35.Érzések II

Luke

Itt volt nálam. Meg kellett emésztenem amit mondott. Egyszerűen felfogni sem bírtam. Miért nem mondta el azonnal azon az estén? Megértettem volna. S úgy gondoltam , hogy ismer már annyira, hogy megbízik bennem. ebben is tévedtem. Bár ha belegondolok az ő helyzetében, lehet hogy én sem cselekedtem volna másképp. Haragudnom kéne rá... de valahogy nem megy. Ha szeretsz valakit, akkor tök mindegy, hogy milyen hülyeséget csinál, az érzés nem csillapodik.

Mikor azon az estén azt mondta, hogy nem szeret én nem hittem a fülemnek s elképzelni sem tudtam, hogy miért volt velem eddig ha tényleg úgy van ahogyan ő mondja. Amikor megcsókolt, őszintének éreztem minden pillanatát..

Napokig ültem a szobámban egy párna és persze pár üres sörös üveg társaságában és csak elmélkedtem.

Miután távozott nem tudtam, mit tegyek. Bocsájtsam meg mindezt vagy hagyjam? De nem bírtam nem rá gondolni. Minden egyes másodpercben  ő  járt az eszemben. Ash és Calum is próbáltak megnyugtatni, míg Mike csak dobott néhány viccet amin abban a pillanatban nem tudtam nevetni. Harry rám sem nézett még csak egy légtérben sem akart velem maradni. Szállodába költözött. Hogy mi a baja, nem tudom. 

Két nap telt el azóta amióta Liz nálam volt s azóta nem jelentkezett. Hogy őszinte legyek, vártam, hogy újra megkeres, de esélytelen volt. Tudtam, hogy vissza akarom őt kapni, de azt nem hogyan s miként tegyem meg a második lépést. Mert ő már megtette az elsőt.......

***

Új: 2 megjegyzés után!:)