2014. április 21., hétfő

18.Csak téged..

 Untitled

Lassan alkonyodott. A horizontot bámulva ültem s néztem az elém táruló gyönyörűséget. 
Kiskoromban minden este itt ültem. Jó volt visszaemlékezni arra az időszakra. 
Ekkor Taylor jutott eszembe. Miért nem keresett azóta? 
Ahogy ismerem őt valahogyan bosszút fog állni.
 De lehet hogy tévedek. Újra lejátszódott a fejemben az egész jelenet, ahogy Taylor majdnem megcsókolta Luke-ot. Szörnyű volt visszaemlékezni. A szívem összeszorult. 
Tudom, hogy Luke jó ember és azt is, hogy szeret...érzem. Meg kell bíznom benne. 
Az ég rózsaszínben játszott s a nap elbújt az égboltról. Nem volt kedvem bemenni. 
Jó volt a magány. Volt időm gondolkodni. Ekkor csörrent meg a telefonom. 
Ismeretlen szám. Elgondolkodtam, hogy felvegyem-e.. de végül rányomtam a zöld jelzésre.

-Szia, Ash vagyok.-hallottam a vonal másik végéről
-Szia.
-Csak azért hívlak, mert Luke-ot nem érem el, fontos lenne.
-Rendben mondd nyugodtan és átadom neki.
-Arról van szó, hogy haza kéne jönnie, holnap egy fontos riportot szeretnének készíteni velünk s ahhoz ő is kéne.
-Nem gond.-mosolyodtam el
-Ezt hogy érted?
-Én és Luke holnap Sydney-be utazunk.
-Akkor meg van oldva. És hogy hogy jöttök?
-Hát.. nincs nagy kedvem itthon ülni s Luke sem maradhat örökre itt.-válaszoltam
-Ez igaz. Hánykor jöttök?-kérdezte
-Délben indul a gép.
-Akkor bőven ideértek. Mondd meg Luke-nak hogy 3-kor interjú.
-Renden, akkor megyek is. Szia.
-Szia.

Letettem a telefont. Utoljára az égre néztem, s felálltam. A szobámba mentem. Luke az ágyon feküdt. Kivételesen volt rajta ruha. Felnézett s elmosolyodott.

-Hol voltál?-kérdezte
-A hátsó kertben.-ültem le mellé
-Nem láttalak.-mondta édes mosollyal a száján
-Beszéltem Ash-al.
-És mit mondott?
-Holnap 3-kor lesz egy interjútok.-mosolyodtam el
-Király.-mondta unottan
-Semmi baj én addig el leszek Lara-val.
-Álmos vagyok.-tette szája elé a kezét
-Én is.-mondtam
Felállt s a fürdőszoba felé indult. Csak néztem utána szótlanul. Fél úton megfordult, s rám mosolygott amit viszonoztam. Én is a mosdó felé vettem az irányt. 
Persze nem abba ahova Luke ment. Vettem egy forró zuhanyt és enyhén vizes hajjal lépkedtem a szobám felé. 
Amint benyitottam Luke-ot pillantottam meg aki a szokásos "ruhájában" ismételten a fényképet bámulta.
 A keze furcsa módon ökölbe szorítva. Nem értettem.
-Luke.-szólítottam meg, mire a fejét felém fordította
Közelebb mentem hozzá.
-Szereted még?-kérdezte teljesen nyugodtan
A kérdés nagyon meglepett. Miért érdekli? Furcsa érzések kavarogtak bennem. De  választ tudtam.
-Nem.-mondtam zavartan
-Ez nem volt túl meggyőző.-hajtotta le a fejét
Ekkor nem tudom mi vezérelt de valami olyat tettem amit már rég meg kellett volna tennem. 
Megfogtam a keretet s kihúztam belőle a képet. Luke kíváncsian fürkészett. 
Elmosolyodtam s négyfelé téptem a fényképet, felnyitottam az ablakot, majd kidobtam rajta a papírdarabokat, a keretet pedig az asztalom alatt lévő kukába dobtam.
Megfogtam a Luke-al készült fotót s a helyére tettem.
Luke felé fordultam, aki mosolyogva nézett engem. 
-Most már elhiszed, hogy egyedül téged szeretlek?
Nem szólt semmit, csak mosolyogva közeledett felém. A lábam nem érte a talajt.
Az ágyhoz sétált s letett. Mellém feküdt, átölelt majd a fülembe súgta: "Csak téged.." s arcomra nyomott egy puszit.

***

Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Luke édesen aludt mellettem. Kicsit elmerengtem a látványban majd észbekaptam. Anya abban a pillanatba rontott be a szobába.

-Liz, 10 perc múlva 11 óra.-mondta mire Luke is felkelt
A szemem kikerekedett. Alig fél óránk van elkészülni. Lassan Luke-nak is leesett a dolog és kiugrott az ágyból.
Anya kiment mi pedig a bőröndünkbe dobáltuk a cuccainkat. Kezembe vettem néhány ruhadarabot s a fürdőszoba felé futottam. Megfésülködtem, elvégeztem a szokásos teendőket, felöltöztem s kimentem. 
Mire beértem Luke is elkészült.
A földszintre mentünk ahol anya fogadott minket.
-Liz, menjetek egyetek s utána indulhattok.-mondta
Engedelmeskedtünk neki s a konyhába siettünk. Reggeli után felvettük a cipőnket elbúcsúztunk anyától, El-től és elindultunk. 
A taxi a repülőtér elé ért s mi pedig futottunk. Sietve értünk a gép elé s az utolsó pillanatban szálltunk fel.
Jó volt végre leülni a kényelmes székekbe. Luke és én egymás mellett ültünk. 
Megint itt hagyom Chicao-t . Bár egyáltalán nem bántam, csak azt, hogy ilyen áron. Hazudtam. A lelkiismeret-furdalás most sem kímélt. A gép hamarosan elindult. Még mindig nem tudtam megunni a felhők csodálatát. Ennél szebb dolog nincsen. Luke-ra néztem, aki szintén engem figyelt. 
Kezét a kezemre tette, s szemei úgy mint az enyémek lecsukódtak. 



Új: Ápr. 22.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése