2014. május 27., kedd

Chapter 40.



 Rövid rész de ha kapok egy komit akkor még ma jön a kövi!!:))



Fél szemmel Harry-re pillantottam aki legalább ugyanúgy meg volt szeppenve mit én. Nyeltem egyet. Niall és Ash röhögésétől zengett az egész kabin. Én és Harry pedig csak egymást néztük. Végül sikerült kimondanom egy apró kis szót.
-Nem.-mondtam halkan
-Feladod?-húzta fel bal szemöldökét Irwin
-Ash, nekem barátom van..-hoztam fel a nyomós érvet
-És? Ez csak egy játék. És úgysem fogja megtudni.-mondta visszafojtott nevetéssel
-Idióta.-mondtam, majd átültem a másik oldalra, nem a szőkeség mellé, hanem a túlsó ablakhoz
Fejemet az üvegnek támasztottam.
-Megsértődött.-jelentette ki Ash
-Hé Harry végre egy csaj aki nem akar lesmárolni!-nevetett Niall
Ekkor észrevétlenül Harry-re néztem akin láttam, hogy iszonyúan megbántottam. Pedig eszem ágában sem volt még jobban összeveszni vele. Miért büntet az élet?
Harry csak az előttem lévő üvegnek dőlt s füleibe fülhallgatót gyömöszölt. Szemeit lecsukta, de közben tudtam, hogy nem alszik.
Bárcsak visszapörgethetném az időt...-fordult meg a fejemben
Ekkor Ash tovább fojtatta a dumálást.
-A Betsey lány beijedt. Azt hittem keményebb fából faragták de tévedtem..-vakarta meg tettetett komorsággal az állát
-Hagyd már.-szólalt meg Niall
-Ez tény. Végül is lány.. mit vártunk?-kuncogott

Na ekkor lelt be a pohár, nem tudtam irányítani a cselekedeteimet, a lábam megmozdult, idegesen emelkedtem fel. Két lépést tettem Styles felé s a piros, kockás ingénél fogja magamhoz húztam s a számat a szájához nyomtam. Éreztem a csókján a meglepettséget, merevséget, aztán pár másodperc múlva felfogta a dolgot s megenyhült. Ajkai édesek voltak. Hallottam a két kívülálló elégedett nevetését s fél szemmel láttam ahogyan Niall ad a másik fiúnak valamit. 
Ez csak játék.-mondogattam magamban-De akkor miért esik ez ilyen jól? Az nem lehet hogy... nem én teljesen idióta vagyok.-elengedtem
Néhány másodpercig egymás szemeit fürkésztük, majd észbe kaptam s elváltam tőle.
Harry mosolygott.. tudtam, hogy ez számára többet jelentett mint nekem. Ez már nem játék volt. Nem szabad játszanom az érzéseivel. De ha én is érzek valamit? Nem értem magamat. 
Az nem lehet, hogy Harry-t is és Luke-ot is szeretem.. lehetetlen. 
Tudtam, hogy Ash szándékosan hergelt fel. Sajnos bevált a terve. És az, hogy megcsókoltam Harry-t felébresztett engem. Ha igazán szeretem Luke-ot talán ezt nem teszem meg. 
Luke járt a fejemben. A lelkiismeretem cselekedett. Felálltam és becsaptam magam mögött a fülke ajtaját. 
Nagy léptekkel szinte szaladva mentem a 11-es kabinhoz.
Mikor odaértem, nagy sóhajjal nyitottam be.
-Luke, tudnál jönni egy kicsit?-kérdeztem elhaló hangon
-Persze.-állt fel s kisétált
Megálltunk az üres "folyosón".
-Mi történt?-nézett rám komoly arccal
-Megcsókoltam Harryt.-tört elő belőlem
Szemei kikerekedtek, keze ökölbe szorult. Közben az arca mégis kedves volt. Ajkai szétnyíltak.
-M-mi?-bökte ki

***

3 megjegyzés:

  1. Hozd gyorsan!!! Nagyon tetszik ahogy írod a történetet. Egyre több izgalmat viszel az egészbe. Nagyon ügyes vagy. Így tovább! :)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm kedves vagy:) Most kezdem írni de ígérem hogy sietek vele:) :)xx

    VálaszTörlés