy Cole-nak hívják. Kicsit idegesített, hogy a vacsora közben szinte egyszer sem vette le rólam a szemét. Az evés befejeztével a nappaliba vonultunk. Miután nem bírtam tovább az különböző üzleti ügyek megbeszélésének hallgatását, elnézést kértem, s felvonultam a szobámba. Nem tudom, Luke miért nem jött velem. Nem hiszem, hogy érdekelné anyám üzleti ügyei, de ki tudja. Az ágyamra ültem s bekapcsoltam a tv-t. Ekkor kopogást hallottam. Gondoltam Luke az szóval csak kiáltottam egyet, hogy jöhet. De tévedtem. Cole sétált be önelégült fejjel a szobámba. 

-Te meg mit akarsz itt?-vontam össze a szemöldököm

-Anyád mondta, hogy jöjjek fel. Eléggé untam a beszélgetést.-mosolyodott el

-Rendben.-kapcsoltam át egy másik adóra

-Leülhetek?

-Persze nyugodtan.-mondtam

Leült mellém s a tévét kezdte bámulni.

-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg

-Mondd.-mondtam unottan

-Az a csávó lent.. nem egy énekes? 

Meglepett a kérdése.. nem gondoltam volna hogy ismeri őket.

Kis habozás után válaszoltam.

-...de a 5 Seconds Of Summer énekese.-mosolyodtam el

-Akkor onnan volt ismerős. Húgom egész nap ezt a szart hallgatja.

Igaz, hogy még nem hallgattam meg egy számukat sem, de akkor is rosszul esett, hogy ez a tahó semmibe veszi Luke-ot.

-Szart? Miért te jobban énekelsz? Mutasd..-húztam fel a szemöldököm

-Jól van...-felült az ágyon felém fordult s énekelni kezdett

-She looks so perfect standing there
In my American Apparel underwear
And I know now, that I'm so down
Your lipstick stain is a work of art
I've got your name tattooed in an arrow heart
And I know now, that I'm so down...

Elég lesz?-nevetett

Nem tudtam megszólalni. Cole-nak nagyon jó hangja van, bár úgy gondoltam, hogy nem szabad ezt a tudtára adnom.

-Elég.-mondtam unottan

-Milyen volt?-kérdezte

-Elment.-mondtam majd kikapcsoltam tv-t

-Tudom, hogy tetszett.-mosolygott

Ekkor egy tenyeret éreztem a combomon.

-Te meg mi a francot csinálsz?-vettem el a kezét

-Jajj Liz ne tedd már az ártatlant.. láttam, hogy hogy nézel rám..-vigyorgott rám

-Takarodj ki a szobámból! Most!-kiabáltam

Felállt az ágyról s közelebb jött hozzám. A derekamat fogdosta.

-Te mit képzelsz magadról?-vágtam pofon

-Ezt még megbánod!-mondta majd kisétált az ajtómon

A kulcsot elfordítottam, majd hátráltam. Nem értem.

Miért mondta azt, hogy ezt még megbánom? Megrémültem.