2014. április 26., szombat

22. "Bárcsak, egy rossz álom lenne ez az egész"

 Al

"Valahogy le kellett állítanom..."
Erősen szorította a kezemet amitől nem tudtam megmozdítani.
-Harry kérlek...-suttogtam-Ne csináld ezt..-nem bírtam a könnyek előszöktek a szememből
Láttam rajta, hogy megbánta.. Lassan elengedett s felállt
-Bocsáss meg nem tudom mi történt velem..-mondta s könnytől csillogó szemeivel s engem nézett
Nem tudtam mit mondani. Csak bámultam ahogyan könnyedén elindul s kilép az ajtón. Az órára nèztem. Hajnal 4 órát mutatott. Befordultam s a párnát ölelve gondolkoztam. Hogy fogok Harry szemébe nézni ezek után? Miért nincs most velem Luke? Hiánya nagyon fájt. Egyszerűen csak át akartam ölelni, semmi mást. Ez volt minden vágyam. A párnán éreztem Luke édes illatát. Nagy nehezen sikerült álomba merülnöm.


***
Reggel a nap fényes sugara kellemesen melegítette bőröm. Kinyitottam a szemem s az üres szoba tárult elém. Lentről halk beszédet hallottam. Felálltam, megigazítottam a hajam s kiléptem az ajtón.
-Helló srácok.-köszöntem mosolyogva
-Jó reggelt.-köszönt mindenki kivéve egy embert
Szerintem magatoktól is kitalálnátok. Csak ült s a nadrágját babrálta. Nem foglalkoztam vele, tudtam hogy ő is zavarban van az éjszakai történet miatt. Minden esetre feltettem a számomra legfontosabb kérdést.
-Hol van Luke?
-Mike-al az udvaron vannak.-kiabálta Louis a konyhából
-Köszi.-mosolyogtam rá
Az udvar felé indultam. Felhúztam egy papucsot s kimentem. Luke és Mike háttal ültek nekem.
Halkan odalopóztam s befogtam Luke szemét. Rendesen meglepődött de egyből rávágta..
-Liz...-nevetett
Elengedtem a szemét, felállt s megcsókolt.
-Hiányoztál.-mondtam mosolyogva
-Te is nekem. Sajnálom hogy nem tudtam szólni.
-Semmi baj.-mondtam s adtam egy puszit
-Van egy kis meglepetésem.-mondta vigyorogva
-És mi az?-kíváncsiskodtam
-Ha megmondom nem lesz meglepetés..-mosolygott
-És mikor tudom meg?-kérdeztem
-Öltözz fel. Elviszlek valahová.
Izgatottan mentem a szobába és kotorásztam a bőröndömben. Nem válogattam sokáig. Egy fekete testnadrág, és egy fehér 'Yolo' feliratú rövid ujjú felső mellett döntöttem, mert nem tudtam hová megyünk s ez az öltözék bárhová megfelel. Gyorsan rendbe hoztam a hajam ami egy kis fésülködésből és egy hajgumiból állt, majd feltettem a mindennapos sminkem s leslattyogtam a lépcsőn.
Luke teljes "harci díszben" állt az ajtóban.
-Indulhatunk szépségem?-kérdezte aranyos mosolyával
-Indulhatunk.-mondtam s felhúztam a fekete Vans cipőmet
Kocsiba ültünk. Luke a gázra nyomott. Már olyan 20 perce mehettünk amikor hirtelen megállt az autó.
-Miért álltunk meg?-kérdeztem
Luke elkezdett kotorászni a kesztyűtartóban, majd hosszas keresés után végre előhúzott egy fekete kendőt.
-Fordulj meg.-utasított
-Mi? De miért?-értetlenkedtem
-Csak bekötöm a szemed.. tudod, hogy meglepetés legyen.-nevetett
Az indoklást hallva engedelmeskedtem neki hiszen így izgalmasabb az egész történet. Nagyon kíváncsi voltam. Ezek után újra elindultunk. Ha érzéseim nem csalnak csak pár utcányit mentünk, mikor újra megálltunk.
Hallottam ahogy kiszáll a kocsiból. Kinyitotta az ajtómat s megfogta a kezem. Így vezetett egészen a végállomásig. Akkor csapta meg az orrom az irdatlan bűz.
-Luke hol vagyunk? Nagyon büdös van.-mondtam s orrom elé tettem a kezem
Nem szólt semmit, csak a kendőmet babrálta amit sikeresen ki is kötött.
-3, 2, 1.-számolt vissza amikor hirtelen levette a kendőt
Amint megláttam hol vagyunk szám mosolyra húzódott s a szaggal nem is foglalkozva néztem körül a helyen.
Egy istállóban voltunk ahol négy lovat pillantottam meg. Annyira gyönyörűek voltak.
-Válassz egyet.-mondta Luke
-Rendben.-mondtam lelkesen
Elindultam a lovak között, de már akkor tudtam, hogy melyiket fogom választani. Egy gyönyörű hófehér ló volt kinek az ajtajára csak ennyi volt írva: Hópihe
-Őt szeretném.-mutattam a szépségre
-Oké.-mondta Luke majd kiengedte az állatot, majd elém vezette
Kicsit félve nyúltam hozzá s megsimogattam. Amint láttam, hogy milyen kedves elszállt a félelem. Megfogtam a kantárját s kivezettem az istállóból.
-És te kivel jössz?-kérdeztem Luke-ot
Ő csak oldalra biccentett. Oda néztem s megláttam egy teljesen fekete jószágot.
-Gyertek.-utasított Luke
Megálltunk a fekete ló mellett s Luke egyből felpattant.
-Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva
Már elég régen ültem lovon szóval nem tudtam, hogy megy-e még a lovaglás, de gondoltam megpróbálkozom vele. Felülni könnyedén sikerült aminek nagyon örültem. Luke előre ment a lóval s mi pedig melléjük ügettünk. Hosszasan lovagoltunk az erdőben. Jó volt kicsit a szabadban lenni s beszippantani a tiszta levegő illatát. A madarak kellemesen csicseregtek. 
-Luke egyébként hol vagyunk?-jutott eszembe a kérdés
-Egy erdőben.-válaszolt
-És azon belül?-tettem fel az újabb kérdést
-Azon belül egy erdőben.-nevetett
-Szóval nem tudod. Hát oké...-nevettem el magam
Sokáig lovagoltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk. Szóba került az első találkozás, a 3 hónap amikor nem látott s szinte mindenről annyira jól el tudtunk beszélgetni, hogy észre sem vettünk, hogy hol vagyunk s mennyi ideje lovagolunk.
-Kicsit elfáradtam. Nem kéne visszamenni?-kérdeztem Luke-ot aki helyeselt s visszafordultunk a lovakkal
Luke felvetette a lehetőséget hogy vágjuk le az utat a keskenyebb ösvényen s mivel már minél hamarabb vissza szerettem volna érni beleegyeztem a dologba. Luke ment elöl én pedig a hátánál. Csöndben mentünk, a beszélgetés elmaradt. Ekkor jobbra néztem s a távolban egy embert pillantottam meg egy puskával a kezében. Nem láttam teljes egészében, mert az ágak eltakarták, de ennyit tudtam kivenni belőle. Gondoltam, hogy egy vadász lehet. Nem foglalkoztam vele csak követtem az előttem haladó fiút. 
Ekkor egy nagy dördülést hallottam. Kétségbe estem. A lovam összecsuklott alattam.........s ezután minden elsötétült.


Luke szemszöge:

Hihetetlen jó volt együtt tölteni a napot Liz-zel. Békésen tartottunk vissza az istállóhoz. A rövidebb utat választottuk ezért én mentem elől. Most már tudom, hogy nagy hiba volt. Amikor éppen egy kanyarba fordultam, egy iszonyat nagy lövést hallottam. Először ledermedtem, s nagyon megijedtem, Tekintetem hátra kaptam s ami fogadott szörnyű volt. Abban a pillanatban összecsuklott Liz alatt a ló ő pedig a földre zuhant. Ijedségemben lepattantam a lóról s oda szaladtam. Fogalmam sem volt hogy mit tegyek. Előttem feküdt az az ember akit a legjobban szeretek s egy szegény sebesült állat aki szenvedett. Nem tudtam mit tenni. Az ölembe vettem Lizt s szaladtam ahogy csak bírtam. Tudtam hogy nincs messze a célpont mert már láttam a kertet ami az istálló előtt van. Csak futottam s futottam. A "ház" elé érve letettem Lizt a puha fűbe s a telefonomért nyúltam. Beütöttem a mentők számát s hívtam is. Elmondtam a címet s kétségbeesetten vártam hogy ideérjenek. A kezét szorítottam s az eszméletlen arcát néztem amin egy két karcolást véltem felfedezni. Csak reménykedni tudtam, hogy nem történt semmi baja...Féltem. A mentők csaknem 10 perc múlva megérkeztek s szirénát kikapcsolva álltak meg s siettek a hordággyal.
Szomorúan néztem végig ahogyan a hordágyra teszik s úgy a mentőautóba. Azok az érzések amik bennem kavarodtak abban a pillanatban leírhatatlanok. Féltetettem. A mentőautóba ültem az pedig elindult a kórház felé. A kezeit szorítva, lehajtott fejjel ültem mellette. Mind ez az én hibám. Miattam történt az egész. Ha nem mondom hogy térjünk le az útról, ez nem történik meg. 
-Nyugodjon meg, nem lesz semmi baj.-próbált megnyugtatni a mentős
Nem szóltam semmit csak ültem s nem akartam elengedni. Bárcsak kiderülne hogy egy rossz álom az egész....
***



Új: 1 megjegyzés után!:)

4 megjegyzés:

  1. ÚÚÚ... nagyon jó a blogod! :) nagyon várom a következő részt! remélem sietsz vele... :)
    xxx

    VálaszTörlés
  2. Szia most találtam rá a blogodra de nagyon tetszik! Ügyesen írsz jól is néz ki..:) A fejezetről csak annyit hogy imádtam az egészet de egyben szörnyű is volt mert itt abba hagyni??..:) Kérlek siess a következő fejezettel!..:)

    VálaszTörlés
  3. Szia köszönöm a megjegyzést:) és ma fent lesz a délután folyamán:):)xx

    VálaszTörlés