Reggel halkan léptem ki a szobám ajtaján, s a fürdőszoba felé vettem az irányt. Felöltöztem feltettem egy kis sminket s felfogtam a hajam.
A nappaliba indultam, de a lépcső alsó fokán megtorpantam. Taylor hangját hallottam.
-És tudod Luke, Lizt mindenki utálja. A suliban sem szerette senki.. mindig egyedül volt. Igazából most is utálja mindenki. De engem.. mindenki szeret..-kuncogott-Gondolom te is szeretsz?-hallottam a meglepő kédést
Luke hangját nem hallottam. Ekkor lett elegem az egészből s kiléptem a fal mögül. Nem hittem a szememnek. Luke és Taylor körülbelül két centire voltak egymástól.
-Ti meg mi a francot csináltok?-kiabáltam
Luke meglátott s ellökte magától Taylort. A lány hátra esett.
-Liz én...
-Luke nem érdekel...-mondtam, majd kirohantam a szobából
Egyenesen a bejárati ajtó felé mentem. Gyorsan felhúztam a cipőmet s kimentem az ajtón. A szemem könnybe lábadt. A házunktól 5 percre van egy tó ahová sokat szoktam járni. Ha rossz kedvem van vagy csak magányra vágyom, mindig oda megyek. Most is oda futottam. A partnál megálltam s a földre roskadtam. Sírtam.. annyira amennyire csak tudtam. Közben gondolkodtam.. miért teszi ezt velem? Tegnap miért csókolt meg ha nem érez irántam semmit? Miért kínoz engem? Én beleszerettem... s tudtam, hogy ez lesz. Tudtam hogy össze fogja törni a szívem. Fájt s majd bele őrültem a tudatba, hogy ott hagytam őket.. kettesben. Tudtam hogy az érzés nem kölcsönös. Éreztem az elején, hogy nem szabad beleszeretnem. Kezdtem elhinni, hogy ő is viszont szeret. Ahogy átölelt, ahogy rám mosolygott.... nem tudom. Bíztam benne, de ő visszaélt ezzel. Miért jött egyáltalán utánam? Ha nem jön ide.. akkor talán nem történik ez.. Persze, könnyebb őt okolni a saját hibámért. Miért kellenék én neki? Soha nem kellettem s nem is fogok... Csak megsajnált... De abban a pillanatban ráeszméltem.. erősnek kell lennem, legalábbis annak kell mutatnom magam, hogy lássa.. nem fáj. Pedig nagyon is. Letöröltem a könnyeim s határozott lépésekkel indultam haza. Amilyen magabiztosan elindultam legalább annyira bátortalanul értem az ajtó elé. Erőt vettem magamon, majd bementem. Taylornak már nyoma sem volt. Luke az ágyon ült arcát a tenyerébe temetve.
-Elment a kis barátnőd?-kérdeztem gúnyosan, s a szobámba siettem
Bementem, majd kulcsra zártam az ajtót. Luke reakcióját már nem láttam a történtekre.
Beérve az önbizalmam a 'padlóra hullott'
Az ágyra kucorogtam s az ajtót bámultam. Pár másodperc múlva kopogtattak.Tudtam, hogy ő az így semmit nem szóltam.
-Liz, kérlek nyisd ki..-halottam a túloldalról
Nem reagáltam.
-Liz, könyörgöm, megmagyarázom..
Az ajtóhoz sétáltam. Azon tűnődtem, hogy engedjem-e neki, hogy megmagyarázza.. Mi van ha tényleg valami más történt én meg így kiakadtam? Elfordítottam a kulcsot. Ott állt velem szemtől szemben. A szemem könnyes volt. Megfordultam s az ágyamba ültem. A földet bámultam.
-Amiket tegnap mondtam.. én azokat mind komolyan gondoltam.-jött közelebb
A félénkségemet felülmúlta a düh s megszólaltam.
-Mind igaz volt? Luke.. ne várd, hogy elhiggyem. Ha igaz lett volna.. nem történt volna meg ez..
-Liz, tényleg nem az történt aminek látszott...
-Hallottam mindent, amit mondott rólam. Képzeld.. tényleg utál engem mindenki.. s nem várom el tőled sem, hogy szeress. Mert nem vagyok szerethető..
-Ne mondd ezt.
-Miért ne? Miért zavar, hogy kimondom az igazságot? Egyébként legyetek boldogok azt kívánom.
-Liz, ne csináld ezt.. én téged szeretlek. Taylor mászott rám. Próbáltam őt visszafogni de nem ment. És tudom, hogy erre nincs mentség de.. sajnálom. Én nem akarok tőle semmit.
-Luke..én ezek után nem tudnék megbízni benned...
-Sajnálom.-hajtotta le a fejét
Nem tudom mi ütött belém de hittem neki. Ismerem Taylort. Minden fiúra rámászik.
És valahogy éreztem, hogy Luke őszinte velem. Ahogy a rámnézett, s ahogy megérintett..
-De tudod.. hiszek neked.. mert tudom, hogy Taylor milyen...-mondtam
Luke felemelte a fejét, rám nézett. A gyönyörű kék szemeitől elvesztettem a gondolkodó képességem.
-Újrakezdhetnénk?-reményteli szemei szinte égettek
Közelebb léptem hozzá. Szemébe néztem. Megsimította a hajam. Még közelebb mentem hozzá s kezeimet nyaka köré fontam.
-Nem tudnék nélküled meglenni.-mondtam
-Én sem nélküled..-hangzott a válasz
A derekamra vezette kezeit, s száját az enyémre tapasztotta.
Kételyeim elszálltak. Éreztem, hogy szeret.
Ekkor csapódott az ajtó. Anya és El hangját hallottuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése