-Szia Lara.
-Szia, hogy vagy? Olyan régen beszéltünk...-hallatszott a telefon másik oldalán
-Megvagyok. Figyelj.. szeretnék kérdezni tőled valamit..
-Mondd nyugodtan.-mondta Lara
-Vissza szeretnék utazni Ausztráliába...
-De jó. És mikor jönnél?-kérdezte izgatottan
-Van egy kis baj. Anya sosem menne bele. Valahogy ki kell játszanom.. szóval arra gondoltam, hogy én elmennék a repülőtérre megvenni a jegyeket a spórolt pénzemből.
Itthon pedig beletenném egy borítékba és azt mondanám, hogy te küldted.. és írnék hozzá egy kis levelet. Nem lenne neked gond?-reménykedtem
-Ezt jól kitervelted de.. hogyha ez az ára, hogy visszajöhess legyen.-mondta sóhajtva
-Köszönöm Lara, de akkor én megyek is jó?
Még meg kell vennem a jegyeket.-meg sem vártam, hogy köszönjön lecsaptam a telefont és szaladtam a földszintre
Felkaptam a kabátom és a cipőm, s egy sétálós szöveggel megmentettem magam a kérdésektől, aztán elindultam.
Egy unalmas séta után a reptérre érve vettem két jegyet a holnap délutáni járatra, s haza indultam.
A következményeken nem rágódva nyitottam be az ajtón s rohantam fel a szobámba.
Előkaptam egy levelet s írni kezdtem Lara nevében.
Nem volt könnyű dolgom mert nem tudok elég meggyőzően hazudni.
Elővettem egy borítékot beletettem a papírokat s lesétáltam a lépcsőn.
Tudtam, hogy anya még nem nézte meg a mai postát így kimentem az udvarra és úgy tettem mintha onnan vettem volna ki. Kivettem a többi levelet a közepébe tettem, majd bementem az ajtón. Anya a nappaliban volt így odamentem hozzá.
-Anya, itt a mai posta.-nyomtam a kezébe
-Köszönöm kicsim.-mondta majd elkezdte böngészni a papírokat
Én a tv-t bámultam, s vártam, hogy megszólaljon. Tudtam, hogy soha nem néz bele más levelébe s szólni fog nekem. Nem tévedtem. Pár másodperc múlva így is lett.
-Liz ez neked jött.-nyújtotta felém a borítékot, engem fürkészett
Óvatosan kivettem a kezéből s felszakítottam. Előbb a levelet vettem ki és úgy tettem mintha olvasnám, pedig pontosan tudtam, hogy mi áll benne. Anyára néztem.
-Mi az?-kérdezte mosolyogva
-Lara írt. Azt írja nagyon hiányzom neki és hogy szeretné ha.. ha visszamennék.
-Vissza? Úgy érted Sydney-be?-kerekedett ki a szeme
-I-igen.-nyújtottam felé a repülőjegyet
-Ezt ő küldte?-hangja szigorúra változott
-Igen.-néztem le a földre
-És el akarsz menni?-nézett a szemembe
-Szeretnék.-mondtam szerényen
-Nem tudom. Még csak most jöttél haza.
-Anya kérlek...
-Ha ezt szeretnéd. Legyen.De egy feltételem van.-mondta komoran
-Igen?
-Minden nap felhívsz.-mondta s szája ismét mosolyra húzódott
-Köszi anya. Megígérem.-öleltem meg
Nem gondoltam hogy ilyen könnyen meg lehet győzni de nem bántam. A bűntudat ugyan gyötört, de tudtam hogy a boldogságom a tét. Ha Chicago-ban maradok az az őrült megint megtalál..
Ezek után a szobámba vettem az irányt. Tudtam hogy Luke ott van.
Lassan nyitottam be az ajtón s a jól megszokott kép tárult elém. Luke az ágyon feküdt egy szál alsógatyában.
Felnézett s elmosolyodott.
-Van egy meglepetésem.-mondtam s az ágy szélére ültem
-És mi az?-kérdezte kíváncsian
-Én nem csomagoltam be, de remélem azért így is megteszi.-mosolyogtam, s átnyújtottam az egyik jegyet
Látszott rajta, hogy erre számított legkevésbé. Pár másodpercig csak bámulta s akkor eszmélt fel.
-Most ez komoly?-kérdeztem mosolyogva
-Igen. Nem örülsz neki?-vontam össze a szemöldököm
-Menjek vissza Sydney-be?-kérdezte
-Nem.-mondtam komoran-MENJÜNK vissza Sydney-be.-vettem ki a hátam mögül a másik jegyet s nevettem
-Így mindjárt más.-nevetett
-Akkor örülsz?-kérdeztem
-Nekem mindegy, hogy hol vagyok.. csak veled legyek.-mondta aranyosan s megcsókolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése