Chapter 41.

 És készen van:) Remélem tetszik!:)

-Figyelj, ez csak játék volt.. Ash kitalálta, hogy üvegezzünk én pedig egy elég kínos feladatot adtam neki és azzal akart visszavágni hogy csókoljam meg Harry-t. Nem akartam megtenni de Ash addig hergelt hogy elegem lett és megtettem de Luke esküszöm hogy nem akartam.-hadartam el egy szuszra mindent s egy kósza könnycsepp is kicsúszott a szememből.
-Nyugi.-mondta s hüvelyk ujjával letörölte a cseppet-Tudom hogy Ashton milyen.. nem kell aggódnod. Szeretlek.-mondta s magához húzott

A közelsége többet jelentett nekem mint bármi más. Nem akartam elengedni.
-Én is szeretlek.-csókoltam meg
-Maradj itt. Calum szívesen cserél veled helyet.-mosolygott
-Rendben.-mondtam mosolygósan

Bementünk a fülkébe s Luke Cal-ra nézett. Olyan volt mintha csak egy pillantásból megértenék egymást. Calum felállt s kisétált a kabinból. Nem tudom hogy csinálják.

Leültem Lukey mellé és a vállára hajtottam a fejem.
-Hány óra?-kérdeztem álmosan
-Alig egy óra és megérkezünk.-mosolygott rám Mike
-Köszönöm.-viszonoztam gesztusát

Harry gondolata egyből elszállt a fejemből s csakis Luke-ra figyeltem. Apró szívdobbanását hallgattam ami megnyugtató volt. Finom illatát magamba szívtam. Az álom elnyomott.

***

A hajam kedves simogatására ébredtem fel. Mikor résnyire nyitottam a szemem Luke tengerkék szemei bámultak vissza.

-Jó reggelt. Megérkeztünk hercegnő.-mondta s az arcomra nyomott egy puszit

Felálltam az öléből és kicsit kinyújtózkodtam, majd a bőröndömért nyúltam.

-Nem. Majd én viszem.-vette el előlem Luke

-Hé.-tettem csípőre a kezem-Én is elbírom egyébként is elég a tiedet cipelni.-nyúltam volna a táskámért, de elkapta onnan

-Szívesen viszem neked. Ne légy makacs.-vágott egy grimaszt

-Rendben.-sóhajtottam

Egyenként szálltunk ki a vonatból a jó öreg talajra, amit már 4 órája nem érintettünk ezért elég szokatlan volt.

Egy erdős részen álltunk meg, majd Mike elindult mi kilencen pedig követtük. Egy pici földúton gyalogoltunk.

Harry furcsa pillantásait nehéz volt elkerülni. Rossz érzések támadtak bennem. Egyszer csak megálltunk. Egy gyönyörű szép faház állt előttünk. Kb akkora volt mint az otthoni házunk kétszerese. 

A ház 3 fő részből állt. Középen volt egy úgymond fő építmény sötétített üvegablakokkal. Két oldalt pedig két mellékház amelynek volt egy-egy külön kis terasza. A jobb oldali rész egy dombon helyezkedett el s az alatt volt azthiszem a garázs. A bal oldali pedig egy lentebbi részen s a "kis" terasz alatt volt a bejárati ajtó.

A középső építményből egy kőből készült kémény ágaskodott ami kifejezetten tetszett. A hátsó részekről inkább nem is beszélek. iszonyat nagy ház. 

 

Beléptünk az ajtón s egyből a konyha tárult elénk. El sem hiszem hogy ez az ő saját házuk.

A helység közepén egy hosszú étkező asztal volt, körülötte pedig különböző modern 
háztartási gépek helyezkedtek el a pulton. Ha jobbra tekintetten egy boltívet láttam s amellett volt 

egy óriási cserépkályha. 

Ezen az átjárón túl pillantottam meg a nappalit. 
A sarokban egy fehér (azthiszem bőr) kanapé állt tőle jobbra pedig egy könyvespolc tele különféle könyvekkel. Előtte pedig egy kisebb fajta plazmatévé állt. Luke a lépcső felé vezetett amin fel is mentünk. 
A szőnyeggel borított folyosón és az ajtókon kívül ekkor még semmi érdekeset nem láttam. 
Aztán a legeslegutolsó ajtónál torpantunk meg. Luke rámpillantott majd vissza a kilincsre és lenyomta. 

-I-itt fogunk aludni?-maradt tátva a szám

-Igen.-mosolygott s bevezetett

Ez a szoba teljesen eltért a többitől. A színe sötétbarna és egy óriási francia ágy állt a jobb oldali sarokban. Két oldalán éjjeli szekrény volt amin egy-egy lámpa volt.
 A balszélső sarokban egy csíkos kanapét láttam. 
Mindez egy világoszöld színű selymes tapintású szőnyegen.

A szobát a plafonba épített lámpák világították meg.
 És ha még ez nem lett volna elég az egész a hátsó udvarra nézett ami ámulatba ejtő volt.

-Luke, ezt megnézhetem közelebbről?-kérdeztem az udvarra mutatva
-Persze. Gyere.-fogta meg a kezem s együtt  mentünk le a lépcsőn
Kimentünk a lenti üvegajtón s egyszerűen a szavam elakadt. Ilyeneket még csak filmekben láttam. 

Egy hatalmas medence látványa tárult elém mellette napozóágyakkal. Tőle jobbra egy csodás sziklakert volt a medence hátsó részét pedig virágok vették körbe. Eszméletlen volt. Azon túl pedig az életet adó fák rengetege látszott. Azt hittem hogy ott helyben elájulok.

 Miután körülnéztem, visszamentünk a szobába. Gondoltam kipakolok a bőröndömből. A szekrényhez mentem s egyenként kezdtem el sorba rendezni a darabokat. Éppen az utolsó vállfát akasztottam fel mikor két kéz érintette a derekamat. Fejét a nyakamba fúrta s apró puszit lehelt rá. 

-Annyira gyönyörű vagy.-suttogta a fülembe

Fejemet hátrahajtottam s megcsókoltam. 

Öleléséből nem engedett ezért még mindig abban a helyzetben csuktam vissza a szekrény ajtót.

-Elengednél?-böktem meg az orrát

-Soha.-mondta vigyorogva

-Luke..-nevettem fel

-Örökké itt maradsz a karjaimban.-morogta a nyakamba

-Ha nem engedsz el megharaplak.-mondtam nevetve

-Állok elébe!-adott egy puszit

Miután láttam hogy ez nem jött be durvább módszerekhez kellett folyamodnom. 

Jobb kezemet hátra engedtem és a hasához nyúltam. Tudtam hogy csikis. Lepődötten ugrott meg s röhögni kezdett. Kicsit zihált, de nem engedett el. Ide oda "szaladgáltunk" a szobában de végül az ágyon kötöttünk ki. Luke fölém mászott és megcsókolt. 

-Soha nem foglak elengedni.-nézett a szemembe

A pillanat olyan filmszerű volt. El sem hittem hogy ezeket a szavakat nekem mondja. Nem vártam hogy felébredjek az álmomból. De nem is történt meg. Ott feküdtünk szótlanul egymás kezét fogva és egymást szemeit fürkésztük. Az hogy rátaláltam erre a fiúra életem legjobb véletlene volt. És ha jobban belegondolok mindezt Ash-nek köszönhetem. Ő mutatott be neki és ő biztatott. Akármilyen undok is volt velem az úton sok mindent köszönhetek neki.

 ***

Új: 2 megjegyzés után!:)