2014. április 28., hétfő

24.Threat

 I fucking need you - image #1707720 by saaabrina on Favim.com

-Mi történt velem?-nézett végig a kórtermen, majd saját magán
-Elmentünk lovagolni.. emlékszel?
Kis gondolkodás után megszólalt.
-Azt hiszem igen...-mondta s lesütötte szemét
Jobb kezére pillantott, ami be volt gipszelve.
-Mi történt a kezemmel?-nézett most már rám
-A ló... összecsuklott alattad te pedig.. a földre estél. A jobb kezed eltört, kisebb agyrázkódásod van.közöltem vele
-Miért mondtad azt, hogy sajnálod?-kérdezte gyenge hangján
Teljesen ledöbbentem, hisz' még kómában volt mikor ezt mondtam. Hogyan hallhatta meg? Talán igazak a pletykák, hogy amikor az ember nincs eszméleténél, mindent hall? Furcsa, eddig nem hittem benne.
-De.. hogyan hallottad meg?-néztem rá értetlenül
-Nem tudom. Mindent hallottam ami körülöttem folyt, de közben pedig nem voltam magamnál..
-Értem.
-Szóval?-kérdezte elhaló hangján
Jól tudtam mire céloz.
-Úgy érzem, hogy az én hibám volt ami történt.. ha nem térek le arról az ösvényről akkor....-mondandómat nem tudtam befejezni
-Luke. Ez nem a te hibád. Ne mondj butaságokat.
-De én még is úgy érzem..hajtottam le a fejem
-Luke semmi baj, hiszen meggyógyulok. Ez a lényeg.. nem?
-Mindennél fontosabb.-simítottam meg az arcát, mire kisebb mosoly ült ki rajta
Ekkor egy nővér lépett be az ajtón. Ledöbbenve vette észre, hogy Liz ébren van. Eddig sem voltak túl kedvesek, de ez mindenen túl tett a nő szinte kiabált velem, mert nem értesítettem egyből a személyzetet. 
Kitessékelt az ajtón ő pedig bent maradt. Tíz perce ülhettem kint a széken mikor végre kisétált az ajtón. Szúrós pillantása szinte égetett. Nem értettem mi baja velem, de nem is érdekelt. Sietve léptem be újra az ajtó.
-Mit mondott?-kérdeztem kíváncsian
-Azt mondta, hogy nemsokára hazamehetek. Ha nem lesz komplikáció akár 3 nap múlva, de a kezem 6 hétig lesz még gipszben.-húzta el a száját
-Az a lényeg, hogy minél hamarabb meggyógyulj.-mosolyogtam rá
-A telefonom nálad van?-jutott eszébe
Igazából észre sem vettem, hogy a baleset óta egész végig az ő táskáját szorongatom a kezemben. Belenyúltam s kivettem neki a készüléket, majd a kezébe nyomtam. 
-Ugye anyának nem szóltatok?-arcán reménykedést láttam
-Nyugodj meg, nem tud róla senki, csak mi.-mosolyodtam el
-Köszönöm.-mondta halkan


Liz szemszöge

Nagyon megijedtem mikor számomra ismeretlen helyen nyitottam ki a szemem, de amint megláttam Luke-ot tudtam, hogy biztonságban vagyok. Halkan megszólítottam. Látszott rajta, hogy nem számított rá.
 Először fogalmam sem volt róla hogy miért fekszek egy kórházban, de  miután szó esett a lóról minden beugrott. Szörnyű volt visszaemlékezni. És a legrosszabb az egészben, hogy a legjobban szegény állatot sajnáltam. Végignézve magamon elszörnyedtem. Egy ócska kórházi köntösben voltam, bal kezembe infúzió kötve s amikor a jobb kezemet megláttam még jobban megijedtem. Emlékeztem mindenre. 
Arra is amit a mentőkocsiban mondtak, amikor szállítottak. Mindenre.. de a legjobban arra amikor Luke bocsánatot kért. Nem értettem ezért meg kellett, hogy kérdezzem. Válasza megdöbbentett. 
Megtudtam, hogy az egészért magát okolja. Pedig nem ő a hibás.. tudom. 
Ez akkor is megtörtént volna, ha a másik irányba megyünk, hisz az a vadász akkor is ott lett volna. Határozottan tudtam, hogy Luke nem tehet semmiről. Próbáltam megnyugtatni, de még mindig a megbánást láttam rajta. Ekkor nyitott be a nővér. Megdöbbentem, mikor leordította Luke-ot majd szinte kilökdöste az ajtón. Nem tudtam, hogy miért ilyen durva vele. Velem viszont roppant kedves volt. Megkérdezte, hogy vagyok s az emlékezeti képességeimet, reflexeimet vizsgálta. Közölte velem mikor távozhatok s hogy mikor vehetik le a gipszet. Miután megbizonyosodott róla, hogy minden rendben van mosolyogva távozott. 
Luke megint bejött s leült a székre. Reménykedtem benne, hogy anyának nem szóltak, de Luke megnyugtatott. Ha anya megtudta volna ezt az egészet azonnal haza rendelt volna, amit egyáltalán nem szeretnék. Láttam Luke szemei alatt a karikákat. Nem tudom, hogy aludt-e valamit de merem állítani, hogy egész éjjel gondolkozott. 

-Luke, te mennyit aludtál az éjszaka?-kérdeztem gyanakvóan
-Hogy őszinte legyek.. igazából semmit.-válaszolta
-Menj haza Luke, pihenj egy kicsit.-próbáltam rávenni
 -Nem szeretnélek egyedül hagyni.-válaszolta
-Nem leszek egyedül, itt vannak a nővérek s ha valami baj lenne azonnal hívlak. Csak pihenj, menj haza..-mondtam neki
Nehezne, de sikerült rábírnom, hogy kicsit hazamenjen. Persze megígérte, hogy nem marad otthon sokáig. Erre csak a fejemet ráztam. Egyedül maradtam a szobában. Fejem a párnára hajtottam s a telefonomat a kezembe vettem. Meglepettem vettem észre, hogy van egy üzenetem. Gondoltam Harry az. Boldogan kattintottam rá a kis ikonra de arcomról hamar leolvadt a mosoly s helyére csaknem könnyek szöktek.

Ez még csak a kezdet kicsim.;) Remélem élvezed a kórházi ellátást..xx

Ledermedtem. Valaki szándékosan tette ezt velem? Kezemet a szám elé tettem. Ki akarhat nekem rosszat? 
Gondolkodni kezdtem. Bármelyik rajongó lehetne de mégsem tudtam egyikőjükről sem elképzelni, hogy a halálomat kívánják. Ekkor jött egy újabb üzenet. Félve nyitottam meg.

Hamarosan benézek hozzád ne aggódj;) Ui:  Addig megfésülködhetnél.xx C.

C' betű. Ez mindent elárult. Tudtam, hogy ki az. A félelem újra előtört. Féltem attól, hogy beállít hozzám. Figyel engem. Ijedten néztem körbe, de senkit nem láttam. Miért teszi ezt velem?...
*** 


Új: Egy megjegyzés után!:)

4 megjegyzés:

  1. Elsőnek azt hittem h C mint Calum..de ő nem lehetett..ugye? :D mind1 siess a következővel<3

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nem rég találtam rá a blogodra, és első olvasásra megszerettem. Jól írsz, csak így tovább! :) Hozd a következőt, mert alig bírok várni. :) :*

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm :) Egyelőre még nem árulom el hogy ki a C' de annyit mondhatok, hogy valaki már eltalálta:)xx^^

    VálaszTörlés